Martian Child

/2007/

Intro 

Egy film, amely egyrészt felsorakozik a könyvadaptációk hosszú sora mögé, másrészt, pedig, egy film, ami elég szerény mutatókkal rendelkezik a mai napig, a bevételeket tekintve. Azaz nem egy jó előjel a Cusack rajongóknak, úgy hiszem.  

De hát akkor is, el kell, mondjuk, hogy a méltán híres Devid Gerrold sci-fi író novellájából készített mozit rendezte Menno Meyjes, míg a forgatókönyvet - a novellát alapul véve - írta Jonathan Tolins és Seth Bass.

Értékelés  

A filmet az ág is húzza. Maradjunk ennyiben. Mert ha információim nem csalnak, akkor eme alkotás úgy körülbelül november tájékán indult útjára, akkor, amikor a Fűrészt, az Amerikai Gengsztert, és pl. a Mézengúzt vetítették, így kijelenthető az a szomorú tény, s egyben igaz megállapítás, hogy sok esélye nem volt maradandót alkotni a kasszáknál. És ez sajnos be is következett, így a Martian Child hatalmas buktát könyvelhet(et) el a statisztikai adatok szerint. Azonban, ha a számoknál tartunk érdemes rátérni arra, hogy a darabot, ennek ellenére a nézőközönség azért pozitívan fogadta, gondolok itt a pontszámokra, s véleményekre (akár kritikusi szemszögéből nézve) minden tekintetben.

A sztoriról annyit megemlíthetek, hogy adva van egy megözvegyült sci-fi írónk, aki úgy dönt, örökbe fogad egy gyereket, mert úgy gondolja, hogy ez nem okozhat neki semmilyen problémát. Azonban mégis nem várt akadályokba ütközik, hiszen örökbefogadott fia a dobozból való kiszabadulása után váltig állítja, hogy ő aztán a Marsról érkezett le a Földre, hogy teljesítse a küldetését. És ez az újdonsült apának elég nagy galibákat okoz.

Ezek ismeretében, tükrében megállapíthatjuk, hogy az alapsztori nem rossz. A nem kis fantáziával megáldott Devid barátunk jó kis könyvecskét dobott össze, amiből a készítők megpróbáltak egy drámaféleséget kihozni több-kevesebb sikerrel.

Valamiért a nézés közben egy olyan érzés fog el minket, hogy ez a tipikus esete annak, miért nem érdemes filmet készíteni mindenből (lásd bukta, és lásd egyszer megnézzük, azt elfelejtjük általában, sajnos). Persze nem azt mondom, hogy rossz volt. Csak talán ez a megvalósításos projekt nem éppen a tervszerűen alakult, ahogy talán ők és mi szerettük volna. De hát amint mondottam jó volt. És tetszett. Hiába az én keserű szájízem a megfilmesítéssel kapcsolatban, ez valamiért, akkor is, bejött. És ilyenkor kár, hogy nem olvastam a könyvet, de hát közel a könyvtár, úgy hogy kölcsönözzünk. Mert a film után már rendkívül kíváncsiak vagyunk, mi lehet még tartalékban elrejtve a könyv egyes sorai között. Na de félredobva a könyv és film közti párhuzamok, és ellentétek végtelen felsorolását, nézzük akkor a tetszés miértjét.

Alapsztori, mondtam, mégis bejövős. Kiskrapek ül a dobozban, és azt hajtogatja, ő bezony marslakó. Majd megérkezik az özvegyünk, aki a fiúban saját énjét, s életét véli felfedezni, így nem lehet kérdés számára az adoptálás lehetősége. Ami késik nem múlik. Szépen haladunk előre a cselekményben, nem sietünk sehova. Így van időnk megfogalmazni oly kérdéseket magunkban, hogy a fiú tényleg marslakó vagy csak blöfföl, vagy, hogy egy ilyen sci-fi író miként tud azonosulni az apa szereppel, úgy, hogy nem egy mindennapi gyerkőcöt kap a nyakába kezdésként. De hát bekövetkezik az, ami várható volt. Szemüveges, Lucky Charmsos, naptejes, és súlyöves marslakónknak hozzá kell szoknia a normális élethez, hiába van küldetése, és hiába nem szereti senki.

Persze az amerikaiak nem amerikaiak lennének, ha egy kis szirupos maszlagot nem tettek volna oda a forgatókönyvbe, gondolok itt a válságba küzdő sci-fi íróra, aki éppen kifogyott a szavakból, vagy a Gyermek Felügyeletre, akik minden egyes lopásból hatalmas nagy feneket kerítenek.

De mégis hiába a forgatókönyv kissé egyszerűsége, mi akkor is élvezzük a másfélórás játékidőt, mert a dráma mellett, igen csak nagy szerep jut a humornak is. Elég csak kiindulni a sztoriból, és elég belegondolni az emiatt bekövetkező cselekmények sorozatába, és már fenn is lelhető egy mosoly az orcánkon. Aztán a nézés közben még jó párszor el is mosolyodunk, és ez jót tesz a nézésnek, hiszen vannak pillanatok, amikor majd megáll az élet a film körül, és vársz a következő képkockára, történésre. Vannak hullámvölgyek, mindent összevetve, de a legnagyobb a végkifejlet számlájára róható fel. Mert az elég gyengére sikeredett. Többet vártunk, azt hiszem. De egy ilyen szórakoztató kis darabot, alig ha lehetett volna más befejezéssel illetni, de legalább megpróbálhatták volna. Szerintem.

Amit még kiemelnék, az a zene, ami sokszor sokat javít közérzetünkön. Tetszett az, amit hallottunk, még egy hallgatást tőlem mindenképp megér.

Szereplők

John Cusack, az apa szerepében tűnik fel újra a vásznon. És nem csalódunk benne. Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bírom a fickót. És nem is rejtem véka alá azt, hogy elsősorban ő miatta tekintettem meg eme alkotást. Nem döntöttem rosszul. Apaként jól helytállt. Nekem tetszett. Semmi különöset, extrát nem alkotott, de úgy volt jó az alakítása, ahogy volt.

Azonban a kisfiú, név szerint Bobby Coleman nagyon jót nyújtott. Nem tudom hány éves pontosan. De voltak a filmnek olyan jelenetei, amikor úgy éreztem, hogy simán lejátszza Cusackot. Jól nyomta a kiskrapek, mindenképp üde színfoltja volt az alkotásnak. Éljen.

Pozitívum

BC játéka, forgatókönyv, zene

Negatívum

történet vége, kisebb hullámvölgyek, klisék