Nem egy egyszerű dolog ám, bankot rabolni. Állítom ezt annak ellenére, hogy a forgatókönyve simán elfér egy kis noteszbe, minden tervével egyetemben, pontokba szedve, felsorolva. Ez az egész procedúra, nem más, mint egy kártyavár effektus. Tudod te olyan, amit összeállítunk a lapokból. Ha szépen megtervezzük, valamint ügyesen, és türelmesen egymásra tesszük a lapokat, akkor nem lehet és történhet semmi probléma. Azonban ha az egyik is elmozdul, nem miattunk, vagy ha elmozdul, éppen miattunk is, mert hibázunk, akkor összedől az, egy szempillantás alatt. S minden terv, elképzelés mehet a kukába. Lehet újratervezni. Persze előfordulhat az is, hogy nem jön be semmilyen gikszer, meg nem várt, váratlan fordulat, és akkor az utolsó lap is a helyére kerül, minden hiba nélkül. Na ilyenre itt a Going by the Book esetében nem számítsál. A kártyavár összedől, nem egyszer, s nem kétszer.
 |
Ha elkezdeném összeállítani a sikeres bankrablás fő pontjait: akkor már kezdésként szükség van egy rablóra. Aki akarva-akaratlanul, önszántából vagy sem, ugrik fejest a rablás világába. Ahhoz, hogy a rabló kiélje ebbéli vágyait, vagy hogy pénzhez jusson, ki kell néznie egy minden szempontból ideális célpontot, a bankot. Érdemes kerülni a kisebb bankokat, meg az olyanokat, ahol már a nagy kamerás, figyelős, security őrős fejek kontrolálják a kisebb zavartkeltéseket. Van tehát indítékunk (pénz), elkövetőnk (rabló), és célpontunk (bank), viszont terv nélkül ez mit sem ér. Szaglászni, meg alaposan fel kell térképezni a terepet, a sikeres szereplés, érdekében. Le kell jegyezni az egyes pontokat, ne hogy is kimaradjon valami, mert borul a papírforma, meg a jól megírt terv. Kifizetődő elővenni egy-néhány örök klasszikust a tékából, mert azokból lehet csak igazán felkészülni, minden eshetőségre, lehetőségre. Ezeken kívül még fontos az öltözék, az álruha, hogy senki se ismerjen fel, semmi esetre sem. Valamint egy fényes, szép kis fegyverarzenálra is szükség lehet, különösen akkor, ha alone akarod végrehajtani ezt a veszélyes feladatot, küldetést.
Ez volt az a film, amit ti, pontosan Neo ajánlottatok nekem, megnézésre. Az esetek nagy többségében már meg vagyok véve, és le vagyok kenyerezve akkor, ha ilyen rablós, behatolós, megtervezős sztorival állnak elő. Egyszerűen, ez nálam abszolút favroit. Azt meg, hogy ezt keleten készítik el, csak komolytalanul címszóval, az meg tényleg hab a tortán. Bár ha a film nem is, de a rabló meg túl komolyan veszi a feladatát, ami miatt aztán elszabadul a pokol. A már említett nem várt, váratlan esetek, amikre senki és semmi nem számított.
Arra, hogy a felbérelt rendőr, aki a rablót játszotta, ugye, megmakacsolja magát, és precízen, korrektül végzi el a rábízott a feladatát, sokak, de leginkább az új boss legnagyobb bánatára, meg idegességére. Ez még mindig nem világos? Na akkor itt az idő tisztába tenni a dolgokat.
Az egész azzal kezdődik, hogy megérkezik az új boss a kis városkába, nem önszántából persze, csak azért, hogy ezt is kipipálva, feljebb léphessen a ranglétrán. Munkamániás emberről lévén szó, azonnal nekilát a városka legégetőbb problémájának megoldására. Pontot szeretne tenni a szűnni nem akaró bankok kifosztásának ügyére. S habár egyre távolodnak, a várostól, de félő, hogy a bizalom a bankok iránt, valamint a városkával kapcsolatban elveszik, kihűl. Lásd kevesebben jönnek, félnek, pénzzel, meg anélkül. Ezt nem lehet tűrni, tenni kell valamit.
De a boss egy, eddig még nem látott módszerrel szeretne bizonyítani, mindenkinek. A médiától elkezdve a városlakókig. Ez pedig nem más, mint hogy gyakorlatot tart. Azaz rendőrökkel játssza el a bankrablást. Még egyszerűbben, a rendőrök rabolják ki a bankot, de úgy, hogy közbe erről mindenki tud. Úgy, mint ha ez halál komoly dolog lenne. Minden rendőrnek megvan a feladata, csak a jelre, az üzenetre várnak, ami random jelzi majd ennek a furcsa, nem mindennapi gyakorlatnak a kezdetét.
Egy ideig, minden a boss számítása szerint alakul, azonban egy ponton kicsúszik a lába alól a talaj. Hisz nem számolt a rablóval, aki talán túlságosan is, meg becsületesen is teljesíti a feladatot. Lásd beleéli magát teljesen a játékba. S milyen jól teszi, mert elszabadul a pokol. A kezdeti citromba harapott média képviselőit is a is elkezdi érdekelni a történet. Ami habár úgy zajlik le, ahogy az a filmekben is látható, de mégis teljesen másképp, mint azt előre eltervezték. Közbe megérkeznek a kommandósok is, meghalnak emberek, van túszejtés, meg minden. Igazi, hétköznapi rablásnak lehetünk szem és fültanúi.
A helyzet az, hogy ma már nagyon nehéz ebben a műfajban újat hozni, vagy a műfajból kitörni. Fentebb leírtam, hosszasan ecseteltem ennek a folyamatát, szóval itt se lenne semmi meglepetés. Azonban Korea megint előszedi a hókuszpókuszt a kalapból, vagy inkább a nyulat, s ezzel mindenkit megdöbbent, mosolyt csal az arcára, és megvesz kilóra. Ennyi kell kérem szépen, egy remek idea, mert ez az volt, s ezt humorral, annak minden fajtájával megfűszerezni, hogy egy kicsit komédia jellege legyen az egésznek. S ha bejön, márpedig bejön, akkor nincs mit tenni. A recept kiváló, fogyasztható nagyon.
Ennek ékes példája a hangulat. Bár az igazsághoz az hozzátartozik, hogy számomra nehézkesen indult be, és olykor-olykor picit megadta magát, meg leült. Néha ez így jött át, hogy nem jött átannyira. Lehet sokat vártam, vagy az addig látottak tükrében volt ez visszaesés, de tény, hogy lassan bontakozott ki, és hogy néha nagyon visszavett a lendületből. Nem volt annyira hangulatos, vicces, meg egyéb. Aztán mielőtt temetni kezdtem volna egy remek idea vászonra vitelét, annak elhalálozását, akkor valami megindult előre. Egyszer csak, úgy a film előtt fél órával, robbant valami, ami miatt talán el is lehet felejteni neki pár gyengébb húzást. A film vége egyértelmű telitalálat a szememben, ahogy rápakoltak az egyik pofásabb befejezésre a másikat. Az komolyan gyönyörű volt. S végül ez nagyban segített a fotelből való kiszabaduláshoz. Éljen.
A színészeket felesleges itt bemutatni, felsorolni, hisz egytől-egyig nagyon jók csapatot alkottak. A legjobb természetesen persze a rabló volt, ez nem kérdés, de a boss is és a tárgyaló is kiválóan játszottak. Itt nem volt hiba.
Mindent összevetve a Going by the book egy nem mindennapi alkotás. Remek alapszitujával majdnem elkapott, de az említett számomra gyengébb pillanatok miatt, sajnos, nem sajnos nem sikerült annyira tökéletesre, és kiválóra. Jól szórakoztam rajta, és nem tartom kizártnak azt se, hogy még egyszer, az életem során majd előveszem, viszont egyelőre ez itt hét pont, se több, se kevesebb. Volt, mikor rendesen megmosolyogtatott, és megnevetett, volt mikor elkápráztatott egyszerűen, lásd az esernyős jelenetet, vagy a befejezést például. Ezek tényleg szép és emlékezetes pillanatok, szó se róla. Megéri, de azért nekem ez továbbra is kihagyott ziccer.
