Van egy hely, az erdő közepén, messze mindentől, ahol a Spiderwick család birtoka, s háza fekszik. Elhagyatottan, üresen, csak arra várva, hogy végre valaki(k) benépesítsék azt zajaikkal, mozdulataikkal. És ez a várva várt nap is eljön egyszer, hisz megérkezik egy család, a család, akik, nem mellesleg a már nem élő spiderwick famíliának a leszármazottjai, s akik komolyan gondolják abbéli elhatározásukat, hogy ők aztán hátrahagyva, meg elmenekülve a nagy és gonosz várostól egy ilyen szép kis nagy házikóban fogják eltölteni napjaikat egy jó ideig biztosan. Az új lakokról annyit érdemes megemlíteni, hogy csonka családról lévén szó (lásd: apuka rossz fát tett a tűre) 3 gyerkőc és egy anyuka vág neki az új életnek, kihívásnak és ismeretlennek, amit a beköltözés pillanatában még nem is sejtenek. Szépen, lassan magukévá s otthonosabbá teszik az ódon házat, melyben az anyukán kívül senki, de senki nem szeretne egy percnél, vagy napnál is többet eltölteni, hiába a sok méz, és egyéb nyalánkságok, az amúgy is pillanatnyilag elég rossz alapokon álló családi „intézmény” és összetartás egyre jobban azt érezteti, hogy itt újabb költözés van a láthatárón, és a napirend(b)en.

Azonban a ház az új jövevények érkeztével el kezd újra „élni”. Amit először a legkisebb kisfiú vesz észre (ne már a legnagyobb, ugye), akinek határtalan fantáziája bontakozhat ki, azután miután hall furcsa dolgokat, és nyomozásba kezd egyedül - senki nem hisz neki - a titok nyitjának kiderítése érdekében. Jelentjük az expedíció sikeresen eléri célját, ne tovább még ennek jóvoltából megismerkedhet a ház egyik törzslakójával, egy hobgoblinnal.Majd az ő felvilágosítása által képet kaphatunk a házon belül és kívül élőkről egyaránt, akiket saját szemünkkel nem láthattunk.

Talán még most is minden a legnagyobb rendben zajlana ott a Spiderwick házban, ha a gyermeki kíváncsiság nem sodorta volna bajba a ház lakóit, s magát, és családját, miután sokszori tanácsra és felszólításra fittyet hányva, kinyitja a könyvet, amelyet nem nagyon szabadot és kellett volna. De mi csak dicsérhetjük főhősünket e tétéért, mert e nélkül sztorink és filmünk mit sem ért volna. Tehát az eset konklúziója, hogy ne higgy senkinek, és ne tartsd be a szabályokat, mert úgy tudsz egyről a kettőre jutni.

 

 

***

 

Kaland fantasys, klisés könyvadaptáció a Spiderwick Krónikák című film, szerintünk. A film nem csak egy kötet tartalmát öleli fel, tehát ezáltal sokkal, de sokkal több mindenhez juthatott hozzá a filmnéző, abban a bizonyos másfélórában. A film alaphangulata egész szépen kirajzolódik már a kezdéskor, mely nem is veszít nagyon értékéből, lendületéből a végfőcím megjelenéséig. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is kell a körmünket lerágni, vagy a szemünknek kiesni a látottaktól, halottaktól, mert olyan hű de új dolgot, ez a mozi sem ígér és mutat be nekünk. Elvégzi azt a feladatot, amit el kell végeznie, belecsempész egy kis történet szálat, gyerekeket, szerethető és nem szerethető figurákat, valamint egy bölcs mondást: ne nyisd ki a könyvet, amely a kulcs jelen esetünkben, ami mindenkinek kell. S amit a rosszak meg akarnak szerezni.

Nagyon nem akarom húzni az időt, ezért összefoglalnám, hogy egy egész jó kis, talán többestés darab ez. Melyben felvonultatnak jó pár fantasys lényt, a hobgoblintól, a trollón át, a griifig (magdárig). És ezzel nincs akkora probléma, értem ezalatt a „kinézetet”, de talán a szívünk sajog, és az egyik szemünk sír, mert többet ki lehetett volna hozni belőle, több meseszerű figurával, kicsit több izgalommal, és rövidebb felvezetéssel, meg ilyen hasonló dolgokkal.

A gyerkőcök elég normálisan teljesítettek. Mindenki hozta azt, ami megkívánt a forgatókönyvben (könyvben) jól megírt karaktere. De semmi extrát nem préseltek ki belőle, bánatunkra. David Strathairn epizódszerepe számunkra azért jó élmények közé tartozik. Talán többször is fel kellett volna tűnnie, de ezt nem nekünk kell eldönteni, és meghatározni, mert hát nem voltunk ott.

A film elmondottak tükrében kellemes kis kikapcsolódásnak nevezhető. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy egy percre is unatkoztunk a Spiderwick krónikák képkockái alatt. De mégis hiányzott belőle valami több, ami által jobb és másabb is lehetett volna. De ne akarjunk teljesen ítélkezni a darab felett, mert a zene, a mesés lények, a történet úgy-ahogy rendben volt. Szóval egy hetest adunk ennek a gyerekfantasynak, melyről megint csak nem lehet kideríteni pontosan, hogy 12 alatt vagy felett lehetett rajta jobban szórakozni. Mi élveztük, és szeretnénk majd egyszer viszontlátni, most azonban irány nyissuk ki a Spiderwick köteteket ezek után már csak a kíváncsiság faktor miat is.