Konklúzió: nem kell ezen mit ragozni. Az van, hogy az igaz történeten alapuló rögbis és amerikai focis filmekkel tele van már a padlás, s csapból is ők folynak. Minden évben napvilágot lát, több is, egy példaértékű, felülmúlhatatlan rekorddal, rekorderrel az élen, a középpontban. Természeten szép dolog, s vallom én is, hogy a hihetetlen, elképesztő nagybetűs múltról nem szabad csak úgy elfeledkezni, akár a sportból kiindulva, de egy idő után már nagyon nehéz ugyanazt megetetni a nézővel, amit előtte az, már jó párszor elfogyasztott, akár jobb tálalásban és eszközökkel. A Forever strong pedig lehet, hogy megpróbál kitörni a középszerből, de túlságosan is komolyan veszi magát, és a pünkösdi királysága ott, akkor, véget is ér.
Persze én se ma jöttem a falvédőről, szóval tudom, hogy ezek többsége mind egy kaptafára készül, azonban akad közöttük egy pár, amelynek sikerül mégis átlagon felül teljesítenie. S a többi? A többi pedig mehet a levesbe, mert egyszerűen nem csinál mást, mint szépen leköveti a jól bevált sémát, formulát. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezek, elsősorban a műfaj, a sportág szerelmeseinek szólnak, amivel semmi probléma nincs. Csak ha éppen az utóbbi idők felhozatalát veszem górcső alá, akkor lehet bárki bármennyire fanatikus, alig ha tud egy igazán jót, profit, kiválót megemlíteni a tucatból. Szó sincs arról, hogy rosszak, buták lennének, egyszerűen csak kevesek, mind forgatókönyvben, mind hangulatban, mind színészi felhozatalban.
Ugyanez a helyzet a Forever Strong esetében is fennáll. Hiába nincs benne hiba, akkor sem tudok csupa szépet és jót a neve mellé biggyeszteni. Egyszerűen nem tud többet adni az átlagnál. Az igazság az, hogy a két órás játékidőt sem tudja maximálisan kitölti, azaz üresjáratok akadnak benne, unalom faktor van bőven. Értem én, hogy az élet megírta a forgatókönyvet, de akkor meg illene picit jobban összeszedni, összeszorítani a nadrágszíjat. Mert itt elengedték, s tessék, a két óra túl hosszú, mert nincs annyi esemény, történés benne, hogy az érdekeljen ez idő alatt. A kliséket furcsa megemlíteni, viszont akkor is letagadhatatlan, hogy minden képkocka úgy történik, ahogy azt te elképzelted pár másodperccel, perccel korábban.Történet: az edző fia piásan balesetet szenved - nem csak ő egyedül -, majd a bíróság dönt: ilyen hozzá hasonló fiatalokkal teli börtönbe kerül, hogy ott majd megtanulja az életet. Azonban mielőtt teljesen elunná magát, és újabb bajba kerülne, egy váratlan, soha nem visszatérő ajánlatot dobnak le elé, amit nem utasíthat vissza. Miről is van szó? A börtön csapatának kapóra jön a bekerülése „a dutyiba”, mert vele együtt, az ő leigazolásával, már odaérhetnek a nagyok közé a bajnokságba. Ám nem minden olyan egyszerű, mint ahogy az kinéz és tűnik. Mindennek ára van.
Húztam a szám szélét sokszor, azonban voltak részek, amik igazán tetszettek. A melódráma az mínusz egy pont, túl sok volt már. A színészek közül a csaj szerepe azért piros pont, mert végre nem úgy festett le, nézett, mint aki a gondolkodással órákat venne igénybe. Olyan egyszerű volt, meg szép is egyben. A fő figura: Sean Faris, igen a nők bálványa, hallom. Itt is megállta a helyét a srác, de valahogy messze van még az igazitól, ennél azért több kell, majd. A Never Back Down után, azért ez is egy jó lépcsőfok volt, előre…
Mindent összevetve egy erős közepes, egyszer elmegy szódával, de nem kihagyhatatlan, vagy emlékezetes alkotás ez a Forever Strong. Szépen beáll a sorba, a tucat mellé. Lesz ennél talán jobb is, azt mondom és legyen igazam. Az ötöst azonban megérdemli, mert akkora hibát nem követett el.
