Itt az a szabály, hogy nincs szabály. Csak egy nap, 24 óra van, áll rendelkezésre, hogy dűlőre vigyék ezt a ki a legjobb megmérettetési játékot. Egy biztos, amikor éjfélt üt az óra, akkor csak egy valaki maradhat (eleve a csip dolog miatt is), a győztes, aki túlélte a napot, s ezzel nem akármennyi pénz „jogos” tulajdonosává vált. Persze, ez is, a legfőbb indíték a legtöbb induló, résztvevő számára, mondani se kell, viszont vannak olyanok, akiket nem egyszerűen ez motivál, hanem a bosszú. Az megint egy másik csoport, aki szimplán élvezi, hogy öl, ölhet a nap minden egyes másodpercében, s közben ujjakat gyűjthet be. Tényleg mindenféle nemű, korú bérgyilkos akad itt a palettán, viszont a cél az mindannyiuknál közös: a nap végén pezsgőt kortyolva élvezni a siker, a győzelem, vagy akár a pénz ízét.

 

A The Thournament története tehát rémegyszerű. Minden nagyobb és komolyabb logikát, szálat, bonyolultságot nélkülözve adja azt, amire a leginkább ki van éhezve manapság a filmnéző. Ez pedig az akció, a gyilok. Megkapjuk ezt, de könyörtelenül, véresen, miközben kemény fightok zajlanak, s egy új tag is képbe kerül, közvetve-közvetlenül, csak hogy színesebb és izgalmasabb legyen a mozi. Azonban, ezzel a lépéssel picit elvetették a sulykot a készítők. S nem azért, mert egy iszákos&percenként fuckolos papról van szó, tényleg, hanem azért, mert az ő szerepe teljesen más (lásd: rossz) irányba viszi el az addig igen csak jó tempóban haladó filmet.

 

 

Egyszerűen behozzák vele a senki által nem várt romantikát s drámát nem kis időre, amivel a film is érezhetően veszít a lendületéből. Az állandó életért könyörgő pap ebből szempontból tűnik nekem rossz húzásnak, ámbátor Isten tanúm, hogy mégis élveztem minden egyes mozzanatát, amit a bérgyilkosok körében töltött. Azaz el is vett, meg adott is valamit a közösbe, ami által igazán nem tud annyira fejvakarós, s szájhúzós lenni az élmény, csak párszor ránt ki a valóvilágba ezzel a drámázással. Mert ezt leszámítva, igen, működött ez, volt itt akció gazdagon, a templomtól kezdve egy szállodai szoba átrendezésén keresztül egy bárban tartott össznépi bumbumig minden, ami után mindig jöhetett a takarítóbrigád eltüntetni a foltokat éppenséggel. Ezek a félinfók pl. nagyon bejöttek, ahogy például a magyarázat minderre, a félig átrendezett városra, amit at home a nézők bekajálnak, mindig.

 

Bár az egyes résztvevőkről nem esett még sok szó, de alapvetően klisés figurák ők. Egy bosszúra szomjazó exbajnok pl, aztán egy tök nem komplett figura, valamint a szép lány sem hiányozhatott a repertoárból, de rajtuk kívül is vannak még páran, de egy idő után azért már sejteni lehet, hogy ki mikor fog fűbe harapni, legfeljebb a gyilok módja más mindig, ezért is érdemes odafigyelni rá. S igen, picit kiszámítható, a vége lett lapos, ott engedett ki túlságosan is, meg lélegzett fel vesztére, pedig nagyobb the end-et is el lehetett volna képzelni mögé és mellé. Az úgy kevés volt a végére, de nem tudta teljesen elfeledtetni az előtte álló drámától sem mentes akció snitteket…

 

 

Annyira egyszerű s annyira klisés, viszont mégis láss csodát: nem lehet nem adni rá hét pontot. Tiszta szórakozás és még ennél több, nagyobb is volt benne, de ezeket a képkockákat aztán inkább a drámára fecsérelte el. Summa Summarum az angolok b szagú akciómozija nálam nagyon betalált még így is, mert tényleg nem spóroltak a töltényekkel, a végtagokkal, meg az életekkel. Szépen felépített, rendesen összerakott mozi lett ez, amiben a színészi játék sem sántít annyira, mint az megszokottá vált már. A műfaj szerelmeseinek igen csak ajánlott-kötelező látnivaló ez…