A sztori: 1935 tájékán, Angliában játszódik a történet, amely nem más, mint hogy, a jól-megszokott gazdag beleszeret a szegénybe, vagy fordítva, a lényeg, hogy azért nem ilyen egyszerű a történet, mert egy gazdag család megérkezik hőn szeretett kastélyukba, ahol érdekes dolgok vannak kibontakozóban. Na de nem kertelek tovább, van egy kislányunk, aki írói vénáját csillogtatja azzal, hogy megírja első drámáját, de hát szegény kislánynak „túl élénk” fantáziája tönkreteheti egy szerelmes pár kapcsolatát, miután megvádolja a szegény házvezető nő fiát, hogy kikezdett nem csak nővérével, hanem (látta) kikezdett egy éppen ott tartózkodó kislánnyal is. Na ezek után a fiú börtönbe kerül, míg a lány nem tehet mást, mint hogy elhagyja családját. Vagy ez se ilyen egyszerű?

Negatívum: mondhatnám sablonos, de csak egy részig, mert utána kezd el igazán érdekes lenni a történet. Szóval olyan hűde nagy negatív jelzőt nem lehet ráaggatni a filmre, szerintem.

Értékelés: gyorsan leszögezném, hogy eddig nem sok hsz-t olvastam e filmmel kapcsolatban, úgy hogy én kezdem e darab promócióját azért, hogy felkeltsem érdeklődésedet ezzel a filmmel kapcsolatban. Jaj de szép szavak, de hát egy ilyen film után csak szép szavak „áradnak” az emberből. Miért is? Kezdjük a legelején, értékeljünk, ahogy azt kell! A sztori: könyvadaptációról van ugye szó, ezt ide kellett írnom, mert fontos. Na de ami még fontosabb, hogy maga az alapsztori nem lenne „nagy szám”, /jó hát lehet szidni, hogy dráma, érzelmek, stb… de volt ilyennek már dolgunk/, de ahogyan azt a filmre vitték, bemutatták, eljátszották,  na úgy már tényleg jó lett. És most szerénykedtem. A film kezdése jónak hat, egy percre se jut eszedbe, hogy otthagyd, vagy pörgessél, mert ahogyan sodor minket is előre a cselekményáradat, úgy kezded érezni, hogy megfogott a film, s érdekel, mi lesz a vége, s mit hoznak ki belőle. Mert a film „közepe” egyszerűen jó volt, több helyszínen láthattuk a két egymástól elszakított embert, az egyiket nővérként, a másikat pedig katonaként. Apropó katona, erről jut eszembe, hogy a katonás rész, amikor ott állnak a tengerparton, mindenhol ember stb… na az egy jól megoldott jelenet volt, meg maga az ezt körülvevő cselekmények jól lettek eltalálva ahhoz képest, hogy mielőtt elkezdődött volna ez a rész, azt hittem, megint csak a szokásos katonás procedúra fog következni, de nem. Volt okom meglepődni, s ez így van rendjén, hurrá. A befejezés egy újabb külön dicséret a részemről. Mert az ember, amit addig látott, ahogy utazott az író gondolataival, ami lett volna ha… című képkockákkal nagyon úgy érezte, hogy ez megtörtént, majd az utolsó pár percben már magát az írónőt láthatjuk, amint beismeri, hogy nem csak az igazságot akarta leírni új könyvébe: a Vágy és Vezeklés című utolsó s egyben első regényébe. Húh, térjünk gyorsan a szereplőkre, a két főszereplőnk Keira és James jól illet ebbe a filmbe, pedig féltem, hogy esetleg, nem tudják „hozni a formájukat”, de Keira esetében, elmondható, hogy rám cáfolt, ez egy jó kis alakítás volt tőle. Hiába vékony meg mi egymás, azért így is szép volt, nemcsak ő, hanem a mutatott teljesítménye is. A lány, aki később felnő, szóval az őt játszó emberke se volt rossz, de valamiért nekem nem tűnt túl jó választásnak, egyszerűen jobb embert is találhattak volna rá. Tudom, ezek kemény szavak, és nem ilyen rossz a helyzet, de én ezért kénytelen vagyok súlyos levonásokat tenniJ A műfaj, erre azt hiszem nem vesztegetnék sorokat, szavakat, mert dráma volt ez kérem szépen. Azt ennyi. A zene egy külön pont nálam, mert az is csak még élvezhetőbbé tette ezt az amúgy se unalmas filmet. Az értékelésem végére érve, kijelenthető, hogy majd számomra egy tökéletes film megnézésével telt el a délután, amelyet mindenkinek ajánlani tudok, nem csak a dráma, mint műfaj, stílus kedvelőinek, és annyit hozzátennék, hogy ez a filmfelkeltés a filmről csak egy apró kicsiny részét tudta bemutatni, úgyhogy mindenki essen neki megnézni, és utána kiváncsi leszek más hogy értékeli ezt a filmet, mert ez nálam itt most