Hallom már az első sorból a szkeptikus hangját, amint éppen azt dörgöli az orrom alá, hogy ebből a filmből sok jó nem sülhet ki. Egy ilyen disney’s Rockos családi mozis dolog eleve halálra van ítélve, különösen és pláne akkor, ha az még viccesre, meg kalandosra, ne tovább földön kívüliesre akarják megcsinálni. Ezt a hármat, meg a fentebb említett tényezőket pediglen ha összeadjuk, akkor igaz ami igaz, ember legyen a talpán, aki tényleg megváltást vár ebben az esetben. Bár védencem becsületére legyen mondva, hogy legutóbbi ilyen kis projektében, ilyen felállással egy egész tűrhető, aranyos, kedves Game Plan-t hozott össze, aminek –inkább- a pozitív élménye mondatta azt velem, hogy meg kell adni az esélyt a tök esélytelennek tartott mozinak. Ez eddig világos, de mi van ott fent?
.jpg) |
Ez a nap is úgy indult, mint a többi - de szép így kezdeni egy történetet! A kormány mögött ülő, taxis várta a kuncsaftokat, a fuvarokat, hogy azok jöjjenek, meg gyűljenek. Ott állt a sárga négykerekűjével, az „a” pontban, csak is a csalira várva. Ami meg is érkezett, annak rendje és módja szerint. Ezután indulhatott el a körforgás következő fejezete, azzal, hogy az utas a hátsó ülésen helyet foglalva, bemondja a pontos címet, ahova szeretnék, ha elvinnék őt. Elindulnak, út közben beszélgetésbe elegyednek, bár a taxis nem az a fajta, aki szereti koptatni a száját. Ha kérdezik, akkor válaszol csak. Majd elérkeznek a „b” pontba, az utas kiszáll, fizet és egy másik jön a helyére. Ám azt ő se tudhatja előre, hogy kik vagy mik szállnak be az ő taxijába, milyen céllal, megfontolásból, indítékkal. És igen, egyszer előfordulhat, hogy az a kör megszakad, mert valaki olyan ül(t) be oda, aki bizony máshonnan jött, nem ember, és akit üldöznek, sokan. Milyen szép is az élet, ugye?!
Igazából sok jóra nem számítottam, így nem volt min meglepődni, csodálkozni. Egyszerűen rossz volt. Bár teszem hozzá szigorúan szódával elmegy, de akkoris csak egyszer. A forgatókönyv nagyon gáz, de ezt már sejteni lehetett. Nincs itt újdonság az ég alatt megszületőben: a Földre lepottyant zöld emberkék már megint a frászt hozzák az USA-ra. Ez a szokásos téma, ami már megy évek óta. Nem egyszer és nem kétszer. Számtalan példát lehetne itt felsorolni, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy most annyit változtattak a csomagoláson, hogy egy taxis utaztatja a két nem éppen ufósnak kinéző egyént, gyereket. Aztán jön a slamasztika, az FBI, meg még egy planeton kívüli szerződmény, aztán klisé-klisé hátán, és egyszer csak vége.
Elvileg az autóban együtt töltött percekből, órákból kellett volna némi humort kifacsarni, de gyakorlatilag a helyzet az, hogy az embert nem tudják mosolygásra bírni az elejétől a végéig. Ám ha a humor részét elfelejtjük, neki, akkor meg nem volt elég a nagy izgalom, sőt a pörgés is otthon maradt a szekrényben, ez így nagyon kevés lett. Mondhatnám borzasztóan kevés.
A legnagyobb bökkenő az, hogy unalmas lett. Habár adódnak élvezetes percek, szó se róla, de igaz, ezeknek meg a nagy részét simán lelőtték az előzetesben. Vigyázni vele, azt mondom! Valahogy túl körülményes lett ez az egész. Olyan középszerstuff, amit egyszerűen senki s semmi nem tudott élvezetesebbre, szórakoztatóbbra kreálni.
Hiába van itt nekünk egy Rock, vagy két ígéretesnek tartott színészpalánta, sok vizet nem zavarnak, elfelejtjük őket, mintha ott se lennének.
De éppúgy igaz ez a filmre is. Olyan három pont ez. Vérszegény. Inkább, tessék mást választani, azt mondom. A pesszimisták meg megint tapsolhatnak örömükben, hogy ezt előre érezték, és tudták. Egyszer talán még elmegy, de csak a legbátrabb harcosok állják majd ki a próbát. Hisz mindenből kapunk egy kis morzsát, ami nem egyenlő egy szelettel, szóval egy kis morzsát, ami még a fél fogunkra se elég. A végére már csak azt nem értem, hogy a family intézményének tagjai (apa-anya- gyerekek) közül, van-e olyan aki élvezni tudja egyáltalán a látottakat?
