Pár nappal a Legenda Vagyok című film megnézése előtt tekintettem meg ezt, amelyről aztán később elfeledkeztem beszámolni, mert hát jött a legújabb és nem tudtam megállni szó nélkül, hogy ne az legyen a fontosabb.

De ez is volt olyan jó, sőt, hogy legalább pár sort megérdemeljen tőlem. Miért is? Ugye egy könyvadaptációról van szó, hiszen van egy ilyen Én a robot című novellagyűjtemény, na de ne menjünk bele ebbe a dolgokba, a lényeg, hogy ezt is jó tudni. A sztori egyszerűnek tűnik: robotok mindenütt, és hamarosan elérkezik az idő, amikor minden házhoz nem csak egy, hanem több robot is tartozhat, és éppen az új széria gyártásánál kapcsolódunk bele a történetbe, ahol a főszereplőnk, egy zsaru, aki utálja a robotokat, az a rögeszméje, hogy a robotok át akarják venni az emberetektől az irányítást. És ezt gyanút, még jobban megerősíti az a tény, hogy a robotok „feltalálója”, főszereplőnk egy barátja, életét veszti, és ez azonnal beindítja főszereplőnknél a „robotok a hibásak” és senki más, el kell kapni a robotokat. De hát ki hisz neki? A sztori: tehát jó, jó kezdés, jó cselekmény kibontakozás, majd egy picit gyenge befejezés, de mégis nem lehet azt mondani, hogy ez rossz lett volna, mert ott van a szereplőket nézve, Will Smith, akivel szemben már elfogultak  is lehetünk , hiszen tőle rossz filmet már aligha várhat az ember. Ő valahogy mindig ott van minden évben a jó helyen, jelen esetben, a 2004es évben alkotott maradandót a közönség szeme láttára. És ez mindent is el is mondott már a teljesítményt illetően. A film stílusára, műfajára rátérve elég sok jelzőt lehet ráaggatni. Hiszen volt itt minden. De ez a vegyítés valahogy nekem bejött. Mit mondhatnék, ez azért már sok lesz, mert ez egy újabb tízes következik, hiába a jó film, jó pontot érdemel, és én megadom azt, amit a szívem diktál

Mindjárt két bejelentést tennék e filmmel kapcsolatban: hát már megint mit alkottak ezek a szinkroncím fordító barátaink, ez volt az első. Míg a második: aki akarja, aki nem 2008ban következik a második rész, azaz barátaink utaznak Amszterdamba.

Sztori: főszereplők: koreai banktisztviselő (?), és egy indiai egyetemista. Barátok, akik gondolnak egyet, és bepattannak az autóba, hogy végre megegyenek egy jó hamburgert, olyat, amit már évek óta nem ettek, azonban a rövid utazásnak hit „kirándulás” eléggé furcsa módón indul el, és fejeződik be a hosszas cselekményáradat végén. Hisz ültek gepárdon, ja és füveztek a gepárddal, műtöttek meg embert, le is csukatták őket. El is rabolták az autójukat.. szóval eseménydús éjszakát élhettek át nem csak ők, hanem mi is. A szereplők jók, nem annyira, de annyira meg igen, hogy a második részt kellőképpen várjuk, s megjelenéskor belepillantsuk, mert hát azért megéri. A sztori: nem valami nagy szám, néha erőltetett, néha frankó poénokkal. Azonban a sok füvezés már az agyamra megy, erről letehetnének, már nem olyan „jó” történet kiegészítő elem, /azta milyen szó/, mint korábban volt, ez a negyedik vagy ki tudja hányadik film, amely erről is szól, de persze van itt más is. A műfaj: vígjáték megnevezés jó lenne, de valahogyan nem tudunk annyira nevetni rajta, ez egy kicsi bökkenő. A szereplők jók lennének, de mégis azt mondom, hogy nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Csalódtam egy keveset ki kell mondanom. Ami (aki) tetszett, de szó szerint, az Paula Garces hölgyemény volt, ha őt talán többször mutatták volna, akkor túlszárnyalta volna ezt a most következő ponthatárt