Esténként mikor nem tudod mit hoz a holnapod
Reggelente mikor már nem emlékszel mi volt a tegnapod
Akkor már csak te azt láthatod
Hogy körülötted a világ igenis megváltozott.

És hiába próbálnád ezt megfejteni
Akkor sem tudnád azt megérteni
Hogy miért történik minden oly hirtelen
És miért nincs részed már valami sikerben.

Mert te mindig csak pásztázod a kék eget
Hátha megérted az eddigi életed
És sötétben keresed a csillagokat
De te nem látsz mást csak villámokban rejlő rossz napokat.


De nem jelenik meg számodra a napsugár
Pedig az ember mindig jobbat remél és arra vár
Hogy eljön az a nap amikor újra szabad
És ekkor újra hallhatja a madarakat. 


Egy börtönben éled az életed
Ennél rosszabb számodra már nem jöhet
És nem látsz magad mást csak a falakat
Amelyek elzárják tőled a szebb napokat

És csak cellák közt éled az életed
Hiszen a börtön lett a te lakhelyed
De ahhoz hogy átérezd a szebb napokat
Át kell törnöd végre a falakat!

 Érezd át

Egy nyári éjben, az esti képben,
Te fényként tűztél rám a sötétségben,
Mindig is tudtam, hogy vársz rám valahol,
az én szívem most már a te pillantásodra zakatol.

Felnéztem az égre, majd a messzeségbe
Nem láttam mást csak egy jövőképet
Amely csak rólunk szól és ami csak mi ránk vár
És amitől elmúlnak a hideg éjszakák.

Mert reggelente, melletted felkelve
az én álmom így beteljesülne
de oda kell mennem, meg kell tennem
el kell mondjam, hogy te vagy a szerelmem.


Érezd át most azt a pillanatot
Amikor nincs más a világon csak te és én vagyok
És nincsenek éjszakák, nincsenek nappalok
Boldogsággal tölt el hogy a tied vagyok

Érezd át most azt a pillanatot
Amikor nincs más a világon csak te és én vagyok
Amikor nincs már képzelet, nincs már határ
És életetünk körül megszűnik minden szabály!