Jó régen volt az már, amikor ilyen „kávboj kalapos”, testvér megtalálós, s szerelembe esős ifjú főhős elindul az úton, majd egy road-movie keretében megismerkedik különböző emberekkel, és összehozza a sors álmai nőjével, a félbratyó ellenségeivel, barátaival, és úgy akárkivel. Na ugye!
Szóval jó régen láttam, láthattam már ilyesmit, de ami késik nem múlik alapon, most a The Go-Getter bepótolta minden éhségemet s minden vágyamat ezzel kapcsolatban. S nem titkolom egy percre sem, valamiért a véremben van ez az egész műfaj, engem már rég levett a lábamról, így egy, s ez a darab sem maradhat(ott) ki a szűrésből, bizony.
Még ha kicsit furán, még ha kicsit meglepően is, de elég emlékezeteset alkotott a film ahhoz, hogy itt és most megemlékezzek róla, egy poszt erejéig. S szó-szó nem is vagyok szomorú, hogy másfélórát adtam neki az életemből, mert megérte. Mondom, még egyszer oly különös az egésznek a varázsa, ami leírhatatlan, talán azért, hogy lássa mindenki, aki szereti az ilyen utazgatásos dolgokat. Útra fel!
Ahogy az már a bevezetőben is kiderült mindenki számára, a sztori pofonegyszerű. Ifjú kalandorunk nekivág a nagy semmibe, a zsebében egy konkrét elképzeléssel, ami nem más, mint hogy megtalálja a nála jó pár évvel idősebb féltestvérét. És ennyi. Ez az alapszitu, de amit ebből sikerült még kisajtolni, na az megér egy misét, annyi szent.
Van egy hangulata a filmnek, az biztos. Míg a legelején még tök zavaró, és tök értelmetlen az egész, addig a végére, úgy ahogy van, megszereted a főhőst, aki ez esetben egy fiatal boy. S talán ez esetben a zavaró szó nem éppen idevágó, legyen inkább felettébb különös, igen, ez a jó szó rá, valahogy olyan tök furi még az első pár képkocka, nem is tudod mibe csöppentél (már aki nem látta az előzetest persze, ne is), aztán már azt látod, hogy forog előtted a kilométer óra, de veszettül. S van mikor, egyszer tök reál, az, ami előtted történik, másszor meg felkiáltasz, na de ilyet! A két véglet kísér majd utadon a The Go-Getter alatt…ezt előre jelezném és borítékolnám.
Be kell ismernem, mást kaptam, mint amit vártam. Persze-persze nincs is ennél egyszerűbb sztori, mint hogy valaki behuppan a vezetői fotelba, azt csá, keresi a brodert. De mégis az egésznek a tálalása, a forgatókönyv kiaknázása, zusammenje emeli ki a középszerből, ami miatt elnyerte tetszésemet, nagyon. Ez az egész szerelmetes, kisfiús főhős keresős dolog nekem marhára lejött és bejött, úgy bizony.
Pedig igaz, ami igaz, úgy ültem neki, hogy itt aztán humordömping lesz, és láss csodát, nem az lett, hanem egy tök pörfekt filinges testvérkeresés utakon keresztül, egy kicsit bonyolult karakterű,életű főhőssel, akinek még az ellopott járgány tulajdonosát is szóval kell tartania, miközben álmai nője után koslat, de nagyon. Van és volt itt minden, amit csak belepréselhettek egy road-movie-ba. A legelején még tök ismeretlen csávóval, akiből a végére derül ki igazán az, hogy miért az aki, és ami. Érdekes meetingekkel, párbeszédekkel, érdekes emberekkel. Szép tájakkal, képekkel, amiért azért már a név (a műfaj) kötelez. Csúdaszép echte gyönyörű lányokkal és egy ötletes sztorival, amiből kihozták a maxot szerény véleményem szerint.
A zene az valami nagyon nagy választás volt. Tudod, ez a kocsikázáshoz, az autóban ülős, „könnyed” kis számokkal M. Ward jóvoltából.. A Soundtrack kihagyhatatlan. S hát nem tudom magamban tartani, tessék kinyilatkoztatom az igaz valót, a muzsika sokat tett azért, hogy ennyire élvezhető legyen a The Go-Getter, nah!
A főhőst (Mercert) alakító Lou Taylor Pucci egyszerűen annyira egyszerű volt, hogy azt öröm volt nézni. Én is érzem, nyugalom, hogy sok lett és sok volt már az egyszerű szóból, de ha egyszer ez az igazság, mert baromi jól hozta a figurát, annyira ….. Ez láttán, s tudatában, még hallani fogok, fogunk róla, higgyem azt…
A szíp lányokat már megemlítettem. Na de inkább hátrébb az agarakkal kedves férfitársaim. Bár nem nehéz leszűrni azt a nagy igazságot, hogy Mercer volt a nagy szám a filmben, de a két leányzó név szerint Zooey Deschanelis és Jena Malone is hozta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. Ez ilyen papírmunka-szerű, csak egy aláírással, semmi több.
Road movie volt ez kérem szépen egy kanálnyi love story-val (de nem az fejbe vágó csöpögős, nyakon öntött izé), és egy csipetnyi drámával meg humorral megfűszerezve.
Mi kell még neked, olvasó? Ez nem elég? A kocsi hátsó ülése rád vár, hogy té is beszálljál, behuppanjál, csak azért, hogy részese legyél a hét és fél pontot számláló The Go-Getternek. Felpörög a motor, a kávbój kalap a helyén, láb a gázon, és indul!
