Soron következő darabunk címe, a Köd, amely Stephen King és Frank Darabont nevével fémjelzett 2007es alkotás. Horror. Pszicho-thriller. Az előbb említett két nevet, alig ha kell bemutatnom a nagyérdeműnek, hiszen, vagy van olyan, aki olvasott egy könyvet legalább Kingtől, vagy gondolom van olyan, aki legalább látott nem is egy filmet Darabontól.

És egy közös van bennük, vagy inkább kettő, az nem más, mint a Halálsoron, vagy a Remény Rabjai című nagysikerű alkotások remeke. Amiknek egyszerű receptje az ő esetükben, nem más, mint az író papírra veti nem mindennapi történetét, amit a rendező nagyon pimaszul – a mű minden egyes mozzanatára kitérve, és rátérve – filmre viszi azt, hogy a publikum végre valahára kiélvezhesse régóta várt vágyait az amerikai tucat filmek mellett.

Értékelés  

Darabont tehát újból - „King” - könyvadaptációra adta fejét, mégpedig az eddigiekkel ellentétben kicsit más témájú, felfogású 100 valahány oldalas novellát vitt vászonra, szerencsénkre. Jól tette. Már nagyon nem tudunk csalódni ő benne. Azért is mondom ezt, hiszen sok művet filmesítenek meg Kingtől, de nem mindegyik éri el azt a siker jelzőt, amelyet úgy talán „elvárna” az ember. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az a nem mindegy, hogy valaki olvasta az adott búk-ot, vagy nem, mert némiképp más szemszögből ítéli meg majd a film minden apró mozzanatát, már csak a könyvvel összehasonlítva is. De hát ez egy örök probléma marad, amíg világ a világ. A lényeg, hogy sajnos nem volt szerencsém még elolvasni eme művet. Így nem tudok belemenni olyan okfejtésekbe, hogy mi volt jó, és mi volt rossz a két órás film nézése alatt és közben. Azonban annyit leszögezhetek, hogy eléggé bejövős volt. Na de kicsit megkerülve a dolgokat, meg kell említeni, hogy azért ez más volt, mint a többi. Értem ezalatt, hogy nem egy Remény Rabjai, de nem is egy Halálsoronnal egy hullámhosszú darabka volt.

Mert hát picit elrugaszkodva az előbbi kettőtől, egy teljesen más érzetű mű csapódik le bennünk, amint éppen elmúlik úgy körülbelül 10 perc. Hiszen nincs sok teketóriázás, kis idő múlva már tényleg a köddé lesz a főszerep, amely rettegésben tartja egy szupermarketben rekedt emberek sokaságát, akik megijednek attól a mondattól: hogy van valami a Ködben. És igazából lehet, hogy mi is megijedünk, de annyi szent, hogy már akkor eléri az ingerküszöbünket az a fajta gondolat, hogy mi a fene lehet abban a ködben, ha egyáltalán van valami. Szóval kellőképpen fel voltunk villanyozva és akkor a raktáros fiú egyszer csak eltűnik a köd homályában, miután az a valami magával rántotta.

Közben persze nem is kell ecsetelni, hogy számos hipotézis fogalmazódott meg a köddel kapcsolatban, az emberek részéről, akik nem csak a város polgáraiból kerülnek ki, hanem csak éppen a rossz helyen és rossz időben, a szupermarketben próbáltak maguknak némi elemózsiát vásárolni emberekkel is. Pechjükre. Na de csend és hullaszag időszaka következik, amíg mindenki azon agyal, hogy, hogyan is juthat ki élve a ködből, azért, hogy szeretteit láthassa - úgy hogy közben nem nyeli le és el az a valami. Itt és most akkor érdemes kitérni arra, hogy mindenféle embörtípus látható abban a marketben. Azaz egy kis személyiség/jellemrajz. Apa a fiával, akik egyben a köd mellett tekinthetők az igazi főszereplőknek, aztán van ugye öreg házaspárunk (kihagyhatatlanok), vannak idegenek, van egy bosszús szomszédunk (majd megértesd miért bosszús), boltvezetőnk, katonák (ők fontosak), és van egy vallásos nénink, aki minden kialakuló történést Isten számlájára ró fel. És neki eléggé komoly szerep jut azáltal, hogy prédikációival, károgásaival egyre jobban belemászik a végképp elkeseredett emberek fülébe. Akik miután meglátják és megtapasztalják a ködben lévő bizonyos dolgok nem ember szeretetét, tényleg el kezdenek hinni Mrs.nek.

Akit esetleg már nagyon furdalna a kíváncsiság, hogy honnan is szállt le közénk a nagy mist, az persze azért nem marad kétségek közt, hisz még ha egy félmondatban, egy pár másodpercben is választ kaphattunk a legelejétől izgalomban tartott kérdésünkre. És megint csak ott maradunk, ahol a part szakad. Na bumm.

Azonban a megpróbáltatások, amelyek nem csak minket, hanem főhőseinket is érintik, itt ezen a ponton nem érnek végét, hiszen a befejezés teszi fel a pontot az i-re, ami után nem is tudsz szóhoz jutni. Nem akarok spoileres lenni, annyit igazából érdemes megemlíteni, hogy a régóta említett Darabont, kicsit ismét megkuszálja a dolgokat. Amely talán egyeseknek nem nagyon nyeri el a tetszését. Azaz egy másik fajta, alternatív befejezés, ahogy azt ő kigondolta. Szó se róla, nekem ez a the end mindennél jobb volt, mondom ezt úgy, hogy az eredeti lezárást nem ismerem, csak képzeletem játszadozik azzal kapcsolatban, hogy King vajon miként zárhatta le, azt hiszem már csak azért is el kell ugrani a könyvtárbaJ És ennyi kedvcsinálónak pontosan elég is volt.

Ugorjunk is a pszicho-thriller elemek kivesézésre. Amely a hatalmas, és súlyos köd képétől indul el a kicsit furcsa kinézető dolgok megjelenéséig. Talán ez a thrilleres jelző sokkal inkább illik eme alkotásra, mint egy horroros előtag, ami hát, elég megtévesztő lehet azáltal, hogy alig merülünk el a bizonyos dolgok részletes bemutatásában, és alig kapunk véres jelenetekkel teletűzdelt képkockákat. De kérem szépen, ez a mű inkább a megfélemlítés eszközét használta ellenünk, és a többi az már csak ráadás lehetet ez által. Hiszen ahogy a semmiből megjelenik a nyomasztó köd, vagy ahogy a ködből előjönnek azok az izék, már az ember nem tudja, hogy pontosan mikor is látott utoljára ennyire lehengerlő, nyomasztó, megfélemlítő darabot. De hát nem is kell tudni erre a választ, a lényeg, hogy itt van ez, ami mindennél jobbra sikeredett és mindennél jobban tetszett. Igazából nem szeretném nagyon agyon dicsérni, de mind az operatőri, fúh azok a képek, meg mind a rendezői munka csillagos ötöst érdemel tőlem, és akkor nézzük, hogy a színészek mennyire tudták átadni a bezártság és félelem érzet feszültségét.

Szereplők

A színészek játékára se lehet egy rossz szavunk. Mindenki tette azt, amit megkövetelt tőle a darab. Talán csak Thomas Janet – től, az apától vártam volna el több játékot, különösen igaz ez a szupermarketes teljesítményére, de azért megállta helyét, még ha nem is estünk hanyatt ő tőle. Mert volt olyan, akitől igen, és ő nem más volt, mint Marcia Gay Harden, aki annyira, de annyira jól hozta a prédikáló, rikácsoló asszony szerepét, hogy néha kedvem lett volna megölni, mert már annyira idegesített. De utólag belegondolva tökéletes alakítást nyújtott, amiért hatalmas gratuláció tőle.

Pozitívum

Operatőri, rendezői munka, MGH játéka

Negatívum

Azok a lények, eléggé furcsára sikeredtek, és TJ játéka sem volt igen meggyőző