Az a helyzet, hogy ezt is sikerült jól benézni. S oké, most nem a szokásosnál is gyengébbre sikeredett magyar címre gondolok, s utalok (Volt?), hanem magamra, elsősorban. Legfőképp azért, mert nagy animáció és mesefanatikusként bizony nem sok esélyt adtam ennek a darabnak, látva a film felett pompázó Disney feliratot, és logót. Valamint az se egy utolsó szempont ez esetben, hogy aki mostanság tényleg a Pixar és a Dreamworks műveken edződik, vagy aki látott már utoljára jó Disney égisz alatt napvilágot látott animációs mesét, az így vagy úgy, sajnos vagy nem sajnos, nem számít, számíthat egy jó darabra. Mondottam sokszor ez amolyan megbélyegzős dolog. Nem túlzottan szerencsés „tevékenység” ez, de van neki jó oldala is, amit pofáraesésnek nevezhetünk. S ez az, ami megadja az egésznek a varázsát, a szépségét. No tehát a Bolt esetében erről van szó, kérem szépen. Futás neki!
 |
Milyen lehet egy szuperkutya élete? Biztosra vehetjük, hogy nem unalmas. Izgalom, akció, meg kaland vár rá, mindennap. Bolt is egy ilyen hős, aki kamerák kereszttűzében éli az életét. Emberek millió nézik őt csodálattal és ámulattal, meg bámulattal. Penny-vel, társával, gazdájával „mentik meg” a világot, részről-részre. Azonban este, miután kialszanak a fények, Bolt egyedül marad a filmstúdióban. Egyedül, a négy fal között, miközben az igazi élet azon kívül zajlik, egy hozzá hasonló kutya számára. Aztán egy nap véletlenül elkeveredik, és NY-ba találja magát, egyszerű kutyaként, szuperképességek nélkül.
Most majd lehet nagyokat nézni, meg meghökkeni, de akkor is be kell vallanom, be kell ismernem, hogy ez nagyon bejött, és tetszett. Mondanám, hogy a semmiből tűnt fel, a nagy ismeretlenségből, azonban ez nem teljesen lenne igaz. Hiszen egy percig nem volt kérdés, hogy megtekintsem... Tehát tetszett.
Lassie esetét látva, levonhatjuk a tanulságot, a konklúziót, hogy mennyire tudunk egy elkallódott, elveszett kutyáért izgulni, vele együtt kalandokat átélni, csak azért, hogy könnyes szemekkel átélhessük, ahogy ő gazdájához visszajut, vagy hazatalál. Tehát a sikerrecept adott volt. Legfeljebb felturbózták, szuperképességekkel, még több disney-s, amerikais nagy igazsággal, pár csöpögős jelenettel. De le sem vakarhatja magáról a Bolt, hogy bizony a kezdő lépés, az ihlet, az alapok onnan származnak. Viszont ezzel nincs baj meg probléma, hisz végtére is fején találták a szöget a készítők. Bár még hozzátenném, hogy a Nagyon Vadon háziasított mackója is belejátszik ebbe a sztoriba, aki ugyancsak nem volt elég mackós a vadonhoz, csak a két fal között pásztázta a tévét, amíg valaki nem sietett a segítségére.
Szóval Bolt is elindul a nagy úton, és még ha néha klisék is keresztezik útját, de azért az ember mégis tud e felett szemet hunyni, mert kisebb megállások, nagyra fújt párbeszédek mellett egy igazán élvezhető másfélóra kerekedik ki a filmből, amiért tényleg nagy dicséret illeti. A hangulat tehát, már az első perctől adott, különösen úgy, hogy sokáig még tévhitben is éltem, hisz én naiv, el is hittem, az előzetest, vagy az ismertetőt kihagyva, nélkülözve, hogy kutyánk igazi szuperkutya. S ennek eredményeképp a film marhára jól indul, ha gyerek lennék, akkor talán még tízszer is visszanézném, mert annyira telitalálat volt. Aztán ezek után, ahogy az lenni szokott, de rossz ezt mondani, lejjebb kapcsol, visszavesz a tempóból, és az akciót félretéve kicsit, a párbeszédekre, meg a nagy sablon szövegekre tér át. Amiket azért lehet emészteni, de mindenképp jó nézni, hogy nem megy át annyira erőltetettbe, hanem megpróbálja a disney experte a humoros, vicces oldaláról megfogni ezt a részt. Aminek aztán meg is lesz gyümölcse, hisz kisebb kitérő után, visszatér a jól kitaposott mezsgyére, és ott folytatja ahol anno abbahagyta. S nem lehet elfelejteni ez esetben a hörcsög nevét, és szerepét, hisz igazán neki köszönhető az, hogy újra feltámad a moziból a hamvaiból, mert a macsek bizony kevés volt egy idő után. Na de jön a nagy hármas, közbe-közbe még össze is bratyiznak, aztán ott találjuk magunkat a végbe, ami persze le sem tagadhatja hálivúdi mivoltát. Viszont ahogy mondottam ez nem zavaró oly mértékben, hogy nyálassá váljon.
A Bolt szépen adagolja a vicceket, amelyek miatt már fél óra után meg lehet számolni egy kezemen azok (humorbonbonok) számát, ami csak növekszik és növekszik, amikor összejön a triumvirátus. Vannak igazán hangosan nevetős poénok, de a kicsik is elérik céljukat, a kezdetektől fogva jokeresre áll az ember szája, ami csak néha tűnik el egyszer-egyszer. Mindent összevetve jó szórakozás és kikapcsolódást nyújt. A galambok voltak a legnagyobb arcok, a hörcsög mellett, csak miattuk is skubizni...
Persze most megint lehet azon lovagolni, hogy a kis gyerkőc itt hogyan éli túl a kisebb kitekintést, és felnőtt fejjel érthető dolgokat, mondanivalókat, de talán addig is megszereti Bolt-ot, a macsekuszt, meg a hörcsögöt. Manapság azért igen nehéz olyat találni, ami a gyereknek is tetszene, talán a L’ecsó és a Wall-e után lehetne egy választóvonalat húzni, azonban erről inkább tényleg őket kéne megkérdezni. Bár annyit mondhatok, hogy számukra ez se lesz az igazi, de egyszer mindenképp vizsgálhatják, hogy mire képes a mozi. Szerethető, na.
Én, mint felnőtt gyerek fejjel (hmm) élveztem. Bár tudom szívem mélyén legbelül, hogy sokszor táncolt pengeélen a mozi, amibe bele is bukhatott volna, de végül sikeresen kimászott mindannyiszor a slamasztikából, és megpróbálta a mese jellegét mindvégig fenntartani. Az animációról nem esett szó, senki ne várjon nagy dolgot, mert azért a disney ezen a téren le van maradva a kollégákhoz képest, de történet-ügyileg azonban nem tudnak hibázni, és ezt senki nem veheti el tőlük. Apropó az akciójelenetek nagyon fainok lettek, főként a lassítások voltak odatéve, kicsit meg is lepődtem azokon, elsőre, de te inkább ne lepődj meg a hetesemen, amit én adok a Boltnak, mert minden másodpercéért megérte, mondom. Ja és kutyákból sosem elég. Vaú!
