Értékelés  

Plainview szavaival élve nem kertelek, hanem kimondom, ez pokoli jó volt. Valami ilyesmire számítottam a megtekintést megelőzően, mert hát hiába nem akart az ember odafigyelni a pozitív kritikák számtalan tucatjaira, akkor is úgy ült oda, hogy magában elég magasra feltette azt a bizonyos lécet, és úgy kezdte el nézni, hogy tudta ez egy három Oscar díjas mű, tehát akkor kimondottan jól fogjuk érezni magunkat a két és félórás játékidőben, ami elég csak hosszúnak ígérkezett számunkra.

De nem unatkoztunk egy percre sem, az biztos. Sokan azzal bírálták a darabot, hogy túl lassú, de én valahogyan már kezdem megszokni ezt az utóbbi időkben elharapódzó történet vezetést, és nem kell messzire mennünk e téren, hisz ott a NVVV, vagy a JJ. Szóval aki azokat „kibírta”, az nyugodtan nekiállhat ennek is, hiába az első 10-20 perc némasági fogadalma, amikor jóformán nem is hallunk egy árva szót sem, akkor is volt ami lekötött minket, lásd majd a későbbiekben színészi játék, fényképezés vagy a zene csodálatos mivolta.

És tényleg a film első harmada iszonyat tetszett. Annak ellenére, hogy fél füllel már hallomásból értesültem a nem túl gyakori párbeszéd váltakozásokra, és beszédekre, az a már említett kezdés nálam ütött mindent. Rég láttam ilyen jó startot, amiben minden fecsegés, locsogás híján ennyire magával tudja ragadni a nézőt, amint egy ember minden erejével próbál olajat keresni, „feltárni” valahonnan, és valahol, ami hosszas bevezető után szerencséjére vagy nem szerencséjére megadatik neki.

Ám azonban ez az olajprojekt csak egy apró szál a történet előre haladtával. Hiszen az olajon kívül, vagy közvetve sokkal komolyabb problémák, és üzenetek láthatóak, s hallhatóak a nézés közben. Elég csak a gyermek szerepéből kiindulni. Akiről majd végig tudjuk szomorú „családi állapotát” és erre rá, még egy baleset is sújtja, amely megváltoztatja az addigi mindennapjait, és kapcsolatát édesapjával, Danielllel, aki úton útszélen azt hangoztatja, hogy a család mindennél fontosabb, egy érték, amit meg kell becsülni. Ne tovább az emóciós kötelék, az apa-fiú kapcsolat fontosságát, elsőbbségét érzékeltetik velünk a készítők, és annak minden egyes mozzanatát, átalakulását az újabb események színre lépésekor. Amik néha igen csak 180 fokos fordulatot vesznek a történet cselekményében.

Tehát továbbmenve a film igazi mondavalóinak felsorolásában, a kapzsiság, ravaszság és a pénzért dúló harc meséjét, fejezetét kell külön kiemelnünk. Amelyeket talán nem is kell bemutatni nem csak a mai embernek, hanem a filmnéző közönségnek sem, hisz egy dobozra való alkotásokat lehet összegyűjteni, amely ennek a problematikáját állította a középpontba. De megint jön egy közhelyes megoldás tőlem, ez más volt, mint a többi. Elég csak már az alapsztorira gondolni: az olajvállalkozó, kereskedő álma, meggazdagodása című ötletre, amelyből mostanság nem nagyon láthattunk érdemi alkotást, szóval már csak ezért is piros pont PTA-nak, hogy ezt feldolgozta nekünk, hogy ezt a könyvadaptációt vászonra vitte nem hiába. És hát ez a kapzsiság és ravaszság is valamennyire ismerős kiindulva akár mai, vagy akár az akkori világból, nos hát akkor leszögezhetjük, nem egy mai „probléma” ez kérem szépen, a társadalmunkban. Zárójelben megjegyezném ilyen emberek mindig is lesznek. De visszatérve a darabra, és a fő problematikákra, a szemünk előtt láthatjuk, ahogy egy pénzéhes ember, tör fel egyre feljebb és feljebb ranglétrán, majd amikor elérkezik a legfelső fokhoz, már semmi nem elég neki, mindenben csak a pénzt látja maga előtt megjelenni. Hiába a család iránti elkötelezettsége, vagy inkább annak hirdetője, nem kis idő múlva a pénz legyőzi a családot, és egyre nagyobb szakadékokba zuhanva süllyed a mogorva, érzelemmentes élet felé, amely részeként fiát elhagyni kényszerül, de később ismét csak a pénz által vezérelve visszatér hozzá.

Nagyon sok dolgot el lehetne még regélni az előbb említett, és kivesézett mondanivalókból, ám arra talán még kettő poszt is kevés lenne. Ezért ugorgyunk egyet, és nézzük át egy mondatban, miként is vélekedünk a film egyes periódusairól. Igazán jól összerakott fejezetek, események követik egymást, amelyek közül aligha lehetne egy rossz képkockát is megemlíteni. Brilláns. De ha mégis meg kell említenem egy részt, akkor a kezdést, és különösen a fiúval való beszélgetéseket tudnám felhozni, bár azért emlékeinkben még mindig él az olajkút felrobbanása, vagy a gyülekezetbe való keresztelkedés mozzanata. Fenomenális. Pont.

Nézzük akkor a kiegészítőket, zene, fényképezés. Hát a fényképezés, és az operatőri munka mind-mind megérdemelte az Oscart, be kell vallani. Mert hát mindenki tudja a Jesse James fényképezése nálam vitte a prímet, de hát egy ilyen tájbemutatásos képkockák elérték a céljukat, maradjunk annyiban erős volt a mezőny, megérdemelte, de szívem szerint azért odaadtam volna a JJ-nekJ

Aztán a zene, ami megint csak hibátlan. A film minden egyes részéhez, jelenetéhez a megfelelő „hangalátétet” választották ki, a Soundtracket beszerezni de azonnal, hiszen hallhatunk itt mindenféle hangszert, amelyek igen csak frusztráló, nyomasztó érzést váltottak ki az emberből, ha még a látottak nem érintették volna meg.

Szereplők

Daniel Day-Lewis bámulatos játékának lehettünk szemtanúi. Leírhatatlan mennyire kiválóan teljesített a vásznon, s a filmben. Minden díjat megérdemelt, az év legjobbja annyi szent. Káprázatos. Kifogytam a dicsérendő szavak repertoárjából. Elnézést.

Aztán kiemelném még Paul Dano játékát, akiről most így nézem sok szó nem is esett az értékelés során. Pedig neki is, az ő karakterének is fontos szerepe volt a darab nézése közben. Na de mindegy, az legyen elég belőle, hogy meglepetésemre kitűnőt nyújtott. Jól hozta a vallásos vezért. Remek volt. Anno még a Család Kicsi Kincsében lehetett látni, és gyönyörködni játékában, bár ez a túlzás, mert nem is szólalt meg úgy igazán akkor. De mégis úgy látszik azzal ott megalapozta a jövőjét, és nem is bánjuk, hogy itt szerepelt, vagy nem is bánnánk, ha találkoznák még vele a továbbiakban is.

Pozitívum

Forgatókönyv, rendezés, operatőri munka - fényképezés, zene, DDL és PD játéka

Negatívum

-