Oké, most mindenki jöhet azzal, hogy ő már pedig megmondta, meg szólt előre, de akkor is, ki ne(m) adna legalább egy, és soha vissza nem térő utolsó esélyt az olyan kaliberű moziknak, ahol két nem akármilyen, persze ezen lehet vitázni, színész feszít és küzd az elemekkel, vagy inkább a rablás csínjával és bínjával, bő másfélórán keresztül. Na ugye! De aztán rá kellett jönni, a nézés közben, inkább előbb, mint utóbb, hogy mégis csak azoknak volt igazuk, akik erőteljesen ingatták a fejüket, már a trélert látva. Hiába na, nem minden arany, ami fénylik, s a (húzó) nevek egy fabatkát sem érnek, azok se tudják megváltani a világot, ha az alapsztori egyszerűen irtó ciki.
 |
Ezek után, a The Code - vagy már nem is tudom pontosan mi a címe - láttán, nem is csoda, hogy sokáig húzták, meg vonták ezt a projektet, hisz csak nem akart elkészülni, vagy inkább fülekre találni a mozi. Értem ezalatt, hogy jó hosszú utat járt be, amíg aztán az előre tervezett 2008-as időpontot is sikerült kukázni, és végül, végre-valahára, bár ez nem amolyan felsóhajtás volt részemről, 2009 elején debütálhatott a jó öreg keleten. Árulkodó még az is, hogy briteknél egyből a polcokon találta magát, míg máshol, más országban pedig ki tudja, hogy lesz-e egyáltalán lehetősége a javításra, ezek ismeretében. Nem jó ez így, bűzlik!
Ahogy arra már tettem utalást, a két színész neve azért megmentheti a filmet, még a későbbiekben. Bár, inkább csak az anyagiakat lehetne feljebb tornászni, hisz kritikailag alig ha fog nekik, valaki is, mézes meg mázos very nice sorokat gépelni, és letenni az asztalra. Mert bárhonnan is vizsgálom, ez rossz volt. Mondom én, hihetetlen az ilyenfajta betli a mai világban, olyan ez mint ha valaki gólvonal előtt állva nem tudná bekotorni a labdát valahogy, a hálóba. Tehát nem is kihagyott ziccerről van itt szó, kérem szépen, mert nem érezni benne a pluszt, a lehetőséget, hanem egy totálisan eltolt szkripttel van dolgunk. Na de ilyet!
De mielőtt tényleg temetnénk közösen, együtt a mozit, azelőtt nem árt kitérni a buktató tényezőkre, amik miatt állítom én azt, hogy ez irtó gyenge próbálkozás volt, így a XXI. században, amikor minden második sarkon születik egy rablópandúr, akiből talán jobban megérné filmet készíteni, mint ebből a se végi és se eleji történetből. Egyszerűen már a sztori nem tud lekötni. Pedig hiába a kliséhalmaz a gyökön, meg a négyzeten, akkor is eladható lenne, szerény véleményem szerint egy ilyen rablásos alap. Viszont a készítők nem akartak nagy rizikót vállalni, ezért semmi meglepőt, semmi váratlant nem szolgáltatnak a nézőnek, a vén öreg rókának. Ismerős jelenetekbe botlok úton útfélen, fél óra alatt világos a helyzet, amin utána még a csavarok se tudnak változtatni, hisz az is annyira magától értetődő volt, mint ha csak te vagy én írtam volna ezt a forgatókönyvet öt perc alatt. Kevés volt ez, nagyon.
A veterán évek óta wanted rablópandúr, tolvaj, az utolsó nagy dobásra készül, ami nem kicsi fogásnak tűnik. Ezért felfogad maga mellé egy fiatal csemetét, akivel aztán közös erővel feszülhetnek neki a tojások ellopásának. Mert persze ezek a tojások értékesek, és kellenek is valami orosz "nagyfejnek". Ő pedig nem sokat teketóriázik, ha nem kapja meg a jussát, az adott időn belül. Szóval nincs idő sokat elmélkedni, agyalni, hiába is őrzik rendesen ezeket az izéket, akkor is meg kell tervezni, s végre kell hajtani, meg véghez kell vinni azok elrablását, mert itt életekről van szó, nem is akárkijéről.
Na, hát hosszú lett, de ez van itt másfélórában. A krimi cucc egyszerűen nem nagyon akar működni. A tojások elrablása már-már humorosra sikeredett, ami azért könnyekbe ejtő és taszító állapot, mert mégis csak izgulni kéne azidőalatt, ne hogy beüssön a gebasz. Vagy én gondolom mindezt rosszul? De végül is az egész Code-ra rányomható, rásüthető ez a nem veszem, vehetem egyszerűen komolyan - érzés. A tervezés folyamata, a jelentéktelen rendőri arcok feltűnése, valamint a kivitelezés is enyhén szólva gyanúsra, gyengére jött össze. S akkor még a nőt is bele keverik a dologba, ami meg aztán tényleg csak a hab a tortán, s ami ebben az esetben, nem éppen hízelgő vagy jó húzás volt. De hát Banderas papa, a nagy sármőr ezt gondolom nem hagyhatta ki. Haha…
Egyszóval unalmas. A hangulat apró szikrája nem érint meg. Nem is nevezném szenvedésnek, hanem csak egy altatásnak. Értem én mit akartak, de ez az öreg-fiatal páros, ezzel a nő üggyel, ezzel a leegyszerűsített, összecsapott tervezéssel, és a hibátlan, kihagyhatatlan csavarokkal nem tud meglepni, meghatni, ennél sokkal több kell. S akkor ezen még a színészek se tudnak segíteni.
Nem ám, hisz ők se tudnak itt csodát csinálni. Morgan Freeman a kedvenc színészek listáján mindig is előkelő helyet foglalt el, de hogy itt ezt miként is gondolta, azt nem tudom… talán majd legközelebb. Bár ő se és Antonio Banderas (júj de régen láttuk), aki hamvaiból támadt fel, se nyújtott rosszat, kvázi nem tettek még egy lapáttal a kupacra, de ebben az esetben ők is tök feleslegesek voltak, mint a bábúk, úgy mozogtak, sok kedvük nem volt és lehetett ehhez az egészhez.
Nagyon nem jött be, de ez már eddig is kiderült. Senki és semmi nem tudta megmenteni a mozit a teljes leégéstől, meg lebőgéstől, az én szememben legalább is. Kapott egy esélyt, szó se róla, azonban ezt eljátszotta könyörtelenül, s ezen még Radha Mitchell se tudott mit segíteni. Olyan hármas ez, amin öt perceként elgondolkodol, hogy miért is nézed még egyáltalán? Aztán egyszer csak vége van, mindenféle erőlködés, megdöbbenés nélkül, márpedig ennek ez lett volna a lényege. Nos mindegy. Erősen felejthető meg kihagyható, és igen, tudom, te megmondtad!
 |
Web 2.0 és hatása
Előre is köszönöm az együttműködést, a kérdőív kitöltésére áldozott idejét (P.D.)
