Hollywoodland
 |
M |
i sülhet ki ebből: Brody és Affleck egy filmben szerepel? Ez is jelentősnek nevezhető tényező volt a megnézés kapcsán, mint ahogy az is, hogy érdekesnek hatott maga az ismertető. A film már régebben koptatta a filmvásznat, de én most úgy éreztem, hogy pont egy ilyen film kell a hét lezárásaként. És nem csalódtam, bár a történethez hozzá tartozik, hogy valamikor korábban már ez a kezem ügyébe akadt, de akkor még nem figyeltem fel rá, ne de most…
A sztori: pár mondatban összefoglalható: a híres Supermanünk egy nap meggondolja magát és öngyilkos lesz. Jobban mondva ezt állapítja meg a jól szervezett Policáj, de ebbe a család nem akar belenyugodni, leginkább az anyuka az, aki nem akarja azt, hogy fiát így egyszerűen eltemessék. Ki akarja deríttetni az igazságot. És pontkapóra jön neki Simo barátunk, egy magánnyomozó, aki a rendőrségtől emigrált „rossz magaviselete” miatt. Úgyhogy Simo barátunk jön, lát, és itt a legnagyobb kérdés, hogy győz?
 |
Negatívum: a kezdés elég gyatrán indul, aztán mindaddig döcögős, amíg S-i-m-o kollégánk nem kapja meg az ügyet, mert onnantól kezd érdekes lenni a történet, egészen a végéig, ahol aztán megint érdekes dolgok történnek, de erről majd később.
Értékelés: a nem volt rossz, az egy pont erre a filmre elsüthető kifejezés. A sztori maga jó volt, ez a Superman halál, aztán vizsgálódás, igaz ez a krimi szál elég gyenge,(nem ilyet szoktunk meg pl.: Derricktől vagy Columbotol), mint ahogy a Simo barátunk családja, fia közti huzavona is kevésre sikeredett. De ami tetszett például az a 3 féle teória megjelenítése a halállal kapcsolatban, valamint egy kis időutazás vissza az időben, bár szerintem valamiért nem találták meg az összhangot a krimi és visszajátszások között, valamiért ilyesmi vetődőt fel bennem a film megnézésekor. Nem mint ha annyira rossz volt ez így, csak furcsán hatott az össze-vissza ugrálás. A szereplők: ők szerintem nem voltak nagy ászok: Affleck barátunknak volt ennél legalább 100 jobb filmje, annyi szent, és Brody barátunk is ebben a nyomozós szerepkörben nem volt az igazi, bár lehet, hogy csak én szoktam meg azt, hogy állandóan szenved, meg futkozik, menekül valamerre. (de ennél a zongoristába, vagy a fiókba ezerszerte jobbat nyújtott). Egy szó mint száz, más színészekkel talán eladhatóbb lett volna a múvi, és így egy kicsit fanyalogva gondolok vissza a játékukra. Végül is az egyszer megnézhető – már csurig teli – kategóriába igenis bele dobható, mert egyszer azért ezt látni kell. Ez a Hollywoodi felfogás a filmben nem volt olyan rossz ötlet, hogy mennyire emlékeznek egy hősre a halála után, (és a mamika csak ezt akarta elérni, hogy fiacskája sokáig a címlapon szerepelhessen eltemetése után is, aztán beéri egy szobrocskával). Egy hollywoodi hős, az hős, de csak addig, amíg meg nem hal, mert aztán elfelejtik, hisz jön egy másik, akit ugyanúgy szerethetnek. Ez a film tanulságaként levonható, bár még sok mindent ki lehetne emelni, most hirtelen ez volt szem előtt. Így a végére, azért hiába is szidom annyira a filmet, mint ahogy írtam, azért jó volt, ez, hisz volt ebben minden, egy kis humor( Superman első percei, napjai a képernyőn, s nagyvilágban, Simo barátunk véget nem érő arckifejezései a kamerába), egy kis dráma, egy kis krimi, szóval ami szem szájnak ingere, mindez egy kis Hollywoodi öntettel tálalva. Egészségedre!
7/10
