i.e. 10 000

/2008/

Intro 

Roland Emmerich írásában és rendezésében született meg egy újabb gigászi darab, mert hát ahogy olvasni lehet, ő aztán nem szereti a kis költségvetésű darabokat, és akkor mi innen üzenjük neki az FFK bőrfoteljéből, hogy jobb lenne, ha előző kijelentését de gyorsan visszaszívná, és észhez térne. Mert, amit itt alkotott arra nincs szó, arra nincs, és nem is lehet magyarázat, és arra aligha fogok a későbbiekben majd jó emlékekkel visszagondolni. Szóval az 1 meg a négy nulla jól tükrözik a film igazi értékeit, és pontszámait szerte nagyvilágon.

Értékelés  

Az egész azzal kezdődött valamikor pár hónappal ezelőtt, megláttuk az első trailert, az első plakátot, és gondoltuk, nagyon fain lesz majd, biztos, mert hát mamutok, meg tigrisek fognak futkározni a filmben egyik percről a másikra. És régen láttunk már ilyen 10 000 éves történetet, szóval az ember már ki volt éhezve egy ilyen témájú alkotásra, amely a megtekintés után elég apocalyptos filinget nyúlt le, mindenféle hivatkozás nélkül. De erről majd később. Ott tartottunk, hogy tigrisek, meg első trailerek, amelyek kapcsán sokakban már akkor felvetődött a kérdés, hogy a mamutok akkor léteztek e egyáltalán? De utána keresgélve a dolgoknak, nem kaptam igazi válaszokat, csak ide-oda becsléseket, amelyeket néhány okos írt le imitt-amott, így leszögezhetjük nincsenek pontos információnk arról, hogy pontosan ki és mi élt akkor 10 000 évvel ezelőtt, vagy ha valaki nagyon akarja tudni, az kérdezze meg a The Man from Earth főhősét, ő biztos tudna erről bővebben mesélni.

Aztán egyre másra érkeztek a friss trailerek, meg újabbnál újabb plakátok, amelyek teljesen bevadították a népet, köztük engem is, hogy majd tényleg jó kis másfél órában lehet részünk, a Függetlenség napja, és a Holnapután rendezőjétől. Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a legelején voltak azért fenntartásaim ezzel a projekttel kapcsolatban, elég csak a holnapután abszurd jeleneteire gondolni. De hát félretettük nem tetszésünket a sarokba, és vártuk addig, amíg az első hírek szomorú kezdésről nem adtak számot. Hiszen kritikus barátainknak nem igen tetszett az, amit láttak, így jól lehúzták a cgi-vel és pénzzel teletűzdelt darabot, amelyre ezek tükrében, és ezek ellenében is kíváncsiak voltunk.

Akkor lássuk, hogy mi történt tízezer évvel ezelőtt. Ahogy írtam magával az ötlettel, az alapsztorival már van egy kis gondunk. Bár a forgatókönyv nem egy helyen nagyot esik szemünkben, így picit visszagondolva kijelenthető, hogy voltak elég merész, kicsit logikátlannak tűnő képkockák és klisés jelenetek tömkelege, de hát a sok pénz talán a CGI-re kellett. Vagy mit tudom én. Az biztos, azonban, hogy a mamutok rendkívül szépen „meg voltak szerkesztve”. Velük volt a legkevesebb a bajom. Ha már rátértünk a képi világra, akkor érdemes egy szót ejteni a tigris barátunkról, akiben hatalmasat csalódtam, mert hát vártam már a megjelenését, s mikor megpillantottam, akkor meg már az eltűnését, mert valamiért nem tetszett, kicsit túl nagy, és túl pc-s lett a cicus, vagy csak lehet nekem, csípte a szemem, ki tudja. Aztán voltak kisebb-nagyobb költői túlzások a forgatókönyvvel kapcsolatban, lásd a gyors megérkezést, a mamut megölését, a rögtönözött toborzást és folytathatnám, de senkinek nem veszem el a kedvét inkább. Maradjunk annyiban, hogy a számítógéppel megáldott képsorokba néha – néha becsúszik egy-egy apró hiba.

És akkor folytassuk a sztori szempontjából, mert hát arról még nem esett szó. A történet nemes egyszerűséggel a „visszaszerzem a nőmet bármi áron is” témát dolgozza fel és jeleníti meg, mint azt már megszokhattuk korábbról is, itt azzal az egyetlen kivétellel, hogy főhősünknek, - akinek nevére már nem emlékszem -, madarakat, tigriseket, hóvihart, meg jó pár szenvedést kell túlélnie azért, hogy újból láthassa a démonok által elrabolt kedvesét. Továbbá azzal a nem kivétellel, hogy narrátorunk minden 10 perc után benyög egy pár mondatot, az adott események tükrében, amelyek egyszerűen nem tudnak felvillanyozni minket, ezért, akár, a narrátor is felelős lehet. De őskori Rómeónkat elkíséri útjára még 3 barátja, akik mindenben mögötte állnak, ugyanúgy, mint a jósló, varázsló nagyi otthon a sátrában. Szóval elindul a keresés, a toborzás, mindenki hoz magával még egy embert, majd a befejezés úgy elrontja azt addig innen onnan összekuporgatott filmélményünket, hogy egyszerűen csak az iszonyat gyenge szópárosítás jut eszébe elsősorban az embernek a stáblista megjelenésekor. Szörnyű befejezés.

Ezzel a témával már anno a Pathfinderbe is problémáim voltak, igaz ott, kicsit másként alakult a történet, de nagyjából egy nő miatt kellett átfutnia az egész félszigetet főhősünknek. Szóval egy mindegy. A lényeg, hogy most se törték azon a fejüket a készítők, hogy mi legyen a cselekmény alapszála, amely köré majd szépen fel lehet építeni a CGI-t. Mert hát erről van itt szó, kérem szépen, elsősorban a szemünkre kell, hogy hagyatkozzunk, mind az elménkre, amelyben egész végig az a gondolat motoszkál, hogy minek kellett ezt ennyire agyon reklámozni, legalább százfajta plakátot kiötleni, és megannyi trailert bedobni a mély vízbe. Holott a készítők talán érezhették volna, hogy abban a 2 percben a túlfűtött néző már mindent lát, és azonkívül semmi, vagy csak alig valami, tudja meglepni a darab nézése közben. De hát ilyen a mai világ, azt hiszem ezt a problémát is sokszor feszegettem már, de most újból elő kellett vennem, mert ez itt annyira igaz lett.

Egy kisebb masszának lehettünk szem és fültanúi a másfél órás játékidő alatt, hiszen innen-onnan lopkodva áll össze a cselekmény, amelyre számtalan korábbi műcímet, alkotást lehet példaként felhozni, de ezt már meghagyom másnak. Leszögezhetem, csalódás volt, a Jumper mellett a második legnagyobb hanyatt esése az évnek, ez van, ezt kell szeretni, nézzük, találunk e pozitívumot egyáltalán.

Amint mondottam, azért a pénz néha csodákra képes. A CGI-re aligha lehet egy rossz szavunk, bár sokat nem értek hozzá, az biztos, hogy a mamutok bejöttek, míg a kardfogú tigris szereplése már hagy némi kívánnivalót maga után, de ez csak hab a tortán.

Amit még pozitív jelzővel lehetne ellátni, részemről, az talán a muzsika, ami még próbált valahogy némi hangulatot varázsolni, azonban hiába volt tetszetős, elég sokszor nem tudott megmenteni minket, hogy ne ásítsuk el magunkat, de sok esetben pedig már csak ő miatta vészeltük át a film gyengébb periódusait.

Szereplők

Szereplőkről sokat itt nem tudok szólni. Próbáltam utánanézni a szereplőknek, hogy egyáltalán hol hallhattam felőlük, és legnagyobb meglepetésemre a főhős, Steven Strait a Covenant-ba, meg az Undiscovered –be szerepelt régebben, na meg egy rocker bandában. Láttam mindkettőt, nem jók, énekelni meg még nem hallottam, - szóval itt se váltotta meg a világot, talán valaki mással hatásosabb lett volna az egész ügy, de igazából ezt én se gondoltam komolyan, mert hát a pénzből úgy se futotta volna a „jobbra”.

Pozitívum

Zene, és néhány jó CGIs pillanat

Negatívum

Forgatókönyv -> Klisés sztori, logikátlanság, szörnyű befejezés