A britek szeretik, én nem nagyon. Igazán nehéz felfogni, hogy pontosan mit is esznek (ettek) ezen a filmen a szigetlakók, pár kilométerrel arrébb, mert hogy semmi különös nincs benne, ami miatt átlag felett teljesített volna éppenséggel, az, biztos. Bár tényleg hiba nélkül megmutatták nekünk, hogyan is kell egy filmet semmilyenné, totál érdektelenné varázsolni, de alig ha hiszem, hogy ez volt a terv, ez volt leírva az első oldalra a forgatókönyvben. Abban a faék bonyolultságú „dologban”, melyből talán ki lehetett volna hozni, vagy mondom úgy: kötelező lett volna kihozni ennél több kakaót s muníciót. Akkor is, ha legbelül tudjuk, hogy a klisé az itt sem ismeretlen fogalom, s akkor is, ha közben nincsenek véletlenek, minden úgy történik, ahogy az a filmes nagykönyvekben le van írva. Egyszerűen nem kell ahhoz matematikusnak lenned, hogy kiszámold ki lesz a következő a sorban, aki fűbe harap, s nem éli túl a kalandot, a hajókázást vesztére.

 

Az ember csőrét azonban még a klisés dolgok se bökik annyira, mint az irreális cselekvések, a buta karakterek, s a főként ezáltal unalomba fojtott hangulat. Az izgalom sehol, pedig egy idegenekkel körülvett hajóban, valahol a tengeren, a semmi közepén azért elfért volna (még) egypár izgulósabb, remegő hangú kiáltás, kétségbeesett arc és szépen elhelyezett adrenalinombák helyenként a feszültség, a fokozás végett. De nem, kérem szépen. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy ebből semmi sem valósul meg képkockákba tömörítve, mert van azért próbálkozás becsülettel, csak ezért a sok rosszért nem jár pont egyszerűen, mert minden a visszájára fordul ilyen jelzőrakétás tök felesleges húzásokkal, meg jelenetekkel. A nagy dobások, húzások elmaradnak, úgy fogy a nép emberre, arcra pontosan a hajón, ahogy az várható, s nem meglepetés, ez pedig nem elég.

 

Zárt ajtók, zárt ablakok, a kulcs valahol a vízben, a tenger mélyén, mi pedig tehetetlenül sodródunk (már ha akarunk, oké) az árral, előre a semmibe. Egy szó mint száz: a Donkey Punch [tinithriller?] biztos jó film is lehetett volna, biztos izgulni is lehetett volna rajta, vagy szorítani egy pár szép csajnak, pasinak is, de nem, nem lett az, koránt sem. Lehet ezért fejrovásban részesíteni a rendezőt, az operatőrt, a színészeket, tényleg mindenkit, viszont mindhiába. Egy íztelen - szagtalan filmet raktak le ide elénk akkor is, amiből elég nehéz egy valamire is értékelhető momentumot megragadni, ha csak szex scene-t egyesek nem tartják annak éppen. Fájó igen, hogy pont ez marad meg az ember emlékében, a kettő pont ezért is jár, nem másért. S akkor itt a vége…