Már jó régen kezdtem el kritikát pozitív felütéssel, hát akkor tessék, most itt van: no kérem, az utóbbi idők egyik legkorrektebb filmes élményét, szolgáltatta számomra, s nekem ez a The Life Before Her Eyes című darabka. Azt erős túlzás lenne kijelenteni, hogy a semmiből jött, vagy éppen tűkön élve vártam rá, de mégis sikerült a székemhez szegeznie, ami tényleg nagy szó. Belegondolva abba, hogy miben és mikben is volt részem, mostanság, ez a darab, mindenképp felüdülést, egyfajta nagy tapsot érdemel tőlem, legalább. Bár azt se szabad elfelejtenem, hogy ennek is némi félsszel kezdtem neki, azaz ne hogy ez is belessen a sokat várt, nagyon várt ismeretlenül nagyot szóló filmek kategóriájába, csoportjába, s ne hogy ezek közé tartozzon legnagyobb bánatomra. De miután elszaladt felettem és előttem a játékidő, már egy percre se volt kérdés számomra, hogy ez nem csak egy film volt a sok közül. Erre nem igaz a sokkal több lehetet, volna bölcs mondás, mert ez úgy volt jó, ahogy volt. Kép alant olvashatod is a további részleteket.
 |
Az ukrán származású Vadim Perelman most is, másodjára is a fején találta a szögét, vagy mondhatni tudja ő már mitől bűzlik a hal, s mitől döglik a légy. Másodjára is levett a lábamról. Ha nem ugrana be kedves olvasó elsőre, hogy hol is hallottad ezt a nevet, akkor segítek, A ház a ködben című remek alkotás rendezőjeként vált ismertté, aki a látottak alapján, s ezek szerint nem sokáig tétlenkedett a babérjain, hanem azonnal megpróbálta annak emlékét elfeledtetni, egy igen jóra sikeredett új filmmel. Hogy ez sikerült-e neki, majd meglát(hat)od!
Kezdésként, első lépésként, már a sztorit se bízta a véletlenre. Mondom ezt azért, mert a film Laura Kasischke azonos című bestsellerén alapszik, ami már most, biztosan, mérget veszek rá, hogy sokaknak felkeltheti kapásból az érdeklődését. Aztán két olyan mrs. színésszel vette körbe magát, akik azért eddig már bizonyítottak, s letettek valamit az asztalra, tehát egy ifjú tehetséggel és egy Uma Thurman-nal játszatja el a főszereplő karakterét. Rachel a fiatal, míg Uma az idősebb Dianat testesíti meg a vásznon. Ennyire egyszerű az egész?!
Diana boldogan él, családjával, férjével, és egy szem kislányával. Azonban nem tudja elfeledni, a 15 évvel ezelőtti (azelőtti) tragikus kimenetelű iskolai lövöldözést, melyben legjobb barátnőjét vesztette el. S ahogy közeledik az évforduló napja, úgy törnek fel mélyebbről az emlékek, s úgy lesz számára, számomra, s számunkra is világos, tiszta a kép….
Jó film lett. Nagyon jó. Akarnék sokat írni róla, de nem merek, mert minden egyes sorral elveszek valami pluszt az élményből, így csak rövidre fogva, kicsit sejtelmesen osztom meg véleményemet, s kritikámat, veletek.
A képlet egyszerű, ebben majd minden megvan, ami miatt talán, sőt biztos, hogy jó pár év múlva is visszaemlékezhetek rá, mint a második nagy dobásra, Perelman második nagy dobására. Jó alapsztori, színészek, megvalósítás, zene, kezdés-befejezés...súlyos drámával, egy kis csippetnyi thrillerrel, mi kell még?
Ami biztos, hogy az elsőt, az előbbit, mint filmjét, nem tudja lekörözni, ez van. De ezzel nincs is semmi probléma. Azért is, mert szerény véleményem szerint, megint megmutatta, hogy érti a csíziót és megint lettete a névjegyét egy igen erős, jó alkotással. Amelyben a szálak felépítése, váltakozása, a történet maga, a párbeszédek (melyek baromi árulkodóak) mind-mind a helyükön voltak, de talán ezt már meg is szokhattam volna. De akkor se tudok betelni vele...egy kis ízelítő
Ahogy váltogatja az idősíkokat (jelen-múlt, idős Diana-fiatal, gimis Diana) megfelelő arányban az valami csodálatos, és bámulatos. Egy rossz szavam nem lehet erre. Mindkét „énnek” megvannak a percei, egyik se kap többet a másiknál, azaz ugyanannyit kapok, az idős, meg a fiatal Diana „életéből” is. Míg az állandó visszacsatolás a kezdésre, a csúcspontra, az igazi drámára pedig csak még jobban fokozza az érdeklődést, a hatást, és az élményt.
„The heart is the body's strongest muscle”
A kezdés, és a befejezés is nagyszerűre sikeredett, - oké ezen nincs is min meglepődni, lásd a ház a ködbent. Először még belecsapunk a lecsóba, majd egy oda-vissza váltás eredményeként láthatjuk a főhős életét, amire a befejezés rátesz még egy lapáttal. Nem lenne itt se hiba, azonban van egy-néhány lassabb periódus, ami miatt nem lehet szuperlatívuszokba beszélni a filmről. Kicsit néha túlságosan is belassul, mint kéne, ami szerencsére azért nem megy a filmnézés/élmény kárára.
Miután lepergett az utolsó képkocka is a szemem előtt, azon agyaltam magamban, hogy ennek a The Life Before her Eyes-nek mennyi fontos, még ha nem is üzenete, de értéke van számomra, számunkra nézve. Hiszen szó esik itt a barátság intézményéről (hazugság, veszekedés, stb..), a szívről, mint a test legerősebb izmáról, a jövőről, a jövőképről, és egy állandó amerikai iskolai fő, égető „problémáról”, amolyan amcsiknak, nem csak nekik ferde, görbe tükör az iskolai „terrorizmusról”. Kvázi ugyancsak elsüthető most is, milyen a mai világ, mivé lett a világ? De hál’ Istennek itt nem kapok ebből akkora szeletet, és nem nyomják képembe az igaz valót, hanem csak a film végén „esik le” ez a fajta értéke, sugallata a filmnek. Ami mindenképp dicséretre méltó.
Uma Thurman és Evan Rachel Wood (hát szép) játsszák (játszották) ugyanazt a karaktert. Akartam volna nagy ordító hibát, különbséget tenni a két mrs között, azonban rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem tudnám meghúzni a választóvonalat. Így mindkét színésznő jól teljesített, az én szememben. Egyik se múlta felül a másikat, így van ez rendjén. De azért visszagondolva, ebben van valami örömteli, hogy ennyire jól meg lett osztva az idő, s ezáltal egyik se szorult a háttérbe, vagy ellenkezőleg tűnt volna ki. Szóval király volt.
Mennyi s mennyi mindent lehetne még elregélni, ragozni a filmről. Hisz ott vannak még a szép képek, a füleimnek jól csengő muzsikák is, amelyek elengedhetetlen, szerves részét képezték a nyolc pontnak, s az én filmes élményemnek is.
E láttán,s után kijelenthetem, hogy kellő felfokozott kíváncsisággal várom a rendező Úr legközelebbi nagy durranását, de előtte mindenkinek ajánlanám, vagy inkább mindenkit figyelmeztetnék, hogy a The Life Before Her Eyes-t senki ne hagyja ki, semmi esetre sem.
