Még hogy nincsenek szellemek? Ezt ki mondta? Itt a Ghost Town, amely rácáfol erre, tessék! Mi nem látjuk őket, de ők meg ott vannak körülöttünk, és minden egyes találkozáskor tüsszentésre bírják az embert. Akár az otthonunkban, akár az utcán, mindenhol és mindenhova elkísérnek, kísértenek minket. S most, lehetne itt előjáróban, jó meg rossz szellemekről beszélni, viszont a mi esetünkben, vagy inkább a Ghost Town esetében inkább kérnek, mint ijesztenek. Azaz szellemek utolsó kívánsággal. Vagy leegyszerűsítve egyszerűen csak olyanok, akik valami miatt, valami oknál fogva nem tudnak hazatalálni, és még itt maradnak vagy visszatérnek a földre. A megoldás számukra egy valaki, a kulcs, aki kinyitja, kinyithatja számukra a „pokolba” vezető utat…
Történetünk középpontjában egy életunt, egy magának való fogorvos valamilyen csoda folytán, némi műtét hathatós közbenjárásával, elkezd szellemeket látni. Akik aztán ennek örömére, azonnal nekiesnek, és egy „utolsó kívánságot” akarnak tőle. S ekkor kerül a képbe az elhunyt férj, aki feleségét szeretné távol tartani az új pasijától, ezért a dokira akaszkodik, hogy célját elérje. Azonban az nem könnyű eset, ám a helyzet megváltozik, miután meglátja a kiválasztott prédát. Amolyan szerelem első látásra.
A Ghost Town ha minden igaz, és szimatom nem csal, akkor egy ilyen romkom akart lenni szellemekkel megfűszerezve. Nem igazán nagy újdonság ez a szellem téma, ki ne emlékezne, a Dead Like Me-ra, vagy éppen a Mennyé Mára, és sorolhatnám tovább. De ettől még lehetne aranybánya ez a látom őket, ők meg látnak engem dolog, azonban, mint mindig, most is jobban kicsit (nem nagyon) rágyúrnak a romantikára, és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ami nem tesz jót, se nekünk, a nézőnek, se a mozinak. Mondanám, hogy kihagyott ziccer a Ghost Town, mert ha lett volna még benne kraft, kakaó, akkor akár nagyobbat is szólt volna.
Bár maga a sztori is az első perctől fogva kiszámítható, sablonos, de mégis jól fogja meg és erősen kordában tartja a gyeplőt, nem ereszti el. Mindvégig pengeélen táncol, viszont becsületére legyen mondva, nem megy át teljes giccsbe. A készítők, ezt, ügyesen csinálták. Azonban ami miatt szégyenkezniük kell, hogy csak ennyi tellett, ennyire futotta belőle. Na igen, ezért nagy harag újfent. Pedig a mozinak vannak hibátlan pillanatai, periódusai, amikor élvezed a látottakat. Te is egy vagy a sok szellem közül, vagy egy, aki látja őket, s nem utolsó sorban te is egy olyas valaki vagy, mint fogorvos. Kvázi azonosulhatsz vele, velük, kedvedre. De addig húzzák az időt, s az ember idegeit olykor-olykor, hogy annak már kezd tele lenni az ember hócipője. S ez az, ami aztán jól lehúzza a szád szélét percenkét, amikor előtte jokeresre állt az, rendesen. Van pár erőltetett snitt, nem talált humorbonbon… kevéske…
Tehát egy szó mint száz a hangulat egyáltalán nem tud kitörni, olyan középszerrel támad. Állandóan ingadozik, nem marad meg egy helyben, az a tipikus hiba, ami az ilyen romkomokra jellemző. Bár a műfajt sikerült sikeresen szétválasztani, avagy a romantikát, és a humort jól adagolni. Egyik se megy a másik rovására. Semmi különösebbet nem ad, amit ne láttunk volna már. Tompa, savanyú, érzéketlen főhős, egyedül a világban éli szürke hétköznapjait, ugye, aztán olyat lát, amit nem kellene, s amitől a feje tetejére áll, megváltozik minden. Ismerős, nem? Bár hiába, ezen felül se tud mit mutatni, azaz a tálalás is kevés...
A legnagyobb hibája, khm...gyenge pontja a filmnek, a végkifejlet, a the end, na az nem tetszett. Az addig látottakat erősen alulmúlta, sajnos, így elég vegyes érzésekkel ért végett. Egyszer jó volt, szavamra mondom. Hisz adott azért jó poénokat, és szórakoztató is volt egy-néhány perc erejéig, azonban, összességében, nem tudott maradandó élménnyel megajándékozni.
A színészek is azért dicsérhetők, nem rajtuk úszik, vagy csúszik el a film, ők mindent megtettek, szavamra mondom. Az Office-s Ricky Gervais, s a Család Kicsi Kincsés, stb… Greg Kinnear is hozta a kötelezőt. Bírom mindkettőt, Gervais jól hozta ezt a szürke figurát, míg Kinnear is szellemes volt. Jó választás, mindkét úriember, akik kapva az alkalmon éltek a lehetőséggel. Szép volt. Míg Tea Leoni is vígan tündökölt a szerepében.
Mivel megemlítettem már a legnagyobb hibáját a filmnek, akkor nem hagyhatom ki, szó nélkül, a legpozitívabb kritikát se, ami a zene lenne. Nagyon jó zenei alapanyag, amely sokszor és sokat dobott a hangulaton. Azóta is nyomozok a Soundtrack iránt, mert hallgatása kötelezőérvényű lenne, számomra, na.
A Ghost Town egy jó romkom, lenne, kérem szépen, ha nem érte be volna azzal, a ténnyel, hogy majd a szellemekre, úgyis vevők lesznek az emberek, a többi, pedig már nem is annyira fontos, nem is számít. Pedig, ha kicsit még átfutják és kipofozzák a sztorit, akkor sokkal egyedibbre és hangulatosabbra is sikeredhetett volna. Kár érte, mert így csak hat pont a jutalma. Ez van, nem tudtam felhőtlenül, nagyon jól, szórakozni rajta és igaz, ami igaz, ez a szerelmi szál se volt annyira erős, hogy elfeledtesse velem a gyengésségeket. Akkor is kihagyott ziccer ez, amit illet, volna belőni, mert néha nem elég megelégedni azzal, ami van, néha jobban kell célozni…
