a jól tudom, akkor egyszer már a 30 days of night esetében kitárgyaltam, hogy az újonnan Amerikából érkező horroros darabok nem éppen szenzációs jelzőjükről híresek, sőt, eléggé lemaradóbban vannak ebben a tekintetben a keleti országokhoz képest. Szóval eddig a kelet nyerő ebből a szempontból, és ezért, akkor nézzünk is meg egy tájföldi 2004es alkotást, amely megnézését a nekem nagyon bejövő Alone rendezője miatt is kötelező darabnak éreztem, valamint mivel itt elég jó dolgokat olvastam a filmről, s ne tovább éppen 2008ban egy remake fog készülni belőle, így jött az, aminek jönnie kellett. Vártam a csodát, s megkaptam.

A sztori: főhősünk barátnőjével hazafele tartva elüt egy embert majd, mint akik semmit sem láttak továbbhajtottak, azonban később egyre furcsább dolgok történnek a közvetlen környezetükben. Mondhatni a szokásos: látnak és hallanak olyan dolgokat, amiket más nem. Szóval a lényeg, hogy egy bizonyos lány szelleme „ijesztgeti” főhőseinket lépten-nyomon, majd persze hosszas nyomozásba kezdenek, hogy ki is lehet ő, és ennek az eredménye érdekes dolgokat tár fel a főhősünk életéről, annak egy bizonyos nem említett cselekményéről. Azonban ez csak a kezdet.

Negatívum: a kissé klisés sztori picit rontja a filmélményt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy még egyszer nem nézném meg.

Értékelés: ahogy írtam már, az Alone-ból kiindulva nem számítottam rossz filmre, valamint hozzá tesszük ehhez még azt, hogy egy 2004es alkotásról van szó, akkor meg igen csak lázba hozza az embert, szóval most itt akkor kijelenteném, hogy ez egy nagyon jó horror darab. Aminek van normális alapsztorija, van mitől „beparázni”, azaz a horroros elemek pluszt adnak a filmnek, valamint van benne a történet szempontjából érdekes cselekmény is. De hát, hogy is látjuk ezt az egészet értékelő szemmel nézve: sztori: nem unatkoztam, annyi szent, a film kezdés, és kibontakozás mind-mind jól megalkotott részei voltak a filmnek, azonban a végjáték az mindent überelt speciel nálam, és szerintem. A szereplők: a szokásos kissé ismeretlen figurák, akik azonban jól megoldják a „dolgukat”, hisz játékukkal mindent, akár mindent elhitetnek a nézővel. Jót nyújtanak egy ilyen stílusú filmben, igazából a két szereplő nálam egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, nem úgy, mint a 30 days of night főszereplője, de hát ez már csak az én szerénységi bizonyítványom, hogy összehasonlítom a két filmet, holott… és akkor nem is folytatnám, hanem képzeld oda, hogy mit akartam. Igazából a stílus kérdése itt nem lehet kérdés, kapunk vissza valamit a horror műfajából, de mégis a sztori nálam külön megér egy pontot, mert a vége az különösen el lett találva, de az ember azért végig izgulja, - még ha nem is a körmét rágva -, hogy vajon ki lehet az, aki kísérti a párt, s különösen a fiút. Valamint jó volt látni, hogy mindennek meg volt a helye, s az értelme, elég csak a polcra gondolni, és a legfelső polcon található képekre, vagy a mérlegelésre stb… szóval utólag beismerem ez egy ilyen jó horror darab volt, klassz sztorival fűszerezve. Nálam ez többszöri megnézést is megérdemelne, hiába múlik el a meglepettség varázsa, ez akkor is ott van a legjobb horror filmek között. Mert hát ez kelet, és nem Amerika. Szeretjük persze az utóbbit is, de el kell ismerni ebben a műfajban a kelet dominál. És majdnem elfelejtem, hogy még mindig várat magára a 28 héttel később, de ami késik nem múlik. A lényeg, hogy a Shutter itt nálam megérdemli :