2079-ben járunk. A Föld már több mint egy évtizede háborúban áll egy földönkívüli erővel. Spencer John Olham ünnepelt tudós a kormányzat szolgálatában és legutóbbi munkája a bolygó megmentésének ígéretével kecsegtet. Ám élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Azzal vádolják meg, hogy földönkívüli kém, és egy csapásra országos embervadászat célpontja lesz. Olhamnek kettős problémával kell szembenéznie: igazolni tudja-e időben személyazonosságát a titkos-rendőrségnek ahhoz, hogy segítsen az emberiségen, és képes-e bizonyítani személyazonosságát saját magának.

Értékelés  

 

Először is szögezzük le, hogy Gary Fleder nem olyan kaliberű rendező, aki eléggé meg tudott volna felelni az elvárásoknak egy Philip K. Dick novella kapcsán. Azonban egy rokonszenves sci-fi akciófilmet tett le az asztalra. (Kicsit hasonlatos a Különvéleménnyel, attól messze elmarad, persze emiatt nem kell szégyenkezniük az alkotóknak, hiszen nem volt annyi anyagi forrásuk, mint Spielbergéknek.) Kiemelendő még a stábból a zeneszerző, Mark Isham. Munkája révén közelebb kerülhetünk Olham belső vívódásához.

A film elején főszereplőnket a Hathaway (Vincent D’Onofrio), titkos-szolgálat őrnagya kapja el. Be akarja vallatni vele, hogy kentauri kém, egy humanoid robot, genetikus kiborg. Csodával határos módon Olham (Gary Sinise) megszökik, azonban egy tűzpárbajban véletlenül legjobb barátját (Tony Shalhoub) is lelövi. Mivel telenyomták mindenféle drogokkal, ezért képzelgések törnek rá. Feleségéhez (Madeleine Stowe) akar eljutni a kórházba, bebizonyítani valódi személyazonosságát, rácáfolni a vádakra. Azonban a sötét, veszedelmes burkon kívüli utcákon rengeteg szegény és bűnöző tengeti életét. Olham útja révén megismerkedhetünk az alsó rétegek nyomorával. Főhősünk találkozik egy jóindulatú feketével, Cale-lel (Mekhi Phifer), aki vállalja, hogy visszavezeti a kórházhoz. Felesége ugyanis doktornő, így őáltala gyógyszerekhez juthatnak. A gettóban ugyanis nincsen elég belőle, erre fel érthető Cale segítőkészsége. Útjuk során azonban egyre inkább baráti viszony alakul ki kettejük között, hiszen egymásra vannak utalva.

A történet a kórházi eseményekkel jelentősen felgyorsul. Rohamosan haladunk afelé, hogy megtudjuk, kinek is van igaza: A titkos-rendőrségnek? Ez esetben Olham valóban egy robot, aki merényletet kísérelne meg a kormányzó ellen. Olhamnek? Akkor viszont tévesek a vádak, és hibás az elfogott kentauri halállista. A fordulat a film végén mindent vivő.

A filmben nem kapunk képet arról, hogy a kentaurik hogy is néznek ki, de ez nem is érdekes. Semmit nem von le a mozi értékeiből. A fényképezésre és a vizuális effektusokra (vagy inkább azok hiányára) lehet azonban panaszunk. A fényképezés szó szerint halvány. Feltűnő a színek hiánya, ez még jobban szemlélteti, hogy bizony egy alacsony költségvetésű filmet nézünk éppen. Nem teljes ezek miatt a sci-fi érzetünk. Inkább egy krimi-akciót láthatunk sci-fi köntösbe bújtatva. A novella mindössze pár oldalas, azt tuningolták fel akcióval, töltötték meg egyéb eseményekkel.

Gondolataimat egy Einstein-idézettel szeretném zárni, mely a filmben is elhangzik: „Csupán két dolog végtelen: az univerzum és az emberi butaság. Én az univerzumban nem vagyok biztos.”

A szereplők:

Gary Sinise játéka megfelelő, remekül éli bele magát az üldözött, étségek közt gyötrődő tudós szerepébe. Madeleine Stowe nagyon csinos néni, többre itt most nem is nagyon volt szüksége, csak mellékszerep az övé. Egészen a végéig, ahol ő is kulcsfigurává avanzsál. Külön megdicsérendő Vincent D’Onofrio, aki sokadik rosszfiú-alakítását hozza hiba nélkül. Kisebb szerepeket alakíthatott még Tony Shalhoub és Mekhi Phifer, akikre szintén nem lehet panasz.

Pozitívum:

Történet. Színészi játék. Fordulat.

Negatívum:

B kategória. Fényképezés. Akciójelenetek.