3:10 to Yuma

egyszerű oka van annak, hogy megnéztem ezt a darabot. Egy, régen láttam már western filmet, annyi szent, mostanság csak az akciós, mindenféle technikával feltuningolt, fantasys, hororros, meg mi egymás szépségekben lehetet csak „gyönyörködni”. Az ember egy idő után valami változatosságra vágyott. Kettő, a két főszereplő igen csak nagy tekintélynek örvend az én legjobb színészeknek ítélt listámon, mindkettőnek lehetne említeni legalább egy olyan filmjét, amelyben oly maradandót alkotott. És érdekelt mit tud ez a két ember csinálni egy western filmben. Három, a cím nem hagyott nyugodni, hogy mi a fene az 3, meg a 10, meg a Yuma, egyszerűen furdalt kíváncsiság. Szóval jöjjenek a kérdésekre a válaszok!

A sztori: Valamikor a XIX. Században járunk, ahol Ben Wade nevezetű úriemberünk fosztogatja az éppen arra haladó „lovas-kocsikat” meg mi egymást embereivel. Azonban ekkor a kerül a képbe a farmerünk, aki látja az egyik ilyen kirablásos jelenetet, és ekkor még nem tudja, hogy sokat fog ő még időzni a „rablónkkal”. Amit tudni kell farmerünkről, hogy sánta, veterán katona, hogy a gyereke beteg, hogy el akarják venni tőle a földet, és ezért mindent megtenne, hogy továbbra is az övé lehessen. Egy szóval: pénzt akar. Később megint összefut rablónkkal, aki persze a gyilkost is megformázza egy testben, de elkapják, hála farmerünk segítségének. Mindenki örül, de persze előre, hisz a bűnöst el kell juttatni Yumába, ahol fel kéne tenni a 3:10kor induló vonatra, és hát az nem a szomszédban található. Úgyhogy elindul a díszkísérettel rablónk Yuma felé. És ne hogy ily egyszerű legyen a történet, híres rablónknak a csapata is követi a „nászmenetet”.

Negatívum: a film elejét éreztem döcögősnek, aztán olyan fél óra elteltével beindul a történés. Igazából mást nem tudok róla itt ebben a fejezetben megemlíteni.

Értékelés: az első dolog, amit fontos letenni az asztalra, az, az, hogy ez egy 1953as film remake. Az utolsó szót értsd szó szerint, mert tényleg remek volt. Nem láttam az 53ast, hm, régen volt az már, de a lényeg, hogy ezt láttam. Mit is mondhatnék a sztoriról, nem volt rossz, igazából, ez a mai filmekben is megtalálható csak autókkal, meg extra lövöldözéssel. Gondolok itt a kísérjük a fegyencet az A pontból a B pontba. Na de, ez western film, nem rajongtam ezekért a múvikért régebben, amire emlékszem az pár ilyen indiános film lehet na meg a Lucky Luke, de ez, nekem nagyon is bejött. A szereplők, ugyancsak dicséretet érdemelnek, mert megcsinálták, jók voltak, egy olyan filmben, amelyikben egyiküket se tudtam volna úgy igazán elképzelni. De megcsinálták. Az ütköztetés megtalálható a jó és a rossz szerepkörében. Aztán a végén még érdekes dolgok sülnek ki ebből a karakter háborúból, amelyet én egy mellékszálnak neveznék a film előrehaladtával, mert mindkét szereplőnk ragaszkodik a saját elveihez, és nem enged belőle, ahogy az okosok mondanák: a másikra való ráerőltetés, és két ember pszichológiai vetélkedését láthatjuk a vásznon/bezzeg ha Csernus doki ott lett volna/.A műfajra most nem tennék említést, mert hát minek. A képi világ visszahozott valamit azokból a régi jó időkből, amikor még a tv-ből a western szólt. Szóval ez is bejövős volt, mint a film befejezése is, nekem tetszett, mert sokat töprengtem a film megnézése során, hogy mi lesz a vég, de ez szerintem ez volt a legjobb megoldás. Volt itt minden, megkeverték a kártyákat rendesen, mert az összes teóriám mind ott feküdt a szemem előtt, és ezt is szó szerint értsd, szóval tetszett ez is. Sok mindent nem mondtam még el a filmről, de hát hirtelenjében ezt éreztem a fontosnak, a többit meg érdemes megnézni. Nem egyszer nézős alkotás, hanem igenis a többször elővehető és megnézhető kategóriába sorolnám bele. Most már csak a pontszám kérdéses, jó történet, jó mellékszál, jó szereplők, jó jelenetek, stb...egy nagy kérdés: legyen vagy ne legyen 10. Régebben hallottam valahol, azt, hogy merjünk nagyok lenni. Ennek örömére, más bosszúságára, adok most egy