Már a The Girl Next Door esetében is felhoztam, hogy az ember képes olykor meghazudtolni önmagát, s képes olyan dolgokat tenni, véghezvinni, melyekre egyszerűen nincs ésszerű magyarázat: gyilkol, kínoz, rettegésbe tart, és kihasznál – embereket. S ki hinné el, de bizony elég egy pillanat is ahhoz, hogy az (emberi) elme összeomoljon, mint egy kártyavár. Összeomoljon, majd egy olyan szintre süllyedjen, ahol már nem számít semmi és senki, ahol már nem számít a külvilág, se múlt, se jövő, se a barátok. Valamint egy olyan szintre süllyedjen, hogy egy kiszolgáltatott másik embert, egy másik életet kihasználjon, de féktelenül, azon értékeit, emberi mivoltát sem figyelembe véve. Szomorú, beteg, perverz történet a lélek (psziché) fokozatos, folyamatos romlásáról, azaz mire nem vagyunk képesek, ha átzuhanunk, átlépünk a másik oldalra. Az őrült oldalra.

Az egész borzalom azzal kezdődik, hogy két tinédzser a suli helyett inkább elteker a nem éppen közeli elhagyatott „bolondok házába”, ahol egy lekötözött meztelen, de még élő (mozog, nem beszél) lányra bukkannak. Folytatódik azzal: ahelyett, hogy segítségért kiáltanának, inkább nem szólnak róla senkinek egy szót sem, lejárnak hozzá, s a (szex)rabszolgájuk lesz. Vagy is csak az egyik fiúnak, aki aztán nem is mozdul el előle, hanem ott lesz nap mint nap mellette. A másiknak megvan a maga szerelme, s nem is tartja jó döntésnek ezt a kis titkot, s a lány ilyenfajta kihasználását, de mégse szól senkinek, hanem magában tartja. Azonban egy idő után mégis a haver haverja is tudomást szerez erről, s mindenki akarja „látni”, amíg még nem késő…