Miről is van szó? Az van, tehát, hogy Paul Blart testesíti meg a modern kor izomtrikós John McClane-jét. Annyi pici, aprócska különbséggel, hogy az izomtrikót felváltotta a xxl-s egyenruha, overál, míg a népszerű és halhatatlan elődhöz képest csak egy kétkerekű jármű áll a rendelkezésre, semmi több, és semmi más. Ezen kívül ő nem géniusz, lángelme, és nem is hord magánál fegyvert, csak úgy tesz, mintha lenne nála. Sőt nem is rendőr. Azonban a két úriemberben egy közös "vonás" biztosan felfedezhető: általában nem keresik, és mégis megtalálja őket a baj. De nem adják fel, semmi esetre sem. PB is erőt vesz magán, nem hagyja a cserben a plázát, a plázabelieket. Megalkotja a tervet, csúszik, mászik, gurul, de nem adja fel, küzd a végsőkig, avagy küzd az elemekkel.
 |
S igen, minden erejére szüksége is lesz, ha a bajba jutott plázát, és ott rekedt embereket, kvázi foglyokat, túszokat meg akarja menteni. Mert egyedül van, nem számíthat senkire. Ezt, most, cukor nélkül kell végigcsinálnia, nem szabad feladnia az utolsó pillanatban, a célvonal előtt egy centivel. Habár az esélyei igencsak rosszak, gondolva itt arra elsősorban, hogy egy könnyű célpont, és még fegyvere sincs, de feltalálja magát, és a pláza eszközeit, portékáit veszi igénybe, az ellenség kiiktatására. Akik mindent előre megterveztek, csak egy dologgal, egy valakivel nem számoltak, mégpedig Paul Blart-tal.
Ő pedig nem teszi meg azt a szívességet, hogy elmenekül. De nem is futamodik meg, mikor lenne rá lehetősége, és nem is bújik el, hanem igenis megmutatja az igazi arcát. A kilókkal mit sem törődve száll szembe a rablópandúrokkal, akik ugranak, kerékpárral üldözik őt, netovább még többen is vannak, és kamerákkal is figyelik. Valamint még egy ász is van a kezükben, akit úgy hívnak, hogy Amy. Ki? Egy eladólány a plázából, aki igencsak nagy hatással volt biztonsági őrünkre…
Minden jel szerint tehát ez a film felfogható egy die hard paródiának, komédiának. A baj csak az, hogy mindezt ilyen b kat szinten teszik elénk másfélórában. Persze nem is kell készpénznek venni, ezt a párhuzamot, de azért elég sok egyezés mutatkozik meg a két film között. Valahogy a nézés alatt, de talán már az előzetest is látva (amit tessék csak kihagyni) van egy ilyen érzése az embernek, hogy ezt már biztosan látta, valahol, valamikor. Ami oké, nem annyira probléma, elfelejtem, mert vígjátékot, mert humort csempésznek az egész szkriptbe, azonban ez is csak csúsztatás a javából, és nem igaz. Kibontom, mindjárt, tessék csak továbblapozni…
Elég kiindulni a storyból, ami úgy ahogy van, egy zsebkendőre elfért. A középpontban ott van a szürke egér, aki álmain lovagol, akit elhagyott felesége, és aki még mindig keresi az igazit, bár egy jó sütire mindig kapható. Majd megjelenik valaki, és a plázát is elfoglalják, ami miatt az addig egy helyben toporgó hősünk, kénytelen változtatni a helyzetén, és felfogásán. Ismerős ez, a magánügyi meg munkahelyi gondok, problémák az életben címmel. Nem találja a helyét a világban, az életben, egyedül van, és hiába keresi (neten) nem találja a nagy ő-t.
Röviden tényleg ennyire egyszerű a történet. Semmi nagy meglepetés, és csattanó. Klisék mindenütt, kiszámíthatóság ezerrel, és semmi extra. Bár a szirup azért itt is megvan, de annyira azért nem vészes. Ahogy mondtam egyszerű, nagyon. Igazi b kat próbálkozás, ami csak néha tud igazán élvezetes pillanatokat szolgáltatni. A hangulat is csak egy helyben toporog, soha sem tud kitörni. Talán ez a gyenge humornak köszönhető, elsősorban. A humornak, ami hol jelen van, hol nincs. Ezek is inkább ilyen duciságból eredő, levezethető, bájos (? nem mindig), kedves poénok, amikre már sok beszólást, és képsort láthattunk az évek alatt. Kvázi újat nagyon nem is tudtak mutatni. Olyan kevés volt ez, ami csak néha bír téged echte mosolygásra, vagy akár csak nevetésre késztetni. Olykor érezzük, hogy most igen, nevetni kéne, de akkor sem sikerül az. Sok az ilyen felsülés, ami nagyon megbosszulja magát. S ez az, ami aztán rányomja bélyegét az egész darabra, és a hangulatra.
Ami/aki dicsérhető a filmben, az Kevin James. Azt nem tudom, s nem is akarom megérteni, hogy mikor csúszott le ennyire, már ami a filmes karriert illeti, de az az igazság, hogy ez se valami hűde produkció volt tőle. Ám mégis minden szájhúzás ellenére, KJ akkor is hozta a bajuszos, életunt, álmodozó szerepét, amennyire az elvárható volt. Jó lenne már, valami nagyobb volumenű vígjátékban is látni, mert simán megállná a helyét ott is.
Egy pozitívum mindenképpen akad a Paul Blart kapcsán, ez pedig nem más, mint a zene. Mit is lehetne akkor szólni, amikor ilyenekkel van tele mozi, és a soundtrack is. Cool. Ezek a régi muzsikák, amiket az idő vasfoga sem kezd ki.
Nem egy kihagyhatatlan alkotás, de azt hiszem erre már csomó utalást és megjegyzést tettem. Ennek ellenére mondom mégis azt, hogy van, kinek bejöhet, mert lényegében nem váltja meg a világot, és semmi újat nem hordoz magában, se sztori, se humor szinten, de azért mégis szerethető. Kár a kicsit már idétlen poénokért, meg az alap humortalan részekért. Akár jobb is kisülhetett volna belőle, de nem így történt, a négyest kapja. Ami annyit jelent az én olvasatomban legalább is, hogy nem sokáig fogok, fogunk rá emlékezni. Egyszer, egynek elment. Ha több olyan hangulatos képkockát tettek volna be, mint amilyen a kétkerekű száguldás volt a tömegen keresztül, akkor erről most csak szuperlatívuszokba írtam volna. De nem.
