Gyávák és hősök
/2007/
Eddig csak rosszat hallottam az ismerőseimtől erről a filmről. Politika, Közel-Kelet, USA. A közelmúltban jó pár hasonló témájú filmmel találkozhattunk. (Már talán egy picit csömörünk is lehet tőlük.) Nagy nevekből nincs hiány, már csak miattuk is meg kéne néznem, gondoltam. Hát megnéztem a filmet, és kellemesen csalódtam. Nézzük a neveket: A forgatókönyvet A királyságot is jegyző Matthew Michael Carnahan írta. A rendezést Robert Redford vállalta, aki ellátta a produceri teendőket is, sőt az egyik főszerepet is eljátszotta. Főszerepben még Meryl Streep és Tom Cruise (ügyvezető producer is). A film három szálon zajlik: az egyik sztori Dr. Stephen Malley, az idealista egyetemi tanár története, aki megpróbálja lebeszélni az egyik diákját arról, hogy abbahagyja a tanulmányait. A másik szál Dr. Malley két korábbi tanítványát, Ernestet és Ariant követi, akik beálltak professzionális katonának, és Afganisztánban harcolnak, a harmadik szál pedig egy szenátornak, Jasper Irvingnek és egy politikai újságírónak, Janine Ruth-nak az afganisztáni háborúról folytatott vitáját mutatja be. Sokakat riaszthatott el Redford rendezése és a film három különböző síkú folyása. Nekem viszont tetszett. Tulajdonképpen ugyanazt a témakört rágják körül más-más szituációkban. Vajon érdemes-e belevágni a biztos kudarccal kecsegtető háborúba, harcba, bármilyen tevékenységbe? Vagy inkább el se kezdjük a harcot, fel se húzzuk a kesztyűt? Ezt mindenki eldöntheti saját maga. A film nem kíván erre minden részletre kiterjedő pontossággal választ szolgáltatni. Csupán sugalmaz, és ezt bizony remek köntösben, ízléses, igényes megvalósítással teszi. A cím nagyon jó (a magyar is), figyelemfelhívó. A hős oroszlánok harcolnak a gyáva bárányok helyett. Míg azok csak ülnek a kényelmes fotelben, nézik az épp folyó háborút, és döntenek az olyan ügyekben, melyekről gőzük sincs. Tulajdonképpen hat ember páros jeleneteit láthatjuk felváltva, ugyanabban az időben, csak különböző helyszíneken. Az első páros: Jasper Irving szenátor (Tom Cruise) és Janine Ruth újságíró (Meryl Streep). Helyszín: Washington D.C., a szenátor irodája. Ők az afganisztáni helyzetről vitatkoznak, beszélgetnek. A szenátor riportot ad, egy új stratégia bevezetéséről. Azt szeretné, ha az újságíró (saját meggyőződése ellenére) jó színben tüntetné fel ezt az új programot a közvéleménynek. Ezáltal az amerikai civilek is a háború mellé állnának. Cél a győzelem bármilyen áron! A második páros: Malley professzor (Robert Redford) és tanítványa, Todd (Andrew Garfield). Helyszín: Egy kaliforniai egyetem tanárának irodája. Ők Todd ambícióhiányáról beszélgetnek. Malley mindenképpen meg akarja győzni a diákot, hogy ne hagyja abba a politikatudományi tanulmányait. A fiú azonban korábban rájött a rendszer hibáira, megundorodott a képmutatástól. Vitáznak, mint anno az ókori görög filozófusok. Flashback-ek is tarkítják eme páros jeleneteit. A harmadik páros: Ernest (Michael Pena) és Arian (Derek Luke), a tanár volt diákjai. Nagyon büszke volt rájuk, egészen addig, míg be nem vonultak, arra hivatkozva, hogy szeretnének tenni valamit a világért. Helyszín: Afganisztán. Kudarcba fullad egy akció, ők ketten leesnek a helikopterről, magukra utalva várják a tálibokat, akik egyre csak közelednek. A két srác megsebesült, nem tudnak elmenni, a mentőegységek azonban elkésnek. Tiszteletet parancsoló a fiúk bátorsága. A szereplők: A színészi játék viszi a pálmát a filmben a forgatókönyv mellett. Redford hozza, amit illik. Mintha csak rá szabták volna a tanár szerepét. Streep sokadik remek alakítását láthatjuk. Cruise már nagyon régen kinőtte a „mosolygós szépfiú” karaktereket. Kifejezetten jól állt neki az önző, törekvő politikus szerepkör. A három nagyágyún kívül megdicsérendő még a Toddot alakító Garfield. Jelenléte üde színfolt. Ugyanakkor jelen van még Pena is, aki a World Trade Centerhez hasonlóan itt is csak egy kiszolgáltatott, sérülést szenvedett embert alakíthatott. (Szerintem benne több lapul, nagyobb szerepeket kéne kapnia, véleményem szerint.) Kisebb szerepet Peter Bergre is osztottak, szerencsére nem nagyobbat. Pozitívum: Forgatókönyv, párhuzamos szálak, színész játék, cím. Negatívum: Téma komplexitása, vontatottság. Nagyon jól tárja fel a film a politika mögötti összefüggéseket, melyeket a közvélemény nem ismerhet, hiszen a sajtó úgy táncol, ahogy a hatalom fütyül. Nemcsak a közel-keleti helyzetről szól a film, az élet más területeivel is összefüggnek a dolgok. Néhány címszó: bátorság, belenyugvás, Vietnám, akarat, közöny, tettvágy stb. Csak azoknak nyújthat a film megfelelő élményt, akiket érdekel a politikai háttér. Gondolkodásra késztető mű, szerintem jobban sikerült, mint Carnahan előző filmje. Egyszeri megtekintésre ajánlott! 8/10Intro
A sztori
Értékelés
Outro
Pontszám