Intro 

Adva volt 3 név, Terry George, Joaquin Phoenix és Mark Ruffalo. Adva volt egy John Burnham Schwartz regény, kvázi könyvadaptáció okán. És így adva volt egy jónak tűnik másfélóra, amelyről elmondható, hogy megérzéseink most sem Hagytak Cserben.

Értékelés  

Valamikor még szeptember tájékán mutatták be kint, a torontoi filmfesztivál keretében. És már akkor a fent említett 3 név miatt is a megnézők közé soroltuk, hiszen Terry George a Hotel Ruanda óta, nem csak nálam, hanem sok film kedvelő esetében is, nagy népszerűségnek örvend, de akár Phoenix, akár Ruffalo is kitett már magáért nem egyszer a vásznon.

Ugye könyvadaptáció, ahogy azt már említettem, és a forgatókönyvet a rendező és a szerző közösen írta, mint az megtudtam. A történet egyszerűbb, mint az egyszeregy, mondhatni láttunk már ehhez hasonlót nem is egyszer. Egy apa - a fiával - hazaféle tart egy baseball meccsről, azonban elüt egy kisfiút, de továbbhajt, mint ha nem történt volna semmi. Az elhunyt gyermek családja minden követ megmozgat azért, hogy megtalálják a bűnöst, de egy idő után – a rendőrség tehetetlensége miatt is – saját kezükbe veszik az ügyet. Ha valaki ráismerne a Halálos Ítéletre, az nem a véletlen műve lehet, nagyjából kopaszság meg gyilkolászás nélkül ugyanaz a helyzet itt is.

Igen, igen, ismerős ez már. A filmben jó párszor jut eszünkbe a látottak alapján a klisé szó. Hiszen alig mászunk ki az egyikből, már azonnal beleugrasztanak minket a következőbe. És az egész film sajnos egy kliséhalmaz. Amiért nagyon, de nagyon kár. Hiszen vannak pozitívumok is, amelyekről majd később, de először nézzük mit is tapasztaltunk forgatókönyv-ügyileg a kliséken kívül.

Van egy boldog 4 fős család, akik alig ha lehetnének boldogabbak, hisz aranyos kislány, „szentjánosbogaras” kisfiú, szerelemes házaspár szóval be happy meg minden. Aztán nem csodálkozunk, már csak cím miatt se, hogy bekövetkezik az a cserbenhagyás. És egy pillanatról a másikra megváltozik a család élete. Az apa nem tudja elviselni egyetlen fiának elvesztését, és nem tud továbblépni, előre nézni, csak a tettes kiléte nyugtalanítja, és nem nyugszik bele a rendőrség tehetetlenségbe, hanem a Google-n való böngészés után, már saját maga kíván pontot tenni az ügy végére. De annyira átértékelődik a „karaktere”, megváltozik a jelleme, hogy a körülötte élők nem nagyon tudják elviselni a múlton való állandó rágódásait, így végül egyedül marad a „harcban”.

A másik oldalon éppen az ellenkezőjét láthatjuk az életnek. Az érem másik oldalát. Egy ügyvéd, aki az életben nem nagyon tud előre jutni egyről a kettőre, hiába a jó állás, ha nem boldog, hiszen elvált, és kisfiát csak hétvégenként, a baseball meccsek alatt láthatja, miközben exfelesége állandóan a szemére veti, fel kéne nőnie, semmire nem tud vigyázni, és hogy mindent elront az életében, elég csak a zátonyra futott házasságra gondolni. Telefoncsörgés. Szünet, aztán újból. Megint. Elhúzódó baseball meccs, idegeskedő anya a telefonban, és egy még idegeskedőbb apa az autóban, miután megtörténik a baleset. Megáll egy percre, elgondolkodik, ránéz fiára, és továbbhajt. Nem akarja elveszíteni őt, az egyedülit, akit nagyon szeret életében, és aki nagyon szereti őt. Ezután napról napra feszültebbé válik a hangulat körülötte, minden egyes nap eszébe jut az elhunyt kisfiú arca. És minden nap eljátszik a gondolattal, hogy elmegy a rendőrségre és bevall mindent. Azonban a dolgok nem várt fordulatot vesznek, - bár ez így nem teljesen igaz, mert hát számítottunk rá, a lényeg, hogy megjelenik az apa pár lépésnyire tőle a kezét nyújtva.

Röviden, tömören ennyi. És akkor azt hiszem sikerült érzékeltetni a film két különálló emberét, akiket egy dolog, egy valaki kapcsol össze, és ami, aki miatt megváltozik az életük mindörökre.

Maga a film szépen csordogál előre, nem sietünk sehova. De hát drámáról lévén szó nem is várjuk, hogy esszément tempóban történjenek az események. Szépen lassan minden kiderül, eljön a várva várt négyszemközt, majd egy stílusos befejezéssel ér végett eme darab, amelyet azért elsősorban a színészek miatt lehet nagyon dicsérni, ajánlani, szeretni.   

Szereplők

Igen ők azok, akik miatt lehet leginkább pozitív jelzőkkel ellátni ezt a darabot, és akik miatt ajánlanám mindenkinek a megtekintését. Mert Phoenix, akire spec alig ismertem rá, szóval megint egy új szerepkörben mutatta meg magát. És nem is rosszul. Volt már ő nyughatatlan, meg az éjszaka ura, és folytathatnám a sort, most pedig egy drámában kellett apát alakítania. És nem csalódtunk benne, mindenképpen jó alakítás volt ez tőle. Vagy inkább annál több?

Aztán Ruffalo is volt már mindenhol, és mindenki, lásd zodiákus, azt beszélik, ha igaz volna, stb. Szóval kezdjük őt is szeretni, már a zodiákusban is felfigyeltünk rá, most pedig a Phoenix-szel együtt kitettek magukért. Sőt a csúcspont, a film csúcspontja is az ő nevükhöz fűződik, hisz amikor ketten voltak a vásznon, akkor éreztük csak át igazán a jelentőségét a másfélórás történetnek.

Akit még szeretnék kiemelni a nagy kettős mellett, az Jennifer Conelly, akit talán „leginkább” Egy csodálatos elme című remekből ismerhetünk, tudjuk, igen, oscar, és hát itt se kellett csalódni benne. Jól hozta a meggyötört feleség és anya szerepét, gratulát érdemel tőlem ő is. Összegezve a színészi játékokra, egy rossz szavunk nem lehet, jó nagy adag piros pont ezért.

Pozitívum

Szereplők játéka, könyvadaptáció, befejezés

Negatívum

Kliséhalmaz