Saját Szavak /2007/

Intro

Hiába még ezt az évet is 07es filmekkel kell, hogy elkezdjük, de aztán lassacskán nekivetjük magunkat a 08as daraboknak is. De előtte még jó pár múvit kell szemügyre venni, majd ezek közül néhányat bemutatni, értékelni, hogy a végén kiderítsük azt, hogy vajon befértek e volna a 10be, vagy inkább szót se kellett volna ejteni róluk. Elsőször is nézzünk meg egy szép darabot: Saját Szavak, más címmel Gettósztorik.

Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy igaz sztori, és, hogy A Freedom Writers nevezetű napló tényleg megszületett, és a film végén még utalásokat, képeket is láthatunk ez ügyben.

A sztori

A történet a 90es években játszódik, Kaliforniában, ahol egy Gruwell nevezetű 23 éves kezdő tanárnőcske kezdi el pályafutását egy nem éppen békés és nyugodt iskolában. Ahol olyan diákok tanulnak, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük az életükért kint az utcán és ezért más főbb gondjuk is van, mint a tanulás. De tanárnőnk nem hagyja annyiban a dolgot, és kitart amellett, hogy ezek a diákok igen is „megmenthetőek”, csak foglalkozni kell velük. Persze a kezdeti lépések nagyon nehezek, hiszen senki nem áll főhősünk mögé, így egyedül kell megküzdenie a problémákkal, de a Holocaust és annak története felkelti a diákok érdeklődését, és felnyitja a nebulók szemét arra, hogy jobb élni, mint meghalni egy bandatagként, akire pár nap múlva senki sem fog emlékezni.

Értékelés

A történet

A kezdés és cselekmény kibontakozás körülbelül a film ¾-ig teljesen leköt, és érdekel az, ami előtted történik, azonban a végkifejlet már számomra gyengére sikeredett. Bár várható volt, hogy a film úgy fog befejeződni, de mégis az ember kevesli a dolgot. Mit értünk ezalatt? Hány-hány filmet lehetne mondani, amely csak ilyen problémákra próbálja felhívni a figyelmet, és lásd senkit nem érdekel odakint, hiába próbálnak odatenni egy Oscar díjas színésznőt, attól se enyhül meg a filmnéző szíve és pénztárcája. Amondó vagyok, hogy hiányoznak a filmből fontos epizódok, részletek, amelyek az amúgy se unalmas filmet jobban megszerettették volna velünk, mert hiába a 2 óra, valahogy úgy érzed, hogy hiányérzeted van. Elég csak a történet közepére gondolni, amikor egyik napról-a másikra az emberek oda állnak a vonalra, és szembe néznek egymással, igazából én nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerűen zajlott le az akkori ellenségeskedés közepette, így azt mondom, hogy arra a részre jobban rá kellett volna fókuszálni, de hát ez csak az én véleményem.

Szereplők

Hilary Swank nagyon jól játszotta a kis kezdő tanárnőcskét, aki mindenre és mégis semmire nincs felkészülve a tanítás módszereiből, hiszen itt más eszközhöz kell folyamodnia. Abban egyetérthetünk, hogy nem rajta múlott, hogy ez a film nem lett 10es, mert a film második felében is cipelte a hátán a filmet.

A másik szereplő akire sorokat szánnék, az Imelda Staunton, aki hozza „szokásos formáját”, azaz úgy tud nézni mérgesen,  úgy tud utálatos és ellenszenves, lenni, ahogy senki se. Jól hozza az igazgatónő karakterét, akit már nem „érdekel” a diákok taníttatása, mert ő csak a múlttal van elfoglalva.

Pozitívum

A szereplők játéka, ide tenném azt, hogy igaz sztori, és hogy a történet egy ideig nagyon szépen csordogál a maga medrében, ja és a zene. 

Negatívum

Lényeges jelenetek maradtak ki, a befejezés várható, míg a férfi szereplő nem tudott sokat hozzátenni a filmhez.

Outro

Az előbb leírtak tudatában azt vallom, hogy ezt a filmet egyszer legalább mindenképp látni kell, különösen azoknak a filmszerető emberkéknek, aki szeretik az ilyen témájú igaz sztorikat és szeretnek picit meghatódni…

Pontszám

8/10