Hát gyerekek (vagy inkább olvasó) emellett is majdnem elmentem szó nélkül…Ez már ki tudja a hányadik ilyen ismeretlenül nagyot szóló film, csak ebben az évben, aminek láttán és után csak a szavaimmal küszködök. Ez olyan megdöbbenéses, jólesős érzéses dolog a néző s a kritikus számára is egyaránt, ergó létezik még valahol valami reménysugár az amerikai tucatfilmek mellett. Pedig aztán megrágva az előzményeket, tényleg csak jókat lehetet olvasni róla, mármint a filmről, de azért a fene se gondolta nosza, hogy ebből egy ennyire jó kis mozi, élmény fog kikeveredni. Nem is kertelek tovább, olvasó, filmbuzi neked ezt biztosan látnod kell, ha valami jobbra, vagy többre vágysz, mint holmi hősökre, gagyi horrorokra, és igénytelen vígjátékokra. Itt a te helyed, csak neked következzen a rövidre szánt hangvételű kritikám, éljen.

 

Nem is nagyon kell mi másból kiindulni, mint hogy majd mindenkinek van otthon egy állata, legyen az kutya, macska vagy éppen más „jószága” , amelynek elvesztése egy hatalmas űrt hagy maga után az ember szívében, legfőképp akkor, ha az adott illető egyetlen barátja, és társa volt, az az állat. A kutya az ember második legjobb barátja.

 

"They should have told the truth"

 

Történet egy emberrel (aki özvegy), egy emberről, aki elveszíti az utolsó és egyetlen támaszát az életében, a kutyáját, akit „minden ok nélkül” lelőttek. De ő nem akar visszalőni, hanem csak egy bocsánatkérést akar hallani, egy választ a miértre…de ez nem olyan egyszerű feladat három semmirekellő suhanc esetében és a pénz ereje, hatalma ellen és felett…

 

Könyvadaptációról lévén szó, az írót nem/sem árt megemlíteni. Jack Ketchum sokadszori regényét filmesítik meg, nem érdemtelenül, s hiába, mert ha ilyen darabokkal látnak el engem, s minket, akkor bármikor fogadjuk ezeket, nem is kell kétszer mondani.

 

Ne kérem valahogy így kell felülemelkedni az amerikai népbetegségen, és kliséken. Hiába is tűnik első olvasatra, és látásra a Red egy végletekig sablonos, százszor lerágott csontú témájú filmnek, bizony a semmi új és semmi különös hiánya ez esetben nem oly zavaró, hisz a történet a maga nemes egyszerűségével hátba támad, holott jelezném, arra nem nagyon számítottam, vagy számíthattál.

Ügyesen kikerüli a bukató tényezőket, nem esik bele a csöpögős drámai kategóriába, és nem megy át túlzásba, hanem minden határon belül szépen kitölti a másfélórás játékidőt, amire mondhatni egy rossz szavam nem lehet.

Nagyon jól megtervezett, megrendezett, megkomponált darabról van szó. Amely ízig-vérig adja át nekem, nekünk a valóságot, úgy, hogy közben még a tárak se ürülnek, vagy még amerikásan se erőltetettek. Egyszerűen úgy nagyszerű, ahogy van.

 

Nem áll be a sorba tehát, hanem egy kicsit másképpen, tényleg drámaiabban viszi véghez a cselekmény alakulását. Végre egy ember, aki nem gyilkolással akarja megbüntetni a népet, hanem csak egy beismerő vallomást akar, egy bocsánatkérést akar hallani, a gyilkosok szájából. De mint az látható volt, ezzel már túl sokat kért, maga ellen fordította a gazdagok haragját, mellyel ő se tudott már mit kezdeni. Befolyásos szülők ellen nehéz felvenni a kesztyűt.

 

A Red legnagyobb ereje bizony a drámaiságában rejlik, tehát magában a műfajában sikerül elérnie a hatást, amiben nem sokszor van részem, úgy általában. Vannak kifejezetten igen jó, sőt nagyon jó snittek, melyekre büszkén emlékezhettek majd vissza, ezek közé tartozik, a múlt emlékképei, vagy az utcán történt fiaskó eseményei. Ami kiváltképp elnyerte tetszésemet, hogy, ahogy haladtam előre a cselekmények viharában, úgy lettem okosabb a másfélóra alatt, a múltról, a kutyáról, és főhősöm szomorú történetéről. Ez ilyen kétszálú dolog (múlt-jelen), csak puritán módszerrel. Nekem tetszett.

 

A színészi játékra nem lehet panasz. Brian Cox-ot eddig vajmi kevésszer láttam, de ez egy jó alkalom volt arra, hogy megmutathassa nekem, mit is tud. Mert hát az alakítása úgy ahogy van tökéletes. Mellette még Tom Sizemore-t emelném ki, aki ugyancsak profi mód hozta a gazdag ficsúr és egyben kegyetlen gyilkos kölök apja szerepét, mintha ráöntötték volna, most komolyan…És azért a mellékszeplőkről se lehet elfeledkezni…. Neveletlen kölkök, és az alma nem esik messze a fájától visszájára alapon neveletlen szülők. 

 

Gyengeségekről szólva, talán csak a szerelmi szál erőltetése és egy-néhány lassúbb periódus váltakozása róható fel. Valamint a befejezés volt olyan, amilyen, egy kicsit kevés, de azért ez is szerényen lezárta az addig történteket. Olyanra sikeredett, nah. Minden nem lehet tökéletes, ugye.

 

- Suppose he goes and shoots the kid. What then, Clarence?

- He ain't gonna do that.

 

A képlet ez esetben is adott: minden, ami egyszerű, az nagyszerűnek hat és tűnik, és ez igaz a Red-re, is. Amely nyolc pontjával belopta magát a szívembe, de azt hiszem ez már eddig(re) is kiderült. Csak ajánlani tudom, meleg szívvel. A semmiből jött és győzött. Kicsit nagyon jóra sikeredett. Tessék csak odafigyelni rá, mert megérdemli!