Egy újabb animációs mese, ami a Dreamworks égisze alatt látta meg a napvilágot, és amire sokan már a plakát vagy a trailer megtekintésekor azt mondták, mondhatták, hogy köszönjük, de nem kérünk belőle. Hiszen a legtöbben továbbra is a pixaros munkákat várják, jelen esetünkben a Wall-e- t, mely elég rendesen ott lehet a csúcson, elég csak az ezelőtti évből kiindulni. De maradjunk ennél, amely a robothoz képest talán aranyosabb és kedvesebb figurával próbálja levenni a lábáról a filmnéző közönséget, az pedig nem más mint egy panda.
---
Igen a panda, egy panda, aki kiválasztott lesz, és feladata, hogy megvédje a tekercset a börtönből kiszabaduló hóleopárdtól. Mondhatnánk és alattomosan megjegyezhetnénk a bajszunk alatt, hogy voltaképpen ez a kung fu-s filmek animációba öltözött változata szerethető álatokkal megspékelve.
A történettel úgy igazán az alapvető problémák merülnek fel, ahogy az már lenni szokott az utóbbi időben, hiszen a cselekmény előrehaladtával, vagy akár már az ismertető elolvasásával is egyértelműen megfogalmazhatunk magunkban egy igen erős alternatívát a befejezéssel kapcsolatban. Amit úgy igazán nem is szabad(na) ebben az esetben felróni, már csak meséről lévén szó ugye. Míg a kezdés elég rosszra sikeredett, alig vártuk, hogy pandánk ott legyen fent a hegyen, a sárkány harcosaként.
A film jó pontjai közé tartozik nálam, hogy nem akar jó nagy adag mondanivalót a nyakunkba önteni, hanem szépen, még ha kicsit ismerősen is, de haladunk előre az események „áradatában” és nem akar a kicsi, meg ne adjuk fel és sorolhatnám hasonszőrű bölcsességekkel élni. Csak egy kis kicsivel. És ez nekem jobban is bejött, mint az ezelőtti a Mézengúz.
Amint az említettem panda a főszerepben, akiről nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, már csak a cím tanulsága szerint is, hogy meg kell tanulnia „kungfuzni”. Eleve abszurd elgondolás az ilyen, de a múlt évi patkány főzősdi után, azt hiszem már semmin nem lepődünk meg. Főhősünk egy nagyon aranyos karakter, akinek legnagyobb előnye, hogy kicsiknek és felnőtteknek is egyaránt közkedvelt kategóriát súrolja, és előnye hogy nem a semmiből lett ő a kiválasztott, hiszen álmában már sokszor eljátszott a harcművészet gondolatával. (ellentétben az ilyen témájú filmekkel)
A film így nem esik át nagyon a ló túloldalára, holott minden veszélye fennállt ennek a lehetőségnek, de mégis a befejezéssel nem volt úgy akkora gondunk, mint anno a Hortonban. Nem volt túl csöpögös (csak néha), úgy ahogy az egész sem volt az, bár igaz pengeélen táncolt, de hát ez Amerika kérem szépen.
Vígjátékot csodálhattunk meg elsősorban a kb 60 perces játékidő alatt az ismertetők tanulsága szerint. Hát nagyon nem volt mitől röhögő görcsöt kapni, bár nem is akartunk, de nem is számítottunk rá úgy igazán. Voltak nagyon erőltetett jelenetek, melyek sajnos néha nagyon betettek az addigi jó részeknek, de azért állíthatjuk, hogy a Kung Fu Panda egy kis hangulatos darab, amelyből csak néha-néha zúdul ránk egy nagyobb poén, mert inkább a karakterek ügyetlenségére akarja felhívni a figyelmünket, és akarja azzal elérni szimpátiánkat, és nevetési képességeinket.
---
Az imdb-n számomra kicsit nagy meglepetéssel a film nyolcas osztályzatnál stagnál, ami annyit jelent így madártávlatból visszagondolva az eseményekre, hogy nem igen láthattunk egy rossz darabot, vagy nem igen fog látni rosszat az, aki a Pó-t (nem Olaszországból jött) a pandát választja egy estére. Mi csak annyit fűzhettünk hozzá, hogy kellemesen csalódtunk, annyi biztos, és nem tudunk nem adni rá a képvilága, szerethető karakterei, zenéi, kisebb poénjai miatt egy ötöst, mint pontszámot legalább, amely az utóbbi animációs meséket számba véve nagyon is dicséretes pontszámnak nevezhetünk.
