Emberek gyülekeznek. Gyülekeznek, nagyon sokan, egyre többen, egy valamiért, egy közös célért. Tanúi akarnak, szeretnének lenni, a fehér füstnek, ahogy az megjelenik, s felszáll ott a kék égre. Emberek gyülekeznek tehát, akik a St. Péter téren állnak, s várnak, várakoznak erre a bizonyos jelre. A jelre, ami majd elhozza nemcsak nekik, hanem mindenki számára az új pápát. Ők ott nem tudnak semmiről, hogy mi zajlik a színfalak mögött, csak az állandó fekete füstöt látják. Hisznek, imádkoznak, többet nem tehetnek, mert azokban a percekben, órákban sokkal többről van szó, mint holmi konklávé összehívásról, s pápaválasztásról. Talán jobb is, ha erről (ők) mit sem sejtenek, azt mondom, elég csak ezzel foglalkoznia, a profnak, Robert Langdonnak.
 |
S hogy pontosan mi is történik a falak mögött? Miért kellett így hirtelen a víz alól is előkeríteni a jó öreg Robertet? Jobb félni, mint megijedni? Mi az igazság? Az igazság az, hogy a Vatikánban nincs minden rendben. Nagyon nem, hisz a négy jelölt, már akik elég szép és jó eséllyel pályáznak a hirtelen megüresedett helyre, na azok eltűnnek, vagy jobban mondva elrabolják őket. Kik? Az illuminátusok kezei közé kerülnek. Ami azonban még ennél is nagyobb probléma, hogy valami újonnan feltalált, kikísérletezett kütyüt is magukkal visznek, ami zárós határon belül bombaként funkcionálva, képes, nagyot durranni és akkor bumm mindennek meg mindenkinek… Nincs mit tenni, hívni kell a legjobbat, R. Langdont, aki majd segít. Segít annak ellenére, hogy az egyházhoz nem éppen jó viszony fűzi. Ám ő egy segítőkész ember, mindenhol segítő kezet nyújt, ahova csak hívják.
Egyszerre két problémát is meg kell oldania, úgy, hogy közbe a média erről ne szerezzen tudomást. Megmenteni azt a négyet, meg visszaszerezni, megszerezni a bombát, még a felrobbanás előtt. Kábé fél napja van minderre a profunknak, akit bár hívtak, az ügy megoldására, ám mégse hisznek, vagy csak támogatják minden lépését. Így majd egyedül, majd párosban (egy nővel) próbál valahogy a mondatoknak vélt üzenetekből új és új információt kinyerni. Azt már az ezelőtti film óta is tudjuk, hogy minden szónak jelentése van, szóval figyelni kell, mert az idő szorít, és egyre fog, valamint most is életek vannak, forognak veszélyben.
A kép valahogy így néz ki: Vatikán városában majd minden kolostoron, templomon, kápolnákon át, vezet az út, angyalok által, a keresett személyekig, és tárgyig. De vigyázat, mert nem biztos, hogy minden az, aminek látszik. S nem biztos, hogy az első megérzések a jók. Nyomozni, gondolkodni kell, erősen, és ebbe pedig Langdon verhetetlen, ugye. Megpróbálja összetenni, illeszteni a kirakós darabkákat egymás mellé, kevés vagy több sikerrel. Bejut a levéltárba, fut, menekül, beutazza a kis országot, csak hogy pontot tegyen az ügy végére.
Ezek szerint akkor egy elég pörgős, feszített tempójú jó kis krimit láthatunk, ami az első perctől fogva az utolsóig a székbe ragaszt, és nem ereszt el. Hát, hogy is mondjam… Azért ez nem ennyire igaz, de az ellenkezőjét se mondanám. Azt nem vitatom egy szóval se, hogy nagyon unatkoztam volna a két óra alatt, de azért abban is van valami, amikor azt mondom, hogy túl sok volt a szöveg, meg az egyéb érdekes jelenetek, amiken aztán, nem mellesleg, a film el is csúszott. Ahogy említettem, elég beszédes lett. Bár erre nem lehet panaszunk, legfeljebb csak arra, hogy néhol már túl érdektelen infókat osztott meg velünk a prof. Bár ez nem lenne akkora probléma, csak a sok duma helyett jobb lett volna még egy fokkal feljebb kapcsolni a pörgés szintet, és akkor már minden sokkal jobb, tűrhetőbb lett volna. Kicsit olyan érzése volt az embernek, a nézőnek, mintha háttérbe szorították volna a korábbi titkos rejtvényeket. Ezekből itt kevesebb van, az jól látszik. Ezt pedig, én nagyon hiányoltam. Valahogy az egészbe túl sok mindent akartak megmutatni, és az megbosszulta magát. Így az összkép nem éppen fest rózsásan. Értem én, hogy a könyv híres meg minden, de akkor legalább figyelnének arra, hogy mit is változtatnak meg belőle, milyen mértékben és hogyan.
Egyszerűen hiába a nyomozás a legelejétől kezdve, ember legyen a talpán, aki egyszer nem unja meg a dolgot. Gondolok itt arra, hogy a jó kis tempó ellenére, néha megáll az egész egyet fújtatni. Ott valahogy minden elveszik. Kisebb butaságok kerülnek a képbe, amik miatt nem lehet itt teljesen élvezni a látottakat. Ezek a butaságok pediglen még annak is feltűnnek, akik esetleg nem olvasták a könyvet. Több mint valószínű, hogy ezek a pillanatok voltak azok, melyeket kicsit-nagyon átírtak a forgatókönyvbe és re.
A nagy szájhúzás ellenére azért a helyszínek, a cgis St. Péter tér, meg a nagy szemkápráztató, azaz szem nem marad szárazon jelenet is nagyon szép volt, tetszettek. A színészek közül meg újra Tom Hanks hozta a prof szerepét, úgy ahogy. Másodjára állt ott Langdon szerepében, de ő sem volt már az igazi. Nála sokkal jobb volt, és talán a film egyik legkorrektebb alakítását nyújtotta Ewan McGregor. Ő a piros pont, a sok fekete mellett, tényleg. Még a gonoszt alakító színész próbált valamit, de hát nem tehetett arról, hogy bénán volt megírva a szerepe.
Summa Summarum ez a folytatás nem lett valami acélos. Olyan hat pont ez. Tényleg értékelem, meg minden, hogy a nagyérdemű érdekeit szem előtt tartva, itt és most feljebb kapcsoltak, és megpróbálták izgalmasabbá tenni a mozit, de ez valahogy a visszájára sült el. Kevesebb lett a rejtély, a titok, miközben meg csak a prof futott és futott, próbálta legyőzni a vele versenyben levő órát, időt. Aztán ennyi. Aakinek tetszett az előző, annak ez is fog, aki meg olvasta a könyvet, az jobb ha befogja a fülét, meg a szemét olykor-olykor, mert úgyse hinné el a hallottakat, meg a látottakat. Bár az is lehet, hogy ebből a hozott anyagból képtelenség lett volna többet kihámozni. Nem tudom. Az biztos, hogy ez a A&D így sokat ígért meg akart, de nem jött be neki, talán majd legközelebb, és most három kérdőjel, persze.
