28 héttel később
A |
zt ígértem, hogy erről a filmről is beszámolok, mert hát mostanság az ilyesfajta múvik értékelése során elég sokszor lett megemlítve, és az ember kíváncsi, hogy vajon ez mennyire van ott a többihez vagy akár az első részhez képest. Igazából már láttam egyszer ezt a darabot valamikor augusztus közepén, de még egyszer előkaptam, mert az igazat megvallva első nézésre nem hagyott mély nyomokat bennem. De miért is? És vajon ez másodjára megváltozott?
A sztori: a film elején jönnek a fertőzöttek és elkapnak pár embert, köztük a történet szempontjából érdekes férfit és feleséget, majd a férfi hátrahagyva csapot, papot, meg a feleségét elmenekül. Majd miután Londonban sikerül „megszabadulni” a vírustól, elkezdődhet a visszaköltözés, betelepedés, kinek hogy tetszik, szóval jönnek sokan, köztük az életben maradt férfi két gyereke, akik aztán gondolnak egyet és elugranak a házukba, ahol aztán rátalálnak a halottnak hitt anyukra, na és ezután már tényleg elszabadul a pokol.
Negatívum: hogy is mondjam, a film nem lett volna rossz, ha a kameraman barátunk nem „ugrált” volna annyit azzal a kamerával, ha a számtalan logikátlanság nem hálózta volna be a cselekményt, és ha a történetben már az előzőekből kifolyólag nem levet volna annyi következetlenség.
Értékelés: Igen-igen sok negatív jelzővel lehet illetni a filmet, és tudom, hogy ez nem nagyon testszik néhány embernek, de be kell ismerni első rész ide, vagy oda, ez messze volt a tökéletes filmtől. Pedig bíztam benne, hogy másodjára már élvezhetőbb lesz, de mind hiába, mert ez nem jött be. És már előre leszögezhetem, hogy ez azért a Legenda Vagyok című filmnél nálam aligha kap jobb osztályzatot. Hiába dicsérik annyian, én nem vagyok könnyen meggyőzhető fajta. S hogy miért is mondom azt, hogy ez egy nem valami szenzációs darab, hát ha érdekel, akkor jöjjön az igazi értékelés: a sztori még oké, nincs vele nagy problémánk, vagy mégis, mert annyi tök felesleges, és logikátlan húzással van tele, hogy nekem spec ez már sok volt. Vegyük például: a két gyerek menekülését, hát ja, aztán a férfi a legelején fut a réten, mint Forrest Gump, na ja, tovább megyek, ott van a repcsis jelenet, na meg néhány megharapott és mégse átalakuló emberke, aztán a mindent túlélő fertőzöttek, akik még a kerület teljes robbanása után is futkoznak „vidáman” az utcákon. És akkor még ott van a kedvencem: amikor a fertőzött barátunk, a repcsit, meg lövöldözést túlélve rohan tovább a mezőn, úgy, hogy hiányzik fél teste. Szóval sajnos hosszú volt a sor, és most lehet, hogy egy kissé elvettetem a sulykot, de hiába az év egyik legjobban megkomponált horroros darabja, mert az igaz, hogy horrornak horror volt, tele fertőzöttekkel meg vérrel, csak tök értelmét vesztette a film egy idő után. Na de a szereplőkre rátérve, egyik se valami nagyobb név, és a gyerekek sem voltak számomra nagy ászok, úgyhogy még a szereplők se tudtak segíteni ezen a filmen, a meglátásom szerint. A műfajt már kitárgyaltam, ott van a zene, amelyből sokszor hallottuk felcsendülni a már jól ismert darabot, dallamot, sőt itt is hozzátenném, hogy túl sokat, valami új azért, nem ártott volna, e téren sem. Most hogy kifogytam a szavakból igazából azon gondolkodom, hogy mennyit is érhet a film, mert pozitívumként talán az üres, kihalt várost mutató képkockákat, valamint a mindent túlélő fertőzött alakok kinézetét és a horror, mint műfaj igazibb megnyilvánulását sorolhatjuk ide. Igazából ez a három szempont, ami miatt dicsérendő a film, aztán kifújt, én nem leszek, s vagyok olyan értékelő, aki a látottak után erre 6tól 10ig terjedő skálán osztályozza e darabot, ezért ez nálam csak
5/10