A szigetországban (Anglia) nagyon úgy néz ki, hogy komolyra vették a figurát, és mit sem törődve az amerikai remake gagyi gyártással, - szépen - beállnak a sorba, a franciák, és a spanyolok mellé, mögé a horrorban, és hozzák biza’ évről-évre, még ha nem is világmegváltó, de elég korrektnek nevezhető és tűnő alkotásaikat, örömömre vagy bánatomra... Következzen tehát a legújabb, de koránt sem legfényesebb horror darabja a szigetországnak, az Eden Lake.

 

A műfaj berkein belül természetesen (de nehéz ezt kimondani és leírni) már nagyon nem tudnak újat kiötleni a készítők, ergó ők se. Ez is csak a szokásos klisékkel megáldott filmecske, azaz egy a sok közül címszó alatt. De mégis reménykedhet abban a naiv filmnéző, hogy az egyszerű sztori mögött nem semmi tartalom, hangulat, atmoszféra bújik meg, amely csak arra vár, hogy lecsapjon rád vagy rám egy sötét éjszakán. Hát…

 

A történet a következő: egy pár (de még nem házas) leugrik, elutazik a címben is szereplő helyre, a tóhoz oly kellemes hétvége eltöltése gyanánt. Azonban ezt a tervezett felhőtlen és kényelmes kikapcsolódást megzavarja egy néhány gyerkőc ostoba ricsaja, zajkeltése, és oda nem illő viselkedése. Lényeg a lényeg, a férfi nem hagyja annyiban a dolgot, és vesztére ez rosszul sül el. Indulhat tehát a menekülős, túlélős horror egy az egyben.

 

Az Eden Lake jó lenne, csak. Csak a nagy mai világra tartott görbe tükör érzékeltetése mellett vajmi kevés időt hagy és fordított arra, hogy itt aztán tényleg én is, mi is, kényelmetlenül érezzem magam egy idő után. Talán inkább egy társadalmi problémára, rétegre akar fókuszálni, a gyerekekre, a kiszolgáltatottságra, és így tovább…

Egy szó, mint száz, nem volt meg benne a kellő kakaó. Oké, értem én, hogy gyerekek vannak a középpontban, és hogy azért nem a minap, vagy mindennap láthat „olyat” az ember, hogy a felnőtt és a gyerek egymásnak feszül a szó szórós értelmében. Meg hogy a neveletlen kölkök durva dolgokra is képesek, mivé lett a világunk, ugye felkiáltással! De akkor is nem titkolom, voltak részei a filmnek, amikor seperc alatt halálra untam magam, bizony. Reál, élethű meg minden, mintha csak a mában történne a sztori, de engem ez akkor sem fektett két vállra.

 

Egyszerűen ebben sincs semmi új és semmi különös, csak egy jól megrendezett, összeszedett alkotásról van szó. Klisés kezdéssel - a nézőt nyakon öntve, majd a kölkökkel való oda-vissza csatározással, - mert hát menekülni nem lenne értelme, vagy mifene, és a lezárásként egy csattanónak nevezhető képsorral. A baj az, hogy hiába a kölkök és asszony/férj közötti ellentétek elmérgesedése, majd az idő múlásával már véresen komolyra történő alakulása, egyszerűen van idő, amikor marhára nem tud izgatni, hogy mi történik a vásznon, az unalomfaktor, ugye. Sokszor várod már a végét, pedig egy percre sincs megállás, s mégis tök érdektelen az egész számodra. Ez van.

 

Kérem szépen, azt hozza, amit ezen a szinten, ebben a műfajban elvárható vagy én elvárhatok. Bár néha már ez is nagy szó, hisz néha még ezt sem sikerül teljesítenie egy néhánynak. De az Eden Lake esetében azért ezt sikeresen megoldották. Az egész film egy jól felépített darabka, melyből akkor is hiányzott valami. Mert miután a the end is megtörtént, olyan hiányérzetem volt ezzel, az egész horroros, félős, megfélemlítős dologgal kapcsolatban. Nem volt az igazi. S még ha félreteszem minden előítéletemet a klisékel, jól megszokott, százszor lerágott csontú sablonokkal kapcsolatban, akkor is érzem, sőt tudom, hogy ebben több volt. Mert ez így csak egy szimpla „egyszernézős” filmecske volt az idei felhozatalban, repertoárban. Amire nem biztos, hogy emlékezni fogok, pár hónap múlva. Egyszer meg elég volt belőle, sajnos.

 

Pedig meg volt a 1) jó kis helyszín, bár ez az angoloknál elég bevált dolog. Tudod ez az erdős dolog… 2) zavaró kis muzsika, annak rendje és módja szerint… 3) tök jó jelenetek, amik láttán, talán még meg is nyalhattam a tíz ujjamat, ide is elnyúlik az angol filmgyártás tipikus véres keze, ebből kellett volna többet kisajtolni és akkor most körbedicsérnem a ködös albiont... 4) Sőt még a színészek se teljesítettek annyira rosszul. És akkor ennek tetézése képen még a 5) befejezés is elég elfogadhatóra (hmm) sikeredett. Mondom, nem volt rossz, egyszer teljesen „élvezhető”, de nem az igazi, koránt sem. Tűpise stílus hibák- nincs mire felkapni a fejedet (egyszer volt ez, az egész nézés közben, úgy igazán).

 

S végtére bárhonnan is nézem az Eden Lake-t be kell ismernem, hogy James Watkins első rendezése megállja a helyét a palettán, úgy ahogy kell. Sőt akár még jó néhány társat is be, és megelőzhet kénye-kedve szerint. Gondolok itt arra, hogy elég pozitív visszhangja volt, ami miatt akár kontraképpen többet is elvárna szeretne a filmbuzi látni, no mindegy.

Most hogy itt a pontszámon a sor, azért eszembe jut pár véresebb snitt, és a befejezés, szóval a hatost megkapja. Azt nem mondanám kellő elszántsággal és önbizalommal , hogy várom a direktor úr napirenden levő, következő felszólalását, filmjét, de azért nem is vetem el a fejemben… ja és nem gyerekeknek való a film…