Oké, a film amit Kate Beckinsale zuhanyzós jelenetével adtak el számomra. Nem tagadom, nem is tagadhatom, ezt a tényt, de azért mégis csak furdalta az embert a kíváncsiság, hogy a hatalmas mínuszok közepette fog más is történni a bázison, vagy ennyi, csak ennyi marad meg az utókorra, ebből a filmből. Az igazság az, hogy ennyi, mert az izgalom kimerült abban, hogy alig pár perccel a kezdés után már Kate fittyet hányva a mínuszoknak, nekivetkőzik és letusol egyet. Persze nem akarok sorokon keresztül ezen lovagolni, de azért olvasó, te is észreveszed, észreveheted, hogy a Vakító Fehérségben nem éppen sikerült megfelelni a műfaj követelményeinek. Nagyon nem.
Arról van szó röviden, hogy az Antarktiszon pont akkor kerül elő egy hulla a semmiből, amikor közeleg a féléves éjszaka, a nagy vihar meg eltávozás is napirenden van, mindenki lábában benne van már a go home érzés. S persze már csak a klisé szerint is, nem hagyja ott a mrs. Police, hanem utánajár ennek az esetnek, még ha az életébe is kerül. Vagyis ő erről nem tud, csak akkor ébred rá erre, amikor valaki csákánnyal próbálja elkapni bázison belül és kívül egyaránt. Ki lehet az? Vajon mit akarhat? Ezek alapvetően lehetnének ilyen nyugattalanság állapotot lefestő kérdések, meg „izgalomfokozóak” is egyben, de a készítők tettek arról, hogy ez mind-mind átmenjen unalompercekbe, s üresjáratokba. Kár volt.Úgy igazán nem is a nagy fehérséggel, az arcul csapott széllel, mínuszokkal volt gond, mert azok átjöttek, minden gond nélkül. Sokkal inkább a szkripttel, ami csak nem akart működni, rendesen, oly annyira: hogy tényleg lerágjam a körmömet miatta, ahogy éppen példuál Kate után futnak csákánnyal, vagy érdekeljen már, ami történik, történni fog a vásznon, átment unalomba az egész. Ennél azért több izgalom is belefért volna, különösen akkor, ha a köteles követéses jeleneteket beszámolom, amelyeket megint sikerült elszúrni, s totál érdektelenné kovácsolni számomra. Erre jött még rá, a ne bízz senkiben klisé, meg a múlt állandó felhozása, ami ebben az esetben inkább viccesen, mint komolyan hangzott.
Durvulhatott, pöröghetett volna jobban. Ehelyett egy teljesen szürke, váratlan nagy fordulatoktól mentes krimi lett, amiben a meleg, nehéz pillanatokat nagyítóval kell keresni. A színészekről inkább nem is beszélek, mert olyan semmilyen lett a felhozatal Kate-tel együtt. Hiába a csákányos fazon, a levágott ujjak, a nagy meglepődés a vásznon, mert ez így három pont lett, semmi több. Simán kihagyható alkotás, amiben azt mondom: megvolt a lehetőség, de kakaó és normális szkript nélkül ez mit sem ér. Majd legközelebb.
