Hipervándor
/2008/
 |
Stephen Gould, az amerikai sci-fi író, 1992-ben jelentette meg a hatalmas sikereket elért bestsellerét, a Jumpert, a Hipervándort, kinek hogy tetszik. A lényeg, hogy némi erős fantáziavilággal megáldott írónk, egyszer azt vette a fejébe, hogy a sok várakozás elkerülése végett, milyen lenne az, ha teleportálás segítségével mindenféle repülő, autó meg mi egymás eszköz használata nélkül, ott lehetnénk bárhol, bármikor és azonnal. Most pedig 2008-ban eljött az idő, hogy vászonra vigyék az ő elképzelését, kvázi könyvadaptációról lenne szó ez esetben is, szóval jump a sztorira… Főhősünk egy átlagos fiatalember, aki persze szeretné meghódítani élete szerelmét. Azonban a sokadszori próbálkozása után elsüllyed, nem csak szégyenében, hanem a vízben, majd felocsúdva már egy könyvtárban találja magát. És észreveszi, hogy ő még sem egy hétköznapi fazon, - ahogy azt már megszokhattuk -, ő más, mint a többiek, és hát miért ne, kihasználja adottságát, ugrál ide, majd oda, közben meggazdagszik, meg bankár lesz belőle, és akkor felkeresi a nőt… Vártuk a nagyon jó trailerek miatt. És most mégis csalódnunk kell. De még mennyire. A harmadik film ez a 08as évből, eddig nem kellett oly annyira lehúznom darabokat, mert hát akár a Rambo, akár a Cloverfield, bárhonnan is nézzük, jók voltak és pont. Azonban ezzel más a helyzet. De hát nem lehet mindig, minden tökéletes. Maga az alapsztori és a kezdés nekem sokat ígért. Gondoltam jó kis másfélórában lesz részem, aztán ezt a pozitív hozzáállást sikerült lerombolnia a látottaknak. Tehát a kezdés, még hozza a szintet, amit akarva akaratlanul elvárunk. Szépen megtudjuk a háttértörténetét a dolgoknak, azaz, hogy ifjú titánunk, hogyan is jött rá arra, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik. Mondom ez bejövős volt. Aztán a történet folytatása már mindent sárba tipor. Előjönnek a szokásos jelenetek, egy kis amerikai üres locsogással, fecsegéssel, amelynek, nem túlzok, háromnegyede értelmetlen volt nem csak a sztori szempontjából, hanem már úgy különben is. Egyre jobban tisztult előttünk egy olyan kép, amelyen egy várható befejezés szerepelt. Semmi újdonság nem tapasztalható e részben. Hiába az ide-oda ugrálások, egy csaj bevetése, az ellenfél feltűnése, egyszerűen semmi, de semmi nem tudja lázba hozni az embert, a nézőt, hogy izguljon esetleg a főhősért, vagy ne tovább a végkifejletért. Majd ez a vég, mindenféle elmélkedés, gondolkodás nélkül zár le egy többre hivatott történetet. Gondolom ezt én. Ki a jó, ki a rossz, ki a hiba a gépezetben, nem vagy egyedül és sorolhatnám azokat a kérdéseket, megállapításokat, amelyekre már a film elején tudhatod a válaszokat, és így még ha vakmerőség ezt kijelenteni, de unatkozol a film további részében. A darabon, és az én negatív szemléletű megítélésemen nem változtatott a sok helyszín bemutatása, amelyből egy ilyesfajta ide-oda ugrálós moziban talán többet várna az ember, egy állandó sivatagi, meg Tokiói stb... látkép tekintete mellett. Úgyhogy ez megint egy rossz pont lett részemről. Így már sok van a rovásán a filmnek. Amit még egy olyan bajnak nevezett dolog is tetéz, amit úgy hívnak színészek. Szereplők Hayden Christensen, na ne már – gondoltam ezt amikor meghallottam a nevét e produkció bemutatásakor. Éreztem, hogy ez nem lesz igaz. És nem is lett. Egyszerűen rossz volt. Nulla mutatott játék, ezt gyorsan el kell felejteni tőle, mi hamarabb. Még Samuel se tudott segíteni ezen az alkotáson. Ő is csak beleolvadt a film sivár világába. Így az játéka is a felejthető kategóriát képezi. Míg a Rachel Bilson kisasszony volt a leggyengéb közülük. És akkor ezzel mindent elmondtam, amit akartam. Pozitívum Zene, néhány jobb jelenet, és a már említett kezdés Negatívum Kiszámíthatóság, a szereplők játéka, kevés helyszín Bárhol. Bármikor. Azonnal. Valami ilyesmi áll a magyar borítókon. Ezek szerint bárhol, bármikor és azonnal megnézheted ezt a darabot, bár ezzel én annyira nem értek egyet, a lényeg, hogy ajánlani azért tudom, egyszer nézhető kategóriát súrolja a film, bár lehet, hogy inkább már a "b -és" hangulatot ontja magából, szóval senki ne üljön oda, olyan hűde nagy elvárásokkal. És akkor mi is „ugorgyunk” majd valami jobbra. Intro
A sztori
Értékelés
Outro
Pontszám
4/10 
