Álomnő

j film - most látott napvilágot. Érdekes cím - vajon mi lehet ez? 4+1 jó szereplő – akikért érdemes odaülni és megnézni egy darabot, név szerint: Penelope Cruz, Martin Freeman, Gwyneth Paltrow, Simon Pegg és Danny DeVito. Ezek a nevek már magukért beszélnek. És az előbb elmondottak mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy jó múvit lásson az ember egy másfél órás csomagolásban.

A sztori: Főhősünk rosszabb napjait éli, hiszen feleségével már közel sem olyan kapcsolata, mint amennyire szeretné, vagy mint amilyen volt hónapokkal korábban, hiszen barátja „úszik” a sikerekben, és ő pedig semmit nem tud felmutatni. Már munkájában /reklámokhoz írt zeneszövegek elkészítése/ sem leli örömét és egyre jobbat várnak el tőle. És a sok rossz után megjelenik a valami jó, valami csodálatos Anna szerepében, aki álmában jelenik meg, s nap-nap után találkozik vele, miután este behunyna szemét. De ezután viselkedése már mindenkit kétségbe ejt, felesége elutazik, míg ő maga pedig felkeres egy álomszakértőt, annak reményében, hogy segítsen neki megfejteni, elfelejteni az álmait. És amikor minden remény szertefoszlik, akkor meglátja azt , amire legmerészebb álmaiban se gondolt…

Negatívum: talán a film végét illetném ilyen jelzővel, az valamiért számomra kevésnek tűnt. A szereplők játékára is talán lehetne egy kisebb negatív jelzőt rásütni, de erről később.

Értékelés: 5 ember, akik miatt azt hiszem mindenképp kötelező volt megnézni ezt a filmet. A sztori ami miatt azt mondtam, ez nem mindennapi, kapható vagyok a különlegességekre. És a trailer, amit nem mertem végignézni, csak félig, mert már a megnézés alatt éreztem, hogy ez jó darab lesz. És igazam volt, nem 10es alkotás, de jó kis darab. A sztoriról, ahogy mondtam érdekelt, és nem is nagyon csalódtam benne, mert végre valami más, valami új, igényes szereplőkkel tálalva. Az álmaink, amelyek elég nagy részét képezik életünknek. ÉS milyen jó lenne elképzelni, hogy tudjuk is irányítani őket, s minden este azt teszik velünk, tesszük velük, amit csak akarunk. Jó kis téma, annyi szent, a körítés se volt rossz, bár véleményem szerint az álmos részek jobbra sikeredtek, nagyobb volt filingjük, mint a hétköznapi eseményeknek. A szereplők hozták amit kell. Főhősünk játéka jó volt, de valahogy nem nekem kevésnek tűnt, ki tudja, jobban bejött pl.: DeVito vagy Paltrow játéka. De hát ez csak a szerény véleményem. Azért azt itt érdemes megemlíteni, hogy DeVito micsoda üde színfoltja volt a filmnek, s talán az ő karaktere volt a számomra a legerősebb. Bár ki tudja? A stílusra rátérve a vígjáték csak néhány képkockára igaz, míg a romantikus jelző már talán jobban a filmre akasztható, de maradjunk annyiban, hogy ennél a filmnél nehéz lenne megtalálni az igazi stíluspárosítást. Amire  még szeretnék kitérni, az nem más mint a zene, hát az valami ász volt. Nagyon-nagyon bejövős volt. Egyszerűen magával ragadó filingje lett, és volt a filmnek, ezért mondhatom, hogy a Soundtrack nálam kötelező darab. És mondhatni a pontszámra a zene hatása is erősen rányomja bélyegét. A lényeg, hogy ez az a film, amit majd sokan, nem tudnak hova tenni, értem ezalatt, hú de jó, s hú de rossz, de az biztos, hogy nálam egyszeri megnézést teljesen megérte, s néha olyan hangulatom lesz, akkor nekivállalkoznék a második részre is.