i ne ismerné Edith Piafot, a franciák egy hírességét, ahogy olvastam az ismertetőben: „világ egyik legnagyobb hatású énekesnője, Franciaország nemzeti büszkesége, a sanzon királynője” - valahogy így. A lényeg, hogy olvasgatva a kommenteket, alig lehet látni 5 és 10 csillagnál kevesebbet, úgyhogy elhatároztam, megnézem, mert hát megtehetem, ezt szoktam mondani, de tényleg. A lényeg, hogy nem csalódtam se a filmben, se a kommentezőkben.

A sztori: kezdjük mindent a legelejéről, így is mondhatnám, vagy inkább a végéről, aki látta érti mire gondolok, na de egy kislány, aki alkoholista szülei után nagyanyja kezeibe kerül, de élete során végig járja a „poklok-poklát”, utcán üldögélve, borbélyházban felnőve, cirkuszban élve, szóval mindig csődörből vödörbe jutott. Amikor egy nap, apja úgy határoz, elviszi a lányt magával, s elveszi nagynénjétől, akire korábban rábízta. Aztán a cirkuszi meló nem sokáig tart, mert elválnak a cirkusztól, és újból az utcán próbálják megkeresni a napi kenyerüket, ahol az apa szerencsétlen mozdulatait szemlélve, felkiált egy ember: „mit tud a lány”, és ez volt az a mondat, ami elindította a most jó értelemben vett lavinát. A lány énekelt, de úgy, hogy azt mindenki tátott szájjal bámulja, és nem csoda, hogy egy idő után ő lesz az akiről mindenki beszél, de ahogy mondani szokták, a hírnév, és a többi, mindig valami rosszal jár együtt. ÉS ez most sem volt másképp.

Negatívum: alig lehet, vagy nem is lehet, talán 2 óra hosszú volt, de ez is csak semmitmondó negatív kritika volt részemről.

Értékelés: Mit is írjak ide, talán azt, amit sokszor mondok szeretjük ezeket a true storykat. Ezért számomra kötelező volt. És ide tenném még azt, hogy kíváncsi voltam Cottilard kisasszony teljesítményére, aki eddig, engem nem nagyon győzött meg. Na de most. Nézzük is miből élünk.  Előre mondanám nem lesz ez hosszú értékelés, mert annyi szót nem tudok elmondani erre, hogy übereljen mindent. A sztori: szeressük, azt ennyit. Jól bemutatott sztori, jól összerakott darab, amit a sokszor ismételt végfejlett csak izgalmasabbá, erőteljesebbé tett. Nem találok szavakat, hogy mondjam el, azt , hogy mennyire kitűnően, szenzációsan, csodálatosan játszott, s hozta Piaf szerepét Cottilard kisasszony. De tényleg, amint írtam, nem számítottam tőle ennyire kiváló teljesítményre, de persze nagyon örülünk, és boldogok vagyunk, hogy rám(nk)cáfolt. S ez király. A többi szereplő mellette lehúzhatja a rolót, már elnézést, de nem akarok elfogult s meg mi egymás lenni, de ahogy olvasom máshol is, én is kitehetném azt a mondatot, hogy ez az alakítás, megér egy vagy több Díjacskát. S talán nem túlzok. Magáról a stílusról azt hiszem hülyeség lenne beszélni. Inkább térjünk át a zenére, lehet hogy több jelenetnek kell megmaradnia bennem, de nekem a legszebb, legemlékezetesebb az a kislány énekli a francia himnuszt című rész, az nálam vitte a prímet. Meg hát persze az egész filmet körülvevő zene mind-mind jó-rossz hangulatot teremtettek  a megnézéshez. Be kell fejeznem, mert nem bírok már többet írni, amit kellett eddig leírtam, most már csak egy dolgon agyalok, mégpedig, a pontszámon, de hát a  maga műfajában azt hiszem az elsők között szerepel, a filing hatalmas, a szereplők játéka odatesz, és ezért nekem is kötelező megadnom a