Ice Spiders
|
A |
mi sok, az sok. Ezek után szóhoz sem jutok. Hát ez meg mi volt- kérdezhetem teljesen jogosan. Mert azért a birkák az oké, azok még elmentek, de nagyméretű pókok fent a hófedte csúcsoknál. Kész röhej. Pedig megfogadtam nem nézem meg, mert láttam már nulla pontszámot is a neve mellett, de hát egy életem egy halálom, adtam neki egy esélyt. De minek?
A sztori: ahogy az lenni szokott, megérkeznek a „turista paradicsomba” a jövő nagy sírreménységei, ahol azonban találkoznak az egykori és hihetetlen dolgokat véghez vivő, azóta az ő csúcsait nem bitorló bajnokunkkal. És már ekkor érzed, hogy neki még lesz valami köze a folytatásban (igazad is lesz). Aztán egyszer csak megjelennek a főhőseink: a pókok, amik valami csoda folytán nagyobbak lettek a kelleténél, és még felettébb különös, hogy éppen emberekre vadásznak. Igen mindenki tudja a régi jó pókos múvikat, na az abban tér el, hogy itt kísérleteztek a főhőseinkkel, és azután nőttek meg olyan szép nagyra(de azt hiszem már ez is ismerős valahonnan). Na hogy ezek után ki állítja meg pókjainkat, azt nem nehéz kitalálni. De egyet fogathatsz!
Negatívum: úgy zusammen film egy nagy negatív "dolog". Nem tudom, hogy kinőttem már ezekből a fajta történetekből, de ez valahogyan sehogy se tett jót a filmnézésnek nevezett elfoglaltságomnak. Néha elég érdekesen néztek ki a feldarabolt, meg így tovább emberkéink - az még hagyján. De ide írom, talán ezt már régen írtam: annyira közhelyes leszek most, de akkor is: sablonos, szokásos, és nem mondom tovább, este van.
Értékelés: azt hiszem mindent leírtam a negatív fejezethez, de akkor összegezve az elmondottakat: a sztori: gyenge, - igaz mutáns pókok támadnak, azért felfigyelsz, de inkább ne nézz bele- aztán kiszámítható, de nagyon, a szokásos leosztás zajlik a képernyőn, vásznon, kinek hogy tetszik. A szereplők ehhez sok mindent nem tudtak hozzátenni, ők azzá váltak, amilyenné a film tette őket. Ha nagyon megerőltettem magam, akkor sem tudok úgy igazán kibökni is legalább egy pozitív jelzőt, de hát ha nincs, akkor nincs. Ami sz.r, az sz.r! – már elnézést. Talán az is lehet, hogy túl sok ilyen „mutálodos, emberevős, a végén jóra fordulós” filmet láttam, hogy ez már meg se kottyant, vagy jobban mondva már eddig, eddig, eddig vagyok ezekkel. Máskor lehet, hogy hallgatok arra, aki egy filmet nulla pontszámmal osztályoz. És a végére hagyom a csigáimat (akiknek vezére Árpád lesz), a világot romba döntő csigáimat, akikről már írtam a Black Sheep blogrészben, már csak őket várom, ahogy ellepik a világot. Igazából ezek után már nem szívesen gondolok vagy nézek egy állatra semJ, mert birkák, aztán most pókok, hogy fogok így elaludni? És a végére: az igazság néha fáj: de ez sz.r volt! A kérdés a végére maradt: Most ennek a filmnek tényleg van magyar vonatkozása, vagy ki az Takács Tibor nevezetű emberke, aki egyben a film directora is volt? Ezért most adjak egy pontot?
1/10
