Értékelés  

Lássuk akkor, hogy miért is tetszett nekünk is eme alkotás oly annyira. Igen, tudom, hogy elég nagy feneket kerítettek ennek a dolognak, értem ezalatt, a mindenki dicséri kommenteket, s álláspontokat, de hiába ha meg is érdemli, így van ez rendjén. Mert hát mégis csak a semmiből jött, látott, győzött. Vagy mifene. Senki nem gondolta komolyan az elkészítést követően, hogy ez majd ennyire be fog érni. És hogy ennyire ott lesz a topon. És jól mondom senki. Elég csak az Oscar díjátadó gálára emlékezni, amikor kimondták a nevét a darabnak, a főhősök nem akarták elhinni, hogy oda, keresztbe meg vissza verték a bűbájos dalokat, amelyekből nem egy, hanem három is ellenfele volt a legjobb betétdal zenei kategóriában. De nyertek. És megérdemelték. Miért is?

Nincs itt kérem semmi hiba. Noha egy tök pofonegyszerű alapsztorival állunk szembe, mégis valamiért jobban megérint, jobb hangulatot araszt, az ilyesfajta „hálivúdi” alkotásoktól. Amelyek ebben az esetben jobb ha elrejtőznek a fal mögé, a szőnyeg alá, mert szó szerint sárba lettek tiporva az ő nevükkel fémjelzett romantikus, meg musicalas darabjaikkal. Hiába a Sweeney Todd, Hajlakk (amelyek nálam igen csak szép pontszámot tudhatnak magukénak) vagy mit tudom én, sorolhatnám, szóval hiába, a közelébe nem érnek ennek az alkotásnak.

Na egy kisebb elidőzés után térjünk vissza oda, hogy egyszerű történet, de mégis van benne valami, ami plusz, ami megfogja az embert, és nem ereszti el. Lehet itt gondolni, a szereplők játékára, akikről majd később bővebben, lehet gondolni a zenére, lehet érteni ezalatt a nemes egyszerűséget, szóval minden lenyűgöző volt számomra. A történet minden egyes része jól megkomponált érzést kelt, holott tudjuk, miből, s mennyiből készült is el, fel is tehetjük magunkban azt az ironikus megjegyzést , hogy a pénz nem mindig minden. Néha a brutális összegek igénybe vételekor nem születik olyan remekmű, mint például ezt itt szemügyre véve. És a pénz nem minden. A darab során ez, egy picit másként csapódik le. Főhősünk gitározik, meg porszívókat javít, hogy azért meg tudjon élni, és hogy a zenéjének tudjon hódolni minden egyes újabb nappal. Vagy elég csak a cseh leányzóra gondolni, aki ugyancsak anyagi problémákkal küzd, de mosolygósan, pozitívan tekint előre a nagyvilágba, zenélés világába. És amikor összetalálkozik a két idegen, már tudják legbelül, hogy egy hullámhosszon vannak, nemcsak az élet szomorú ranglétráján, hanem a zenélés, mint művészet ágán is egyaránt. És ekkor hangzik el az Oscar díjas muzsika, az, azóta már rongyosra hallgatott Falling Slowly, amely minden képzeletet felülmúlva ragadja meg a nézőt, és teljesen leláncolja a film végéig. Amely közben még jó pár dalocska elhangzik, azonban kijelenthető, hogy a legnagyobb és legjobb eme darabka volt, de kétség sem fér hozzá, hogy a Soundtrack beszerzés és hallgatás kötelező nem csak nekem, hanem mindenkinek úgy alapjában véve.

Amiről még nem szóltam, hogy a sztori nagyon életszerű és „filgúd” érzést rejt magában. Amelyet a néző egész végig érez a háttérben. Életszerű, mert főhőseink, még ha furcsa is ezt mondani, megcsömörlött emberek, akiket vagy elhagytak, vagy ők hagytak el másokat, de a lényeg, hogy egyedül vannak a világon, és egyedül kell harcolniuk nap mint nap, és kell farkas szemet nézniük a szomorú de mégis igaz valósággal.

A film nagy részében főhőseink érzelmeit a dalokból tudjuk meg, amelyeknek szövegét az ír szereplőnk szerezte, és amelyek tehát szerves részét képezik eme alkotásnak, ezek nélkül nem lenne olyan kiváló, mint amilyen a muzsikákkal úgy igazán lett.

Azt hiszem eleget dicsértem már, talán mindenki észrevette és látja a sorok közt, hogy ez tetszett, de nagyon. Szóval nem is szaporítanám tovább a szavakat.

Szereplők

A szereplők játékára egy rossz szavunk nem lehet. Sőt. Bámulatos. Annak tükrében, hogy mindketten amatőr színészek, korábban még egy filmben sem szerepeltek, és emiatt is hihetetlen, hogy milyen jól megoldották a „dolgukat” a vásznon. Most már csak a nevekkel vagyok adós, amelyeket kötelező megemlíteni, az ír férfit alakította Glen Hansard /The Frames frontembere/, míg a cseh leányzót Markéta Irglová játszotta.

Nem tudom hallunk e még felőlük a jövőben, de az biztos, hogy nem bánnám, ha többször láthatnám még őket a vásznon akár együtt, akár külön.

Pozitívum

Szereplők játéka, forgatókönyv, és persze a zene - nagybetűvel, minden

Negatívum

-