Hogy végérvényesen pontot tegyünk a Death Note sorozat ügyének a végére, következzen az L: Change The World kritika. Tessék-lássék!

 

A legutolsó, szám szerint második részt követően, több mint 2 év telt el, ami annyit tesz és jelent a mi olvasatunkban legalább is, hogy most, ebben az évben, 2008. februárjában mutatták be a nagyérdeműnek, ezt, az utolsót, az L: Change The World-t, a harmadikat, a sorban. Amellyel lezárult egy fejezet, számukra, számunkra, mondhatni. De ne búslakodjunk, nincs miért, hisz ebben, az L központú részben akadnak még oly újdonságok és ínyencségek ezerrel, melyekről be kell számolni mindenképp e kritika keretében, csak azért, hogy felkeltsük a figyelmet egyeseknek, mindenkinek, nem csak a kelet szerelmeseinek.

 

A Death Note ezzel trilógiává (2+1, erről később) nőtte ki magát, így szépen lassan feljebb kapaszkodva a ranglétrán ostromolja a nagyokat a hármas szám bűvöletében. Eddig. Azért is eddig, mert persze nincs tudomásunk róla, de nem elképzelhetetlen egy újabb rész leforgatása, megvalósítása, bemutatása szerintünk. Na igen, az ember, aki telhetetlen. Bár a látottak függvényében el kell ismerni, hogy ennek nem látjuk, nem látnánk sok értelmét. Mert ez így volt korrekt, meg kerek úgy emberileg, mind szakmailag.

 

A záró akkordban, ebben a harmadik részben, már a címből is kiindulva L, a magánynyomozó, a mesterdetektív kerül a középpontban, ő rá fókuszálnak, nem véletlenül. Nem véletlenül, mert L hazájában egy kultfigurává, mítosszá vált, amint azt megtudtuk, és egy idő után bezony, a nagy L kultusz filmmé érett, megérett. A közönségnek pedig nem is kellett több, azonnal ráharaptak a csalira. Bár igaz, ami igaz, vétek lett volna kihagyni ezt a lépést a repertoárból. Jó húzásnak is tartjuk az ő főszereppé válását a filmben, amelyben a halállistát és Kirát kicsit a hátérbe szorítva jobban kibontakozhat karaktere, még jobban megszerethetjük, megkedvelhetjük, vagy valami ilyesmi.

 

A „körös” Hideo Nakata rendezésében látott napvilágot tehát ez az új DN mozi. Ami beváltotta a hozzá fűzött reményeinket, de némiképp mégis kisebb meglepetést tartogatott számunkra. Azzal, hogy a halállistás dolgok egy ez az egyben eltűntek, és el lettek felejtve. Csak pár snitt erejéig térnek vissza a régi emlékek és szereplők, azonban be kell látni, hogy ez már nem az anime, ez nem része annak, ez már nem az első kettő, ez különbözik attól, de nagyon. Ez valami új, ez valami más. De ennek ellenére egy rossz szavunk nem lehet. A két halállistás rész és e között talán csak L karaktere, és hátralevő napjainak száma egyezik, a többi az már egy külön történet, ami köszönő viszonyban nincs azokkal. Bár mint mondottuk, ez nem baj, sőt…

 

L-t, még utolsó napjaiban is, egy feladat várja, ami sokkal nehezebb lesz, számára, minden eddiginél. Segítségére van két gyerköc, egy zseni kisfiú, és egy orvos leánya, akikkel együtt próbálja megmenti a világot, mert egyedül ez még neki sem sikerülhet. Hisz ellenfelei egy biofegyverrel szeretnék megfertőzni a világot.

 

A Change the World is hosszú, kétórás játékidővel rendelkezik, amely igen is megbosszulja magát, sokszor, nézés közben. Az alapsztori ebben az esetben már nem nevezhető, titulálható agyafúrtnak vagy jól kitaláltnak. Mert minden harmadik filmben vírusok támadnak meg minket, ami ellen nincs ellenszer, ugye. Aztán mindig ugyanaz lesz a vége. Azonban ez és a jól megszokott darabok között a különbség az, hogy itt azért keverik a dolgokat rendesen, és jobban a karakterekre építenek. Na igen, ez a kelet varázsa, ahogy azt már elsütöttük jó párszor. És hiába is próbálnánk itt klisés jelzőkkel élni, valamiért nem engedi szívünk, mert olyan jól megkomponált történetről van szó, amibe "bele-belecsempésznek" a készítők egy kis izgalmat, egy kis akciót, egy kis drámát, amitől aztán tényleg foghatjuk a fejünket.

A mozi legkirályabb pontjai, élményei közé tartozik a kezdés, az első félóra, melyben szépen ugrálva az egyes idősíkok között, látjuk, láthatjuk egyszer a múltat, a Kirát megelőző történtektől kezdve, a jelent a naplós fejleményekig, és a vírus elterjedéséig. Szépen oldották ezt meg, nagyon ínyünkre volt. Aztán kicsit visszaveszünk a tempóból, és szépen csordogálunk a cselekmények viharában egészen a végkifejletig. Amiből kihozták a maximumot a készítők, már amit tudtak és lehetetett. Annyira mindenképp elegendő volt, hogy jó emlékekkel búcsúzzunk el a Death Note-tól egy időre.

 

Negatívumként említhető itt is, hogy volt egy kis rétestésztányi időhúzás, de azért nem mondanánk, hogy unatkoztunk a játékidő leforgása alatt. Valamint a rosszak, a rosszarcok, annyira nem voltak telitalálatok. Az Isten se akart tőlük félni, vagy ne talán tán elhinni nekik, hogy ők aztán világuralomra törnek. No mindegy, azért nem megyünk át nagyon lehúzásba, mert kifejezetten élveztük a mozit. És nem mondunk új dolgot, ha ezt, az élvezhetőségi, hangulati faktort L karakterének köszönhetjük elsősorban, ő biztosítja számunkra mindezt, mindenkor s minden esetben.

 

Mert Ken'ichi Matsuyama-t, L-t, hatalmas népszerűség övezi a világ minden egyes táján, mondjuk nem véletlenül, nincs is ebben semmi meglepő. Megérdemli.

Ha ő nem lenne a filmben, akkor túlzás, nem túlzás, de fele annyit se érne a mozi. Ez az igazság, sajnos. Különösen ebben a részben kap nagyobb szerepet és hangsúlyt az ő jelleme, jellemábrázolása, abból kifolyólag, hogy a napjai meg vannak számlálva, ugye. De ő mit sem törődve ezzel oldja meg a bűnügyeket, világszerte. Ken'ichi Matsuyama, ezzel, alig ha nem végleg berobbant a színésziparba. S ahogy szemezgetünk az adatlapjáról, kitűnik, hogy egy újabb anime megfilmesítésében vállalt főszerepet, ezek utána nem kérdés, hogy az is nézős lesz.

 

Az L: Change the World szépen zárja le a Death Note mozik pályafutását. Bár kicsit más volt ez, mint amit az első kettőben megszoktunk, megszokhattunk, de ahogy említettük fentebb is, ez már nem a mese. Itt egy regény volt az alap, amiből aztán megszületett ez a hét pontot számláló darab. Amely kisebb-nagyobb hibái ellenére, még mindig tartja magát. Kvázi csak elkapott minket a DN filing. (a három rész együttesen egy erős hetes)

Az biztos, hogy nem döntöttünk rosszul, amikor a fejünkbe vettük a trilógia leküzdését. És csak ajánlani tudjuk mindenkinek. De legfőképp azoknak, akiknek egy kicsit már elegük van az amerikai tucatfilmekből.