a vetíteni akarnék, akkor azt mondanám, hogy a sok sz.r film után végre néztem egy igazán jó filmet, de hát megtehetem, akkor is ezen a véleményen vagyok és még egyszer nem mondanám el a fent említett soromat, hanem csak az „igazán jó” szókapcsolatra hívom fel a figyelmet és ebből érezhetted, hogy tényleg nem volt ez rossz film! Most meg szerény voltam! Na, ja! De miért is ezt néztem meg? Lehet, hogy soha nem láttam volna, ez pedig talán még égő is számomra vagy éppen számodra nézve is, de hál Istennek éppen jó időben, jó helyen voltam, és megláttam, beleolvastam, meglepődtem, majd döntöttem és megnéztem! Röviden ennyi! 

A sztori: van egy edzőnk, aki bunyósokat edz, nem is rosszul, annyira nem, hogy már majd világbajnokot csinálhat „fiából”, de nem teszi és ez megbosszulja magát. Hisz elhagyják, de hát jön az utánpótlás, csak ezzel egy baj van, hogy egy nő, akinek van egy álma, és azt szeretné megvalósítani egy feltétellel, hogy edzőnk egyengeti pályafutását a csúcsig. Amikor létrejön a „szerződés” még mindenki boldog, de utána hihetetlen nagy szomorúság lepi el a néző és a szereplők kedvét. Igazán nem mondanám tovább, igaz azért valamennyire elárultam magam, de azért a java még hátra van. A törés csak ezután következikL

Negatívum: nagyon keresgélek emlékeimben, de az igazat megvallva nem találok. Amikor azt hiszed, hogy ez csak egy Rocky hasonmás lesz, akkor megint történik valami.

Értékelés: tudom, hogy az előbb nem valami jó hasonlatot mondtam, hiszen ha őszinte akarok lenni, akkor ég és föld e film és a Rocky között. Az igazság abban a szóban rejlik, hogy ez megérint. Még akkor is túlszárnyalná Stallonénkat, ha a film a szokásos medrében csordogált volna le, de nem ez lett. Valamennyire benne volt a sztoriban, hogy történni fog valami, de nem gondoltál rá, mert lekötött a film, de nagyon. A színészek valami hihetetlenül nagyot alkottak, most már értem, hogy miért kaptak Oscar-díjakat, én meg majdnem nem néztem meg ezt a filmet, kész röhej. Na de, térjünk vissza, a szereplők nagyon ott vannak, és ha túlmegyek a főszereplőkön, akkor azt kell mondanom, hogy az anyuka, vagy az „álmodozó bunyósunk” mind – mind jól játszotta el az általa megformálni kívánt karaktert. A szereplőkre, a történetre, egy szóval semmire se lehet panasz. Eastwood, Freeman, Swank, és folytathatnám a sort nagyok voltak, és ez enyhe kifejezés. Nagyon jó volt Eastwood, de nekem valamiért Freeman játéka jobban bejött (a két öreg bámulatos), de ez igen, hogy ilyeken agyalok, hogy ki játszott jobban, de megtehetem, mert „ott volt”, ütős volt, csavar is volt. Minden jó volt. Nem találok szavakat, hogy mondjam el, - és ekkor idéztem a szenzációs slágerből, de ez most pont kapóra jött. A mondandómat egy valakitől idézett szöveggel zárnám le, mert igazából ez mondja el, hogy pontosan miért jó, miért érdemes, miért bámulatos ez a film:

 „Az a 'törés' valóban nagy törés volt a film menetét tekintve. De ez a film nem egy sportkarrierről szólt elsősorban. Hanem éppen arról, hogy a karrier után is van élet. Azért még Maggie ember, hogy nem sikerült megszereznie a világbajnoki övet. Bár én is jobban örültem volna neki, ha saját lábán távozik a szorítóból, s nem vinni kell.
Ez a film Maggie küzdelméről szólt. Elejétől a végéig. És a küzdelem nem csak a szorítón belül zajlik. A legnagyobb küzdelem az emberi fejekben és lelkekben folyik.”