Vannak, olyan esetek, amikor az embert, nem hagyják cserben az előérzetei, ítéletei. Lát és hall dolgokat, amik miatt kénytelen, akarva akaratlanul megbélyegezni egy addig - soha - nem látott filmet. Kvázi, az előzetes, vagy a plakát alapján besorolja azt, egy kategóriába, egy szintre, és csak valami véletlen folytán, vagy hirtelen felindulásból vezérelve fog csak bele, kísérli meg a megtekintést, általában.

 

A Love Guru című vígjátékkal akadtak (ilyen) is problémák bőven. Elég indok volt ez, az embernek, a nézőnek, a kritikusnak, hogy magába nézzen, a szívéhez, a fejéhez kapjon, és azt mondja, a fejét lesütve, ezt el kell kerülni, jó messzire. Hisz a kritika szidta, mint a bűnt, míg a hinduk tiltakoztak ezerrel, hogy gúnyt űznek, mármint a film gúnyt űz a vallásukból. Mondani se kell, a film be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, azaz alig termelt valamit, hiába Jessica Alba hastánca, vagy ex- Austin Power kiválósága, ez mind kérem szépen, édes kevés volt a megváltáshoz, vagy inkább a nevetéshez, a szórakozáshoz elsősorban.

 

Az ember, azonban, nem mindig hisz a szemének, és a fülének. Vagy tovább ragozva nem akarja, hogy becsapják őt, a látottak, és lerombolják azt a túlzott nagy lelkesedését a negatív visszhangok, utóhangok, élmények. Lásd nem minden arany, ami fénylik. Ezért kapja meg a legtöbbje az egyszeri és soha vissza nem térő esélyt, lehetőséget, odafigyelést, tőlünk. Ám hiába, itt szó nincs, szemfényvesztésről.

 

A történetről nagyvonalakban annyit, hogy gurunk, aki Usából került Indiába, majd mindenki kedvence. És most új feladatot kap. Mégpedig egy hokicsapat sztárjának a szerelmi ügyeit kell elsimítani, amilyen gyorsan csak tudja, mert annak bűn rossz teljesítménye hatással van az eredményekre, s a csapatra. És ezt, ugye, nem engedheti meg magának a vezetőség. Ezért, ismételni tudjuk magunkat, felkérik a szerelem gurut. Aki még nagyobb hírnév nevében és fejében el is fogadja az elsőre könnyűnek tűnő házi feladatot…

 

Nem akarjuk húzni az időt, és az olvasók idegeit. Nem kertelünk, s nem habozunk, ez most nem jött be. Nagyon nem. Egyszóval rossz lett. Nagyon rossz. Röviden ennyit. Bővebben a történet is - már - elég idétlennek, erőltetnek, hathat, tűnhet, és ez már az első percektől kezdve látszik, érződik. Egyszerűen hiába, valamiért, valami ok folytán nem kapott el minket a hangulat szele. Tök közömbösen, mint egy előadást hallva, hallgatva ültük végig a másfélórát, sajnos. Néha áll csak mosolyra arcunk, bár ez ebben az esetben, egy kicsit ferdítés, és túl nagy szó, de leginkább szörnyülködtünk, majdnem, hogy sírtunk a látottaktól, azok miatt.

 

A vígjáték faktor itt egy percre se működik, normálisan,  úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Ahogy mondottam imént, pár sorral feljebb, van pár poénnak nevezhető jelenet. De tényleg a kezünkön meg tudjuk számolni azoknak az összességét. Itt is hódít, előtérbe kerül, a sok fingós stb… erőltetett poén. Hiába, tényleg észrevehetnék, hogy manapság ez már nem trendi. Na ja.

És mivel a saját mi kis ismeretünk szerint, a humornak kell szolgáltatnia elsősorban a hangulatot egy vígjáték esetében, kapcsán, így nem mondunk újdonságot, hogy néha már unalomba fulladt az egész. Mármint a történet, ami folyt előre és előre, nem a végtelenbe hál’ Istennek, de kiszámíthatóan, teljesen érdektelenül. Ez van, ezt kell szeretni. Vagy mégse?

Itt még a zene se, vagy képek se tudnak levenni minket a lábunkról. Nincs mit dicsérni, és ez szomorú.

 

Mike Myers az ex Austin Power megpróbálja a lehetetlent. Azaz a finoman szólva gyengének tűnő, az is, forgatókönyvből kihozni a maxot. Játssza és csinálja a dolgát. Guruként tisztességgel helytáll. De semmi több. Sokkal többet ki lehetet, volna hozni az ő karakteréből, kár érte. Így legfeljebb két-három napig emlékezhetünk csak a fejére, aztán a feledés homályába merül, kerül mindörökké.

Akire azonban emlékezni fogunk, bizonyára sokáig, az Jessica Alba lesz, igen, a kedvencünk. Tény, hogy az ő neve, szereplése, szerepeltetése sokat nyomott a latba a megnézés okán, ám hiába. Valahogy ez a vígjáték dolog nem jött be, és nem jött le, nekünk, az ő szemszögéből nézve. Eléggé leszűkülnek szegény Albának a lehetőségei, és opciói a filmes műfajokat tekintve. De érjük be annyival, hogy láthatjuk, és ez minden egyes percét megéri a mozinak.

Van itt még a színésziparba törő, beugró ifjú „tehetség” Justin Timberlake, akinek a játéka nagyon felesleges volt, de nagyon. Van mit, és lesz mit csiszolni a filmes karrierjén, annyi szent.

 

Nálunk be se mutatták, mutatják a mozikba. Jól teszik. Gondoljuk, hogy egyből a polcokon kap majd helyet. Jó lesz az neki, mi azt mondjuk. Bár mi a szavunk, kritikánk sem szent senki számára, mégis inkább óva intünk mindenkit a Love Guru-tól. Tudjuk-tudjuk, hogy embere válogatja a vígjáték fogyasztóiparát, de akkor is ez messze elkerülendő. A pontszám végül is egy hármas, Alba kisasszony nélkül, ez bizony kettes lett volna. Ha nevetni vágysz, és akarsz, akkor ez itt, ez neked, a Love Guru nem a legideálisabb és megfelelőbb megoldás. Azonban a választás a te kezedben van…