Intro 

Az amerikai remake ipar mostanság fénykorát éli. Napról napra érkeznek az új információk a régi távol-keleti horror és thriller darabok új amerikai köntösbe való bugyolálásáról, amelyekről váltig állíthatjuk, hogy nem mindig érik el céljukat, vagy inkább soha, így kicsit értelmetlennek érezzük néha ezt a projekt készítést, amelyről jelen esetünkben egy bizonyos Szem/ The Eye esetében is hasonlóan vélekedünk, csak egy kicsit másképp.

Értékelés  

Másképp vélekedünk, mert szégyenszemre, nem láttuk az eredetit, így sokáig agyaltunk azon, hogy egyáltalán írjunk e róla pár dolgot. Majd a látottak miatt úgy éreztük, hogy erről alig ha lehetne nem írni. Mert annyira jó volt…vagy…

A történetről röviden annyit, hogy van egy hegedűművészünk (nőnk), aki gyerekkora óta nem lát, azonban kap egy esélyt az „újrakezdésre”, és a műtét által visszanyerheti azt, szeme fényét, amely egyben elhozza számára életének legrosszabb időszakát, és periódusát. Hiszen miután kinyitja szemeit, egy pár napra rá, már ijesztő dolgok kísérik mindenhova, lásd szellemek, akikről csak ő tud, és amiket csak ő lát.

Tehát ha nem derült volna ki horrorral, meg thriller féleséggel van dolgunk, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem kellett izgalmukban a körmünket rágni. Vártunk valami „keményebb”, véresebb esemény dús filmet, erre kaptunk egy kissé drámai hangvételű ijesztegetni akaró másfélórát, amit nem sírunk vissza. Ha már a műfajnál tartunk, akkor lényeges kiemelni, hogy nem tudtunk félni, megijedni, mert egyszerűen nem volt mitől. A szellemek, a kisgyerek az útlevelével, az állandó tűz nem tudott minket „lázba hozni”, egy percre sem kellett megmarkolnunk a vállfát, vagy kezeinket a szemünk elé helyezni, mert nem volt miért. Már pedig valamiért ilyet vártunk, mert mégis a műfaj magában hordozza a vért, félelmet, az rémületet, meg sorolhatnám tovább érzéseket, de ebből semmit nem láttunk a két szíp szemünk előtt lejátszódni. És ez egy iszonyú nagy érvágás számunkra, fel is tehetjük magukban azt a kérdést, hogy már az eredeti se volt ebből szempontból jó, vagy megint az usában kellőképpen megmutatták hogyan is kell sikeresen elrontani egy  korábbi jó távol keleti múvit. Nem tudjuk, csak hangosan gondolkozunk. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a műfaj nem hozta a várt hatást, ezvan.

Rátérve akkor a forgatókönyvre, amelyen csak egy pár képkockát változtattak az eredetihez képest (hallomásból tudni), szóval még egy kisebb jó pontja lehetne a darabnak. Meg talán az egyetlen. Ilyenkor jó, hogy nem láttuk az eredetit. Szóval főhősünk újra lát és bizonyos szellemek veszik körül, ismerős ez is, úgy ahogy, a senki nem hisz neki című rész is. Képzelet vagy valóság? Erről nem is kell többet elmondani. A film úgy alapjában véve szépen csordogál előre a medrében, jönnek az újabbnál-újabb „rémisztő” esetek, hiába a kisfiú szerepe nem tudott minket meghatni, valamiért ez így elég szörnyű lett, úgy hogy állandóan csak az útlevelét kereste, aminek persze van jelentősége, oké értem, de akkor is egy nagyon gyenge szála volt a darabnak, ami egy az egyben kihagyható lett volna. Majd volt itt kiugrás, orr nélküli fazon a liftben, na és.. Ezek ilyen apró töltelékjelenetek voltak a forgatókönyvben, amely így az igazság kiderítésén kívül, nem tartalmazott számunkra semmi újat a végfőcím megjelenéséig.  Aztán már csak a befejezésre szánnék sorokat, amely azért legalább úgy amerikásra sikeredett. Elég az utolsó képkockákra emlékezni, na bumm. Ennél jobban alig ha lehetett volna rosszabbul befejezni, kár érte. Mindent összevetve az alapanyag, amit ugye „hoztak” nem lett volna rossz (bár jó se), de a megvalósítás, az, hagy némi kívánni valót maga után szerintünk.

Szereplők

A szereplők se brillíroztak az előre leszögezhető. Ha ez így megy tovább akkor Alba kisasszonyt tényleg csak vizuális élménye miatt fogjuk szeretni, mert most se dobtuk magunk hanyatt az alakításától. Sőt. Elég gyenge volt. Jobb, ha visszatér inkább a humorosabb hangvételű produkciókhoz, meg a pingvinéihez. Hiába már előre éreztem, hogy ez a párosítás ( Alba- horror) nem éppen célszerű, és igazam is lett.

Sőt akkor hab volt a tortán, amikor megláttam Alessandro Nivola-t aki egyenesen a Goooólból érkezett ide. Micsoda csapat – gondoltam magamban. Nivola se teszi ki ezt a játékát a falra. Hiszen Albával együtt elég harmatgyenge teljesítményükkel kiérdemelték azt, hogy soha többet, ne találkozzunk velük ebben a műfajban újra.

Pozitívum

JA még mindig szépJ plakát, kezdés

Negatívum

Színészek játéka, no izgalom, no horror