Az illúzionista
 |
M |
ondjam, hogy másodjára néztem meg, jó ezt mondom, és ez az igazság, ez nem csak illúzió! Valamikor, - amikor még e blog nem „működött”- , talán az év első felében láttam ezt a múvit, és már akkor is a legjobbak között tartottam számon. Aztán különböző kritikákat olvasva, arra lettem figyelmes, hogy valaki nem szép és dicsérő szavakkal illeti ezt a filmet, és hirtelen haragomban döntöttem, még egyszer megnéztem. Ennyit az előzményekről.
A sztori: van egy emberkénk, a főhősünk, akit az Isten vagy ki tudja (erről sok mente-monda született) hihetetlen képességekkel látott el, amely a jelen esetünkben bűvészi képességeket jelent, vagy annál is többet. Főhősünk először még csak gyerek és a hercegkisasszonyt nézi ki magának, amit persze sokan nem néznek jó szemmel, így elválasztják a párt. Pár év múlva aztán a sors(?) újra összehozza barátainkat, de nem úgy ahogy azt szerették volna. Főhősünk illúzionista néven vált ismerté, míg hercegkisasszony pedig egy kényszerházasság küszöbén áll. Magam is csodálkozom, hogy el tudtam mesélni erről a sztoriról, amikor ez csak egy üres fecsegés az igazi történethez képest. Na de hát mindegy, ez csak egy trükk volt!
Negatívum: ha nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám nem volt, de azért ha belegondolunk abba, hogy már másodjára néztem, akkor azért mindig minden más, tudod, hogy mi lesz a végén, hiszen akarva-akaratlanul emlékezel rá, de ez nem baj, az biztos, hogy a film majdnem a végéig ütős volt, aztán az utolsó perceket „rontották el” az én felfogásom szerint, bár majd látni fogod, hogy azért nem volt az annyira rossz!
Értékelés: annyi mindent mondanék. Így elsőre csak ezt: fantasztikus, hihetetlen, lenyűgöző, na valami ilyesmit éreztem, amikor megnéztem újra a filmet. A sztori, egyszerűen zseniális, és azt, ahogy írtam ezelőtt, a történet nem is igazából arról szól, amiről én ott fecsegtem pár mondat erejéig, jó-jó, tudom, szerves része a történetnek, de akkor is, ki tudunk emelni egy olyan kezdést, ami után eszedbe se jut, hogy pörgess, hogy leállítsd és így tovább. Aztán jön főhősünk életútja, de ebben megint rendőrünk volt nagyon nagy, azzal, ahogy ő elmesélte, és ezzel egy újabb jó pontot kap tőlem a sztori, aztán utána fokozzák az izgalmakat, mert az a számtalan trükk, gondolok itt: narancsfa, trükkös, kardos, majd a „megidézős” jelenetre, azt hiszen ezekre sokáig emlékezni fogok. Talán egy kicsit az ember bosszús, hogy nem tudta meg a legtöbb trükkről, hogy mi is volt benne trükk, vagy volt e benne trükk, de hát ez van. Majd jön az ember átvágása a halállal, ami talán lehetett volna csavarosabb is, de hát nekem így is tetszett. És ez a lényegJ! Majd a vég, az egy kicsit kevés volt, a többi részhez képest, hogy a rendőr fejében csak úgy összeállnak a dolgok, de a többi történés után ezen már meg se lepődtem. A szeplőkről néhány szót, sokan írják, hogy Norton barátunk nem tudta túlszárnyalni Sewell-t , de nekem mindkettő játéka bejött, egyszerűen zseniális „párost” alakítottak a meglátásom szerint. Aztán ott van Biel kisasszony, aki azért valamit megmutatott magából, még ha nem is arra gondolok, hanem a színészi játékára, de egy mindegy. A legtöbb ember szerintem úgy kell fel a székből, fotelból, hogy ez egy jó film volt, csak azt kell átgondolnia magába, hogy vajon képes lenne e még egyszer megnézni. Na igen, én már megtettem és jól tettem, jelentem. A képi világ is csodálatos, egyszerűen szavakkal le nem írható, aztán egy kis történelmi szál is belekerült a filmbe, meg kell említenem ezt már csak Magyar lévén is. És mielőtt másról beszélnék, egy megválaszolatlan kérdést tennék fel magamnak, hogy: Magyarországon játszották e, valamint DVD-n kiadták persze szinkronosan gondolnám, de hát az egyik következik a másikból Szerintem egyik se igaz! De hát mi a fenének nem! Pedig erre bepályáznék, annyi szent!
Aztán a végére hagytam, a legtöbb „vitát” elindító mondatot: „a tökéletes trükk sokkal jobb”. Hát nem is tudom, azért ez így nem igaz, mert a két film csak a „varázslásban”, bűvészetben egyezik, mert ezen kívül a két film teljesen eltér egymástól. A trükkben, - szerintem nem volt rossz - , de ott két egymás ellen feszülő emberről szólt, ott betekintést nyerhettünk a különböző taktikai húzásokba, láthattuk a titkokat, ami az illúzionistában elmaradt, hiszen egy ember, egy talány, hogy most akkor tényleg mindent meg tudott csinálni (bár a narancsfáról kiderül, hogy az ügyesen kijátszott húzás volt). És ez a film tényleg az illúziókról szólt, a trükkökről, és nem két egymást bármi áron legyőző fiatalemberről, akik bármire képesek, bár a néző jól tudta, hogy hogyan csinálják. Na de nem folytatom, hiszen ez a szerintem rovat volt, mindenki másképp csinálja, gondolja. És ez így helyes. A végére - hú mennyit írtam már - csak annyit, hogy ezt nem szabad kihagyni és csak ismételni tudom magam: fantasztikus, hihetetlen, lenyűgöző, zseniális alkotás, remekmű!
10/10
