Invázió

imondhatom végre azt a szót, hogy ezen is túl vagyok. Hála az égnek. De persze azért nem volt olyan katasztrofális a helyzet, de közel állt ahhoz, hogy azt mondjam, köszönöm szépen, ebből többet nem kérek. És most nem anyukám bejglijéről volt szó, hanem arról a filmről, amelynek címe: Invázió, és amelyről elég sokan akartak lebeszélni, de én, mint hiszékeny ember minden filmnek adok egy esélyt, mert ki hinnél el, hogy egy Craigget és egy Kidmant soraiban tudó film egyáltalán rossz lehet. Vagy mégse?

Negatívum: van egy icipici problémám a filmmel kapcsolatban az pedig maga a film, amely eléggé sablonos, s kiszámítható, most elsütöm, mert régen használtam már ezeket a szavakat, de gyorsan hozzáteszem, hogy a film első 20-30 perce az iszonyat gyengére sikeredett, az ember azon gondolkodik, hogy kész befejezi, aztán ott van még a két színészünk, akik nem igen győztek meg ezzel a teljesítményükkel. De miért is?

Értékelés: a kérdésre majd érkezik a válasz a szokott s neki illő szereplők című részben, de addig azért megemlíteném, hogy elég nehéz úgy oda ülni a film elé, hogy korábban azt már lehordták a sárga földig, de hát különböző emberek vagyunk, gondoltam, és egye fene megnézzük, egy nézést biztosan megér, de lehet, hogy egy újabb jó filmnek az értékelését írhatom ide a blogba. De hát a naivitásom újból csődöt mondott. Mégis ennyire tragikus lenne a helyzet? Értékelés következzen inkább: a sztori az nem lenne rossz, de mégis az ultra rossz kezdés, és sablonos befejezés egyszerűen sárba tiporja az ember naivitását. Egyedül a film középső részét (onnantól, hogy a nő kezdi észrevenni a dolgokat) lehet valamilyen pozitívum szóval illetni, mert az jóra sikeredett meglátásom szerint, de ahogy mondtam a sablonos befejezés igen csak elrontotta az addigra bizakodó ember hangulatát. Pedig az a bizonyos középső rész, meg a ne aludjunk el, szóval ez a nézőt (engem) felkeltette, de szó szerint, aztán úgyis tudjuk, hogy a történetnek a vége csak az lehet, és tudjuk, hogy ki fog ki  megmenekülni. Mert a film a szokásos anya menekül a fiával a „csúnya, rossz” emberek, azok közül is pont az apa elől című kedvenc témánkat hozza fel. Hát hm.. nem nagy sztori, de mégis szemet hunytunk volna efelett, de nem tudunk, mert itt ahogy említettem még a szereplőkkel is „baj” volt. Amit leírhatok, az hogy Craig barátunk finoman szólva nálam egy kicsit(nagyon) leszerepelt, egyszerűen lehet, hogy ő nem tehetett róla, de ebben a filmben elég szörnyű teljesítményt nyújtott, ez a karakter nem hozzá passzolt, meg a félrefésült hajához. És akkor térjünk Kidman-re, akitől én spec régen láttam filmet, szóval mindenképp vártam egy jó teljesítményt tőle, de ez elég messze volt attól a bizonyos jótól. Az kijelenthető, hogy Craignél százszorta jobb alakítást nyújtott, de voltak színésznőnknek olyan jelenetei amikor az asztal bújtam volna szégyenemben, de hát azért ne érkezzen a világ vége. És persze nem vagyok a megtestesült filmértékelő, de ez akkor is nagyon gyenge szereplés volt mindkettőjüktől. Aztán ott volt még az a beszélgetés az orosz emberkével az asztalnál, ahol annyira tök fölösleges mondatokat nyomattak, hogy az ember nem tudta, hogy akkor mi is ennek az értelme, de persze csak a legvégén jöttél rá. Hát köszönöm szépen. Ennyi elég volt. Azért a film alatt hallatszódó zene is többet ígért a legelejétől fogva, de az ember nem tudta úgy igazán „beleélni” magát a szereplők helyzetébe, vagy nem tudta maga a történet „magával ragadni”, - jaj ez is hülye szó volt, de azt hiszem értjük a lényegét - , hogy azt mondja, ez jó volt, izgultam meg mi egymás. De nem! Mielőtt sokan ezért szidnának, hozzáteszem az én meglátásom szerint. De persze lehet felvonultatni ellenérveket is. Igazából egynél több pontot, a film középső „szakasza”, a zene, és néhány érdekesebb jelenet miatt érdemel.