Halott gengszterek
/1997/
Unalmamban vettem elő a dvd gyűjteményemben porosodó Halott gengszterek című mozit. B kategóriába sorolható, kis költségvetésű krimi – road movie ez. A rendezést egy bizonyos Robert Patton-Spruill jegyzi. Ismeretlen neve ellenére nem lehet panaszunk munkájára jelen esetben. De leginkább a színészi gárda teljesítménye miatt érdemes megnézni a filmet. Pike (Ving Rhames) frissen szabadul. A börtön előtt azonban már várja egy régi haverja, Crane (Forest Whitaker), aki kis idő múlva fel is ajánl neki egy „melót”. Pike a régi barátság miatt, illetve a nem kevesebb mint 15 millió dolláros haszon reményében rábólint az üzletre. Három tettestárssal – név szerint: Chino (John Leguizamo), Booker (Donnie Wahlberg), és Hobbs (David Caruso) – kezelésbe vesz egy bostoni művészeti galériát. Patton-Spruill remekül ágyazza bele korunk kritikáját a balfék rablók történetébe. Szól ez a film a „dicsőség-szindrómáról”, a túlzott birtoklási vágyról. A kapzsiság megmérgezheti lelkünket, barátokat, régi ismerősöket, rokonokat fordíthat egymás ellen. A film épp karácsony előtt játszódik, így még jobban kiélezve a tényleges mondanivalót. A magyar címből nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz főhőseinkkel. (A címalkotók egy újabb „remek” megmozdulása.) Szerencsére nem csak a rossz, de a jó is elnyeri jutalmát. A történet A néző a galériarablás záró képsoraival kapcsolódhat be a történetbe, ezzel indul a film. Az előzményeket, és a rablást flashback-ek segítségével tárja fel a rendező. Körülbelül olyan eredményesen bonyolítják le a rablást, mint kis hazánkban az egészségügyi reformot. Képet kapunk róla, hogy mindegyik félnótásnak meg van a maga kis álma, célja a lóvéval. Mivel a menekülés közben Crane meghal, ezért csak Pike tudja az orgazda címét és számát, aki majd átveszi a rabolt képeket, és odaadja a pénzt. Tömegközlekedéssel akarnak eljutni Floridába, de egy összeszólalkozás után Hobbs kitöri Booker nyakát, ezért kénytelenek a még lélegző testet magukkal cipelni, tehát marad a körözött autó. Mennek, egyszer csak egy lerobbant autó mellett felbukkan Natalie (Linda Fiorentino), akire később mindegyikük beindul. Egy igazoltatás során Pike beijedve stukkert nyom Natalie fejéhez, Chino pedig lelövi a zsarut, és Bookertől is „könnyes” búcsút vesznek. Folyamatosan halmozzák a baklövéseket, mindenki át akar vágni mindenkit a több lóvéért. Mindent elmond „profizmusukról”, hogy Chino még egy benzinkutat is képtelen kirabolni két idős nő ellenében. A szereplők Rhames és Leguizamo játéka kiemelendő, de a többiek is jót alakítanak. Mintha csak Leguizamo-ra szabták volna a tenyérbe mászó, szájhős, ripacskodó suhanc szerepét. Wahlberg-nek remekül áll az álmodozó, kissé naiv szerepkör. Fiorentino pedig szépségével ujjai köré csavarja nem csak főhőseinket, hanem a nézőt is. Érdekes, hogy Whitaker nem sokat csillant(hat) meg képességeiből. Caruso hozza a hallgatag, kötözködő figurát. Pozitívum: Színészi gárda, mondanivaló, balekság a köbön, oltogatós dumák. Negatívum: Amatőrszag, kis költségvetés, magyar cím. Sok profibb rendező irigyelhetné ezt a megvalósítást kis költségvetésből. A dumákon jókat lehet röhögni, és legalább nem unatkoztam. Ez a kissé ismeretlen mozi remek kikapcsolódást nyújt másfél órára. (Többszöri megnézésre már talán elveszti varázsát.) Egyszer mindenképp adj neki esélyt! 6.5/10Intro
A sztori
Értékelés
Outro
Pontszám