Egy balul elsült bankrablás, rossz helyre, címre kiszállított dobozka, sok-sok kis tégla, azaz indulhat a nagy összecsapás elméletben-gyakorlatban, ahol minden résztvevőt ugyanaz inspirálja, a pénz, amiből, mint tudjuk: soha sem elég. A történet szerint a béna, töketlen arcokhoz becsengett a kiszállító fiú, hogy vegyék már át nagyméretű dobozt, ami őket megilleti. Ők, először nagyon nem is figyelnek oda rá, csak pár másodperc múlva esik le nekik, hogy nem vártak semmilyen csomagot, azaz nem is jó helyre jött az, tehát nem az övék. Magyarán, oda lehet adni annak, akinek a neve, címe komolyan szerepel a dobozon. Ám, mielőtt még átfutnának a két ajtóval odábbi címzetthez, előtte felnyitják még tudatlanul persze, hogy mit is tartogat számukra a packet. Egy biztos, amit ott találtak, arra nem igen gondoltak. De az is biztos, hogy az láttán már nincs ember a földön, aki csak úgy megszabadulna tőle, oly gyorsan. Igazam van? Vágjad neki, broder!
 |
Hisz a kis téglák, a fehér por egyenes út a meggazdagodásra, ugye, ezért gyorsan fel is tárcsázzák az arcok a legnagyobb vásárló és üzleti felet a városban, hogy van nekik olyan termékük, amilyen neki biztosan nincs. S mivel szó sincs itt terelésről, hintésről, azonnal rákap az, mint hal a csalira. Megbizonyosodik a minőségről, megegyeznek egy árban, az üzlet feltételeiről, majd mindenki, aki jól végezte dolgát, örül, mint a majom a farkának. Az öröm azonban nem sokáig tart, mert az elkallódott csomagot, mind a küldő, mind a vevő személy keresi égre-földre, s sehol sem találja, ezért egyre inkább bosszúsak lesznek, s kénytelenek a tettek mezejére lépni, ha pénzt akarnak látni belőle. Itt már életek forognak kockán, nem babra megy a játék, a szálak meg egyre inkább sokasodnak, csak azért, hogy egy ponton majd jól összetalálkozzanak.
A csupa telis tele fekete arccal, színésszel összerakott Next Day Air nem lett olyan jó film, mint azt első blikkre, az előzetesből vagy a színészekből sejthettük, kiolvashattuk éppenséggel. Nem is a szlenggel vagy a káromkodással van a baj alapvetően, hanem a forgatókönyvvel, ami úgy ahogy van: nincs. Persze számítani lehetett rá, hogy összekukázzák innen-onnan, hogy aztán az utolsó vicces snittet is kifacsarják belőle, azonban ebből úgy igazán egyik se jött be a számításaik szerint. Az alapanyag, ahogy írtam édeskevés, míg a humortól se kell a földön feküdni, mert csak kevés esetben tudott igazán mosolyt csalni, költöztetni az arcomra. Ami azonban még ennél, ezeknél is égőbb lett: az a befejezés. Másfélóra után valahogy az ember többet várt már az utolsó képkockáktól, erre betesznek egy ilyen semmilyen the endet, amire tényleg nem volt szükség, mert már addigra is csak a saját sírját ásta a mozi.
„I got my rope, padlock, tape.
Is that it, brother?”
Mos Def ide, vagy Mike Epps oda a Next Day Air sok emlékezetes pillanatot, nagy maradandó emléket nem adott nekem. Pedig ajándékozhatott volna, de egyszerűen a felénél érezhetően kipukkadt a lufi, s onnan fogva már nem volt megállás. Nem volt oly vérbeli beszólás, nagy duma, ami azért ilyen színészek mellett benne volt a pakliban simán. Ezekből csak ritkán futott be egy valahonnan megkésve a futópályáról, nem mint a számtalan fuck you például, ami megadta még a legelején az alaphangot (aki tényleg nem bírja az ilyet, ne nézze), de aztán abból is egyre kevesebb lett, és nem csak ennek, hanem az eddig összdolgok eredményeképp teljesen erejét vesztette a film. Egyszer még elmegy kategória, senki ne várjon tőle csodákat, nagy szórakoztató über pillanatokat. Az echte kakaó hiányzott belőle igazán, olyan öt pont a jutalma, tessék.
