 |
Ez is csak egy nap, nem a világ vége- hallható a rádióból na meg a haveromból, és éppen aktuális is lenne, mert ma éppen hétfőt írunk, szóval egy szó mint száz, utálom a hétfőt, na igen. És most is ilyen hangulatban keltem fel, de hál Istennek ez a rossz kedv azonnal elillant, amint megláttam a régóta várt L’ecsót. Nem tudom szavakba és számokba önteni, hogy mióta meg akartam már nézni, és végre eljött ez a nap, amely az elmondottakat összegezve: nem a világ vége!
A sztori: van egy főhősünk, ebben nincs semmi meglepő, az azonban már annál inkább, hogy ez egy patkány. Egy patkány, aki arról álmodozik, hogy szakács lesz. De persze senki nem figyel rá. Ki hinne neki, most komolyan! Na de, egy „baleset” miatt elszakad családjától és a gyönyörű Párizsban ver sátrat. Ahol azonnal nekilát régóta dédelgetett álmának megvalósításához. De persze, hát egyedül nem megy, így szerez magának egy emberi lényt, aki nem más, mint a híres, halott szakács fia. Micsoda különös véletlen! De persze patkányunknak nem szabad felfedni kilétét, így inkognitóba „kényszerül”, hm, elnézést, azaz a főhősünk fején húzza meg magát, majd ott a hajával irányítja emberkénk minden mozdulatát, de persze a sapka miatt senki nem látja. Tiszta királyság! Egy ilyen nekem is kell dolgozatíráshoz! Na de visszatérve, azt hiszem többet nem is akarnék erről a filmről regélni, inkább ülj oda és csodáld a „kilátást”!
Negatívum: Így alegelején szeretnék idézni a filmből: „fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó olvasni és írni”-ez egy frappáns mondat, amit meg is jegyeztem. Ezért próbálok, most minden tőlem telhetőt megtenni, de be kell ismernem nagyon nehéz, akkor nézzük is hányadán állunk: a történet maga a szokásos procedúra részeként megy végbe, csak azzal a kivétellel, hogy itt egy patkány van, és ez azért mégiscsak más. Vannak jelentek amik megint csak nem hiányozhatnak: a család elvesztése, majd előkerülése, a főhős barátjával való veszekedése, meg mi egymás, a szokásos, de mégis más, talán azért mert ez egy mese! És a mesénél már megszoktad, hogy a királyné a végén elviszi a legügyetlenebb emberkét a földkerekségen és pénzükön ülve addig élnek, amíg meg nem halnak, de persze nem erről volt itt szó kérem, hanem egy szép, látványos, meg mit tudom én milyen sztoriról, csak azt nem értem így a végén, hogy ezt miért a negatív kritikába írtam! Hm.
Értékelés: Mit is írjak? Jó volt. A Pixar robantott végre megint! Mellettem robbant fel a Pixar bomba! Szóval tetszett, a főhős és barátai, meg úgy mindenki hihetetlenül jól megkreált figurák voltak, bámulatos mi mindent tudnak kihozni magukból ezek a „számtek zsenik”. Akkor kezdjünk a legelején: történet jó, tudom szerény voltam, mert nagyon nagy az alapsztori, elolvasod, és ha érdekel, ha nem, egyszerűen az ész azt diktálja, ezt meg kell nézned. A szereplők, amint írtam jók voltak, különösen tetszett főhős barátunk, ő nagyon nagy „arc” volt. Sokat vártam erre a filmre, és nem kellett csalódnom, örültem neki, féltem, hogy még a végén a túlzott lelkesedés, bizalom megbosszulja magát. De nem. Majdnem azt mondom, hogy minden percét élvezni lehet. Bár az igazat megvallva több humorra számítottam, de hát a francia humor!(na ja, gondoljunk csak Jean-ra), De a villámlós jelenet az biztos felejthetetlen marad számomra! Na most a viccet félretéve, tényleg nem szabad elsiklani a lényeg felett, hogy van értelme, mondanivalója a filmnek, tudom abszurd, hogy egy patkány szakács lesz(bár a mai világban ki tudja), de akkor is patkányunk csak elérte azt amit akart, szakács lett belőle, nem is akármilyen, elfogadták az emberek, és nem kutakodott tovább a múltban, hanem előre lépett és a jövőre gondolt, mert kockáztatni, meg merte lépni a változtatás fogalmát. Ezért is nagyon becsülendő a film. Így a végére, csak annyit tudok mondani: hogy „Főzni bárki tud”, nagyon úgy néz ki, nekem is neki kéne állnom megtanulni, mert ezek szerint akkor én is tudok! És ahogy szoktam mondani: nem szeretni, hanem akarni kell, minden csak akarás kérdése! 9.5
