Hát gyerekek, a helyzet az, hogy nagyon bírom a Simon Pegg nevezetű arc buráját. S ezen nincs is mit csodálkozni, hisz eddig csak jó filmeket tálalt elém, és elénk. Inkább most nem kezdenék, itt leltározásba, annak ott az imdb és egyéb finomságok, de azért volt pár mozija, amit már szerintem ő is kitehet az ablakba, na ugye. Igaz, ami igaz, hogy még ha nem is sok, de ami örvendetes, hogy amibe bele tette a kezét, na ott aztán kő kövön nem maradt, ergó, érdemes (lesz) figyelni rá, a közeljövőben is. Még akkor is, ha eddig nem áldotta meg a sors oly nagyszerű szkripttel, és így tovább, viszont ami késik nem múlik alapon, azért, nem árt belekukkantani, egy-néhány alkotásába addig is. Ez szó, mint száz, az eddigi produkcióikkal elérte azt (az én esetemben legalább is), hogy ez a hosszú című mozi, amit én csak a továbbiakban Tollnoki kapcsolatok-nak keresztelek el, se maradjon, maradhasson ki az ez évi - idei - repertoárból. S hogy mennyire lehet előre inni - a kép szerint is - a medve bőrére, az majd most kiderül…
 |
Fentebb nem akartam olyan dolgokkal kezdeni, hogy a nagy Megan Fox körüli "hájp" mennyire vette ki részét a megnézés okán, előzményeként, ezt mindenki döntse el saját magában, de azért be kell vallani, azok a képek már megadták a kezdőlépést, így vagy úgy. S ezen képek ismeretében csak annyit lehetett tudni, a filmről, hogy hád egy, hosszú a címe, hád kettő, valamiféle újságírós sztori lengi majd át. De, hogy ne beszéljek mellé, azért vártam…
S ez a várakozás nem volt mind hiábavaló. Bár, azt már túlzás lenne részemről kijelenteni, hogy felülmúlta - a várakozást -, de alapjában véve azt kaptam amire számítottam, számíthattam. Semmi nagy külön körítés, és meglepetés nincs ebben a Tollnoki kapcsolatokban, de amiért eléültem, azt maximálisan teljesítette. Jól szórakoztam a játékidő alatt, de ebben eddig se volt probléma, az S.P. filmeket illetően, szerintem. Persze itt megint nem lehet elfeledkezni arról, hogy van akinek tetszik, van akinek nem, konklúzió: ilyen a világ, így van ez rendjén, de nekem egyelőre S.P. valahogy beért azon a második ajtón, bár még mindig van neki öt, én szurkolok neki. Ja és csak nagyon kevesen jutnak át az első ajtón, ugye, ez ez fontos…
Tollnokunk egyet lép feljebb a ranglétrán, s már egy híres újságnál találja magát, ahol bizony nem babra megy a játék. Ott meg kell küzdeni holmi ajtókkal, meg tulajdonképpen a többiekkel is. Mert ahogy a filmes könyvek is tartják, csak a legjobb cikk(ek) kerülhetnek ki az adott számba. Ami egy új husinak bizony nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha az mindig mással van elfoglalva (tudod: Ámor nyila), és nem akar behódolni senkinek se. Így pedig aztán messze lesz a nagy hírnév, siker, csillogás, ami az álmokban csak egy szempillantás a karjaiba dőlt. Hosszú az út…
Nem világmegváltó alkotás ez, a Tollnoki kapcsolatok. Azt adja, a témában, amit a néző már láthatott jó ezerszer. Legfeljebb most csak a körítést változtatták meg egy csöppet, azaz most a divatcég helyett (az ördög pradát visel) egy lapnál találjuk magunkat és ennyi.
A történet tehát szépen idézi a régi szép időket (sablon, klisé rendesen akad imitt-amott, na ezért), amiért, az ember, a néző talán még rajong is egy fokon. Azaz, hogy egy kisújságnál lévő álmodozó tollnok, felkerül a nagy laphoz, hogy ott megmutassa kritikai vénáját, és pálcát törhessen a celebek (na ezt inkább kihagyom), vagy inkább a (filmes) sztárok feje fölött. Na de aztán rá kell jönnie az emberünknek, hogy ez ott nem nagyon értékelendő, s menő, mert ily "híresemberes" újságban, nem lehet csak össze-vissza írni mindent, ott nem létezik már a sajtószabadság, az sokkal komolyabb, minden szavadba belekötnek vagy valami ilyesmi szűrhető le, tanulságként. Persze ez mind semmi, a fő szerelmi szálhoz, háromszöghöz, képest. Mert olyan is van, miért ne lenne, így születik meg ebből egy romkom, ami még ha nem is az idei év legjobbja, szemtelenség is lenne azt mondani, állítani róla, de azért megállja a helyét annak rendje és módja szerint.
Pedig én többet láttam benne. Mert tök izgi, hogy a sok füves baromság helyett, végre egy kicsit bepillantást nyerhetek, valami komolyabb dologba, ebben az újságos témába, ez még tetszik is. De mind hiába, mert nem volt az igazi. Meiner Meinung nach ist: nem ártott volna, több színészt belepréselni az egész sztoriba, mert akkor még, kajakra érdekesebb lett volna az egész varázsa. Nem mintha túlzottan panaszkodnom vagy élcelődnöm kellene a látottakat illetően, de azért hiányzott belőle valami, ami megfogta volna az embert… Engem speciel érdekelt volna, hogy miket is írt az új tollnokunk, kiről, miről, hogyan, vagy hogy miért nem dobták be a kezdet kezdetén a forró vízbe, és értem én is, hogy erre megadja a választ a film, de akkor is voltak itt elszalasztott lehetőségek, amiket lehet, hogy – csak- én vártam annyira.
Van itt nő, meg sírás, apa-fia kapcsolat, kitartás, szerelem, minden, ami kell ehhez a témához. Kisebbfajta csillogás, sztárokkal, ellenségekkel, formás keblekkel, meg hangulatos számokkal. Amikről nem árt elfeledni, hogy pimasz módon copyznak pár korábbi darabból, lásd Boy A és hasonlók…nem mintha ez annyira csúnya dolog lenne, de azért mégis, nekem megütötte a fülem, na.
S hát ott lapulnak, vagy inkább éppen ellenkezőleg, ott szólnak, a nagy elmaradhatatlan poénok. S szó-szó, ez a megnevetetés dolog azért el is éri a célját, részemről, számomra. Rendben van, mind emberileg, mind szakmailag. Mosolygok végig, néhol malacokon, néhol jó dialógusokon, Peggen. Nincs okom panaszra, vagy inkább mégis csak van, hisz volt benne egy-két nem tetsző jelenet, amit már soknak éreztem, s erőltetetnek, de végtére is voltak benne hangosan röhögős, meg kicsit arcra mosolyt csaló jelenetek, amik miatt érdemes volt másfélórát áldozni rá, ugye.
Színészek közül Simon barátunk viszi a pálmát, ez nem is lehet kérdés. Mellette Jeff Bridges is szépen hozza a boss szerepét. Ellenben a nőkkel nem voltam kibékülve. Kirsten kisasszony nem volt az igazi számomra, és azért Megan Fox-nak is van hova fejlődnie, már ha van, remélhetőleg... Egyelőre, ami jó látszik, hogy ezeket a hülye, nulla iq-val megáldott nőcskéket zsigerből hozza. A kérdés már csak az, ebben mennyi a relatív színészkedés, és fordítva, mindenki érti mire gondolok…
A Tollnoki kapcsolatok tehát megérte azt az egyszeri odafigyelést, maximálisan. Voltak benne igazán eltalált periódusok, de sokszor meg sikerült komolyabbra venni a figurát, ami egyszerűen vagy nem illet a képbe, vagy nem érte el a célját, a várva várt hatást. De annyira azért nem kell komolynak lenni, mert tényleg jokeresre áll az ember kis orcája az első perctől kezdve, ami miatt nem is tudnék, ha akarnék se, hetesnél kevesebbet adni neki, a probléma az, hogy többet se. Majd legközelebb, talán.
