Van, amikor jól működik egy összelopkodott-klisés mozi, van, amikor nem. Na ez utóbbi igaz sajnos a 12 Rounds-ra. Azt, hogy milyen hibákat követett el, az a napnál is világosabb, viszont ezek többsége olyan, amin egyszerűen nem lehet szemet hunyni, se most, se máskor. S ilyenkor hiába van ott a die hard és sok más egyéb alkotásokból összegyúrt amúgy se acélos szkriptje, mert ezeket a hihetetlen szkénákat, valamint a vérszegény hangulatot feledtetni nem tudja számunkra. Jóvan, kimondom: ha unod a banánt, kvázi, hogy hülyének néznek, akkor nem biztos, hogy élvezni tudod majd a látottakat. Mármint élvezni rendesen, nem nevetni, és jókat kacarászni azon, hogy éppen a rendőrünk üldözi az autót futva jó pár kilométeren keresztül még mindig és mindig, miközben a fejed fogod, s nem hiszed el, hogy ez megtörténhet például.
 |
Aki kicsit is olvasott az első bekezdés sorai között, annak feltűnt, feltűnhetett, hogy a 12 Rounds nem lett egy jó akciófilm. Nagyon nem. Butaságokkal, hibákkal, nevetséges színészekkel, meg párbeszédekkel a mai világban egy fabatkát sem érhet el, de még a középszerhez is irtó kevés. Teljesen felesleges szagú lett, amely nem hogy megérné a pénzét a fun miatt, inkább lerombolja azt buta dolgokkal, ugye. Teszem hozzá halkan: becsületére legyen mondva, forog végig megállás nélkül, mert igen mindig van valami, de hát az idő s a menetek fogyásával ezt nem lehetett elszúrni, annyira, hisz az alapok megvoltak, vili. Csak éppen a különböző szánalmas fbi alakításokkal, vagy a főhősével senki sem számolt, s ez baj.
Mert értem én, hogy B kat akciómozinak készült, de ez nem enyhítő körülmény akkor, amikor a pici drámát, érzelmet kéne eladnia a pankrátorból avanzsálódott színésznek, s nem tudja, vagy amikor komolynak készült akciószkénákat úgy dobja közénk a film, hogy az ember nem hisz a szemének, sokszor. Mégis azt mondom, hogy el lehetett volna adni valami normálisra, hihetőre kivitelezett képkockákkal, mert a nép játszi könnyedséggel bekajálja a die hard szál folytatására épülő darabokat. A név [cím, rendező] sokat mond, csak nincs izomtrikó, csak egy annyira leegyszerűsített pankrátor figura, akiért egy percért se lehet izgulni, meg ő se tud nagyon másért. Ilyenkor jó az, ha van egy szép csaj (kötelező kellék), aki elvonja a figyelmet, néha.
A legszomorúbb az egészben, hogy az alapok helyett a megvalósításra lehet több rossz szavunk. Az egész képen amúgy a végi nagy csattanónak szánt csattanó valamelyest javít, de nem sokkal csak pont annyira, hogy a két egész pontot begyűjthesse, s nem az egyet például. Mindent összevetve, B kat mozi lett belőle végülis, de voltak meredekebb pillanatai, amikor komolyan nem tudtál dönteni a sírás és a nevetés között, pedig értelemszerűen egyiknek se kellett volna bekövetkeznie egy akciófilm alatt. S ha nem mondtam volna még, minden egy rendőrről szól, akinek a barátnőjét elrabolja a dutyiból frissen szabadult (?) revansra készülő gonosztevő muki. Aki nője halálát (akit pont a hősünk intézett el közvetve-közvetlenül) akarja megbosszulni a 12 menetes macska-egér játékával, ahol persze ő van jobb pozícióban. Valakit esetleg mégis megvettek ezek az utolsó sorok, nem-nem, nem hinném. Fújtat, ez is megvolt: 12 Rounds.