Hát gyerekek ez teljesen azt hozta nekem, s azt adta vissza, amit már az előzetes információk tudatában, ismeretében, árnyékában vártam tőle. Semmivel se többet, semmivel se kevesebbet. Egy erős közepest… Tehát a Sasszem letagadhatatlanul, már előre megbélyegezném, az egyszernézős kategóriát képviseli az én szememben, és szívemben egyaránt. Ilyenkor kell aztán világgá kürtölni, hogy a megérzések nem hagynak cserben, nagyon úgy látszik. Oké értem én, hogy Dj Caruso, meg Steven Spielberg vajmi Shia-val a főszerepben támad akcióstul feléd, felénk, s felém, de valahogy ez mégsem tudott levenni a lábamról, így történhetett az meg, hogy a nagy elvárások messze-messze a szivárványon túl voltak, ami miatt csak egy szimpla, klisés, néhol elég akciódús filmre számítottam, számíthattam. S be kell vallanom, hogy voltak pillanatok, amikor felcsillant, megjelent a reménysugár, ha érted mire gondolok, de aztán bele kellett törődni, az amolyan középszerbe…el kell árulnom még, most itt, hogy kicsit spojleres leszek, szóval vigyázz…
 |
Amint azt már említettem a kritika elején is nagy panaszom nem lehetne, sokat nem vártam tőle, de amit meg elvártam, azt messze menőkig megkaptam. De azért, nem tudom, s fogom itt egekig dicsérni a filmet, mert túl sok érdekes, s egyben különös jelenet, és periódus írható fel a számlájára, ami nem éppen bók volt, részemről. Az előzetes, s a történet ismerete nélkül kellett belevágnom, az eddig már jól lehúzott kb másfélórába, ami imitt-amott tényleg térdre kényszerült, különböző okok miatt.
A történet egy tökéletes választás volt az ilyen és ehhez fogható kicsit menekülős, de mégse, kicsit nyomozgatos, de mégse koncepcióhoz, elképzeléshez. Mert hát van két ember (az egyik testvére árnyékában él, a másik meg anyuka), akiket összehozz egy telefonhívás. Majd a vonal másik végéből érkező utasításokat kell végrehajtaniuk, ne hogy valaki, egy közeli hozzátartozó stb… meghaljon. Közbe-közbe nyomoznak a "nagyfejek" is, és nagyokat is néznek, maguk sem értik mi történik pontosan…
Persze-persze a sztori nem ilyen egyszerű. De azért kellő mértékben klisés, és nem felejt el innen-onnan, korábbi társaitól lopkodni oly pimasz módon. Ami nem lenne akkora szentségtörés, de mivel egyszerűen nagy hatást, benyomást nem gyakorolt rám a film, így ezt nem tudom elintézni egy vállrándítással, vagy nem tudok szemet hunyni efelett. És megint csak igaza lehet az olvasónak, hogy egy ilyen filmnek nem benyomást kell tennie, keltenie a nézőre (annak ott a dráma meg hasonlók), hanem egyszerűen csak szimplán szórakoztatnia kell azt, őt, a játékidő leforgása alatt. És bizony ezzel van a nagy probléma, ezért nem működik a Sasszem. Maga a film se tudta hányadán áll, ergó nem tudta, hogy akkor most mit is mutasson, mi legyen belőle...Egy fain cool akicó mozi, vagy egy kicsit thrilleres legyen: mindenhol látnak, bárhol is vagyok, nem menekülhetek satöbbi... Eddig valahogy ezt mindig sikerült megoldani, de ennek a filmnek ez nem jött össze...
Pedig a film elejei - elég - tisztességes kezdés megállja a helyét, de mint utóbb kiderült, ez csak hab volt a tortán, sajnos, pediglen már kezdtem bizakodni, de mind hiába. Jó volt a menekülés, futás, meg minden, ahogy megismerem a két „áldozatot”, de aztán ahogy haladtam előre a cselekmények „viharában”, egyre jobban kezdett kényelmetlen lenni a fotelem, ami nem sok jót ígért a folytatásra nézve. Voltak jó kis fain action részek, amiknek a túlnyomó többségét a kamerás man szó szerint elrontotta, voltak ilyen nyomozgatós, kiderülős részek, amiken meg nem lehetet az istennek se meglepődni. És akkor a befejezést inkább nem is említeném.
Azaz semmi újat nem mutat. Ha kicsit vészmadárkodni akarok, akkor azt mondom, állítom, hogy egyrészt a film egy bizonyos ponttól nagyon kiszámítható és sablonos, amit a befejezésnek sikerül még inkább elmélyítenie. Másrészről pedig már ki tudja hány film, év óta, tudja azt a filmbuzi, hogy a minket, napjainkat behálózó számítógép halmaz, és köteg jújde rossz, ugye. Legutóbb éppen a Die Hard négy esetében szerezhettem, szerezhettük erről tudomást. Kicsit cinikusan jegyzem meg, most már nem csak a természet lázad fel az emberiség ellen, hanem a technika, és így tovább…
"This is insane. I work for Copy Cabana."
Tehát nem működik, ez, sehogy sem. A hangulat valahogy nem tudott hatalmába keríteni. Sajnos, egy percre sem tudok, ha akarnék, se tudnék, főhőseinknek szorítani, mert egy csipetnyi érzelmet sem tudnak kisajtolni belőlem. Mindvégig olyan érzésem volt, hogy láttam én ezt már valahol, valamikor, jobb kiadásban, s feldolgozásban, no mindegy. És nem mellesleg annyi, de annyi kicsit megmagyarázhatatlan, számat tátva tartó jelenet látható a Sasszemben, ami nem biztos, hogy hűen tükrözi mindig, s mindenkor a valóságot. Valamiért a film felétől kezdve, ezek a furcsa, néhol még vicces snittek, párbeszédek (na azok itt is kuszák) csak fokozódnak, egyre jobban, s egyre inkább. Ezért tényleg nagy kár volt. Szerintem. Aztán ami már végképp böki a csőrömet, az állandó kamera ráncigálás de oly mértékben, hogy azzal, ne lehessen követni az eseményeket. Azaz egy idő után már nem tud ki követ kit, ki hol van, na ja. Ez sajnos nagyon trendi lett manapság, mint a vígjátékokban az idétlen viccek, ezekről is ideje lenni leszokni, vagy ha lehet, akkor visszafogni ezt a dolgot. Zavaró volt, komolyan.
Az eddigi Sasszem megítélésemen még a színészek sem tudtak változtatni. Shia továbbra sem tud lenyűgözni, továbbra is adós egy jó szerepléssel, de azért Rosario Dawson-nál jobb volt pár fokkal…B.B. Thorton se tud mit csinálni, míg a női főszereplő, akinek a neve most nem jut eszembe, na az ugyancsak hatalmas melléfogás volt, számomra legalább is.
Azt kaptam tőle, amit vártam, mármint a Sasszemtől. Egyszer jó volt, és megvolt… letudtam. De többször aligha fogom, és akarom majd visszanézni. Ahhoz túlzottan is éhes vagyok már valami másra, valami újra, ami kitud törni a középszerből, és minden kliséje ellenére akár még le is tud venni a lábamról. Ez itt egy ötös, ugye a már emlegetett középszer… Nem volt rossz, de bitang messze volt a jótól…
